Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Gabonban biztonságban a vadvilág

Gabonban biztonságban a vadvilág

Gabonban biztonságban a vadvilág

AZ ÉBREDJETEK! GABONI ÍRÓJÁTÓL

EL TUDSZ KÉPZELNI egy olyan trópusi tengerpartot, ahol elefántok legelésznek a part mentén, a vízben vízilovak fürdőznek, és a part közelében bálnák és delfinek úszkálnak együtt? Afrikában vannak olyan tengerpartok – összesen 100 kilométer hosszan –, ahol ez még mindig megszokott látvány.

Ahhoz, hogy a jövő nemzedéke is gyönyörködhessen ezekben az egyedülálló tengerpartokban, természetesen meg kell óvni őket. Örömteli hír hát, hogy 2002. szeptember 4-én Gabon elnöke beszélt a természetvédelem fontosságáról, és bejelentette, hogy az ország területéből 10 százalékot – köztük néhány, még érintetlen tengerpartot is – nemzeti parkká fognak nyilvánítani.

Ezek a háborítatlan helyek, melyek körülbelül 30 000 négyzetkilométert, azaz egy Belgium nagyságú területet ölelnek fel, sok látnivalóval szolgálnak. „Gabon akár a természetjárók Mekkájává is válhat, ahová a föld minden sarkából érkeznek látogatók a még megmaradt természeti csodákat kutatva” – jegyezte meg az elnök, Omar Bongo Ondimba.

Miért olyan fontosak ezek a tájvédelmi területek? Gabonnak körülbelül a 85 százalékát még erdők borítják, és az itt élő növényeknek nem kevesebb mint 20 százaléka sehol máshol nem található meg a földön. Ezenkívül az egyenlítő menti erdőkben menedékre találnak a síkvidéki gorillák, csimpánzok, erdei elefántok és sok más veszélyeztetett faj is. A nemrég alakult nemzeti parkoknak köszönhetően Gabon Afrika biológiai sokféleségének kiemelkedő védelmezőjévé fog válni.

Loango – Tengerpart, melyhez nincs fogható

A Loango Nemzeti Park talán az egyik legnagyszerűbb hely azok számára, akik szeretnének Afrika vadvilágában gyönyörködni. Az édesvizű lagúnák és sűrű, egyenlítői esőerdők szegélyezte, kilométereken át húzódó partszakaszok itt háborítatlanok maradnak. De ami igazán egyedülállóvá teszi Loango tengerpartjait, azok a fövenyen sétálgató állatok: vízilovak, erdei elefántok, kafferbivalyok, leopárdok és gorillák.

Miért vonzza a tengerpart ezeket az erdei állatokat? Loango fehér, homokos partjai mentén legelők húzódnak, ahol a vízilovak és a kafferbivalyok kedvükre lakmározhatnak. A part közelében nyújtózó delebpálmák gazdag gyümölcse ugyanolyan csalogató az erdei elefántoknak, mint a gyerekeknek a fagyi. De az a legfontosabb, hogy az állatok itt békében lehetnek. A homokban csak az ő lábnyomaik láthatók.

Mivel az ember ide még nem tette be a lábát, a veszélyeztetett fajok közé tartozó kérgesteknős ezeken a magányos partvidékeken rakja le a tojásait. A rózsás gyurgyalagok is ilyen helyeken szeretnek fészket rakni. A kolóniák a homokba ássák fészküket, csupán néhány méterrel a dagályszint fölött. A nyári hónapokban, párzás idején több mint ezer hosszúszárnyú bálna gyűlik össze Loango háborítatlan vizeiben.

Az egyenlítői esőerdőket két hatalmas lagúna választja el Loango tengerpartjaitól, melyek ideális környezetet biztosítanak a krokodiloknak és a vízilovaknak. Ezekben a mangroveerdőkkel szegélyezett beltengerekben hemzsegnek a halak. A lármás rétisasok és halászsasok a lagúnák nyílt vizeit fürkészik, miközben a jégmadarak különféle fajai a sekély vizekben keresnek halat maguknak. Az elefántok, akik odavannak a vízért, boldogan átússzák a lagúnákat, hogy végül a tengerparton jól belakhassanak kedvenc gyümölcsükből.

Az egyenlítői erdők mélyén majmok ugrálnak ide-oda a lombkorona felsőbb ágain, a napsütötte tisztásokon pedig színpompás pillangók repkednek. A repülőkutyák nappal a kedvenc fáikon tanyáznak, aztán éjjel útnak indulnak, hogy elvégezzenek egy nagyon fontos feladatot: magokat szórnak szét az erdőben. Az erdőszélen csillogó tollú nektármadarak kortyolgatják a virágos fák és bokrok nedűit. Érthető hát, hogy miért nevezték Loangót olyan helynek, „ahol az ember megismerheti az igazi egyenlítői Afrikát”.

Lopé – A gorillák utolsó menedékeinek egyike

A Lopé Nemzeti Park területén nagy kiterjedésű, érintetlen esőerdők fekszenek, északon szavannákkal és galériaerdőkkel * tarkítva. Ideális hely a természetjáróknak, akik szeretnének vadon élő gorillákat, csimpánzokat és mandrillokat látni. Az 5000 négyzetkilométernyi védett területen úgy 3-5 ezer gorilla él.

Augustin, a park egyik korábbi tisztviselője sosem fogja elfelejteni azt a különleges élményt, amikor 2002-ben összetalálkozott néhány gorillával. „Az erdőben barangoltam, amikor szembetaláltam magam egy négytagú gorillacsaláddal – idézi fel az eseményeket. – A hím, egy körülbelül 35 éves, hatalmas »ezüsthátú« ott állt előttem. Legalább háromszor annyi volt a súlya, mint az enyém. Ahogy azt ilyenkor tenni kell, azonnal leültem, lehajtottam a fejem, és a földre néztem, jelezve, hogy alárendelem magam neki. A gorilla odajött, leült mellém, és a kezét a vállamra tette. Majd megragadta a kezem, szétnyitotta a tenyeremet, és elkezdte vizsgálgatni. Mihelyst meggyőződött róla, hogy nem jelentek veszélyt a családjának, elballagott, és eltűnt a dzsungelben. Ezen a felejthetetlen napon felfedeztem, milyen érzés a természetes környezetükben kapcsolatba kerülni az állatokkal. Az emberek vadásszák a gorillát a húsáért, vagy mert abban a tévhitben élnek, hogy veszélyes, pedig igazából békés állat, mely megérdemli, hogy óvjuk.”

Lopéban a mandrillok (nagy testű páviánfélék) hatalmas csoportokba verődnek, néha ezernél is többen gyűlnek össze. Nincs sok olyan hely a világon, ahol ennyi főemlőst lehet látni együtt, és mondhatni lármás egy társaság. Egy kameruni turista elmeséli, milyen volt találkozni az egyik ilyen hatalmas sereglettel:

„A vezetőnk észrevett egy csapat mandrillt, mivel több állatra rádiós nyakörv volt erősítve. A csapat elé kerültünk, gyorsan felállítottunk egy rejtekhelyet, és vártuk, hogy felbukkanjanak. 20 percig csak az erdei koncertet hallgattuk, melyről madarak és rovarok hada gondoskodott. Amikor a mandrillok serege a közelbe ért, a nyugalom hirtelen szertefoszlott. A reccsenő faágak és a hangos rikácsolás miatt olyan érzésem volt, mintha egy óriási vihar közeledne. De amikor megpillantottam [a vezéregyedeket], inkább úgy néztek ki, mint valamiféle hadsereg előőrse. A jól megtermett hímek a csapat élén trappoltak, míg a nőstények és a fiatal állatok ágról ágra ugráltak utánuk. Egyszer csak az egyik nagyméretű hím megtorpant, és gyanakvóan körbenézett. Az egyik fiatal mandrill meglátott minket a lombkoronából, és leadta a vészjelet. Erre az egész csapat nekiiramodott, s közben dühös kiáltozással adták tudtunkra, hogy fel vannak háborodva, amitől a zaj még fülsiketítőbb lett. Néhány másodperc alatt el is tűntek. A vezetőnk becslése szerint úgy 400 mandrill vonulhatott el előttünk.”

A csimpánzok csakolyan zajosak, mint a mandrillok, és még ritkábban látni őket, mert ide-oda cikáznak az erdőben, állandóan élelem után kutatva. Ugyanakkor avembákkal (egy másik majomféle) mindig találkoznak a turisták. Néha az erdővel határos szavannán ugrabugrálnak. Talán a sárgafarkú cerkófmajom a legvisszahúzódóbb Lopé lakói közül. Ez egy helyi faj, melyet még csak úgy 20 éve fedeztek fel.

Az erdő nagy testű, színes madarai – például a turákók és a szarvascsőrű madarak – rekedtes kiáltozással adják mindenki tudtára jelenlétüket. Mintegy 400 madárfajt vettek már nyilvántartásba a parkban, így ez a hely mondhatni a madármegfigyelők Mekkája.

Itt biztonságban a biológiai sokféleség

Loango és Lopé csak kettő Gabon 13 nemzeti parkja közül. Más parkok mangroveerdőknek és egyedülálló növényeknek adnak biztonságos otthont, ezenkívül a vonuló madarak által látogatott helyeket is védelmezik. „Gabon az ország legjobb ökoszisztémáit különítette el – mondja Lee White a Vadvédelmi Társaságtól. – Nemcsak az számít, hogy mekkora terület kerül védelem alá, hanem a terület minősége is. 2002-ben, szinte egyik napról a másikra, kialakítottak egy optimális parkrendszert, melyben az ország biológiai sokféleségének egésze fellelhető.”

Természetesen még sok függőben levő kérdést meg kell oldani, ahogyan azt Bongo Ondimba elnök be is ismeri: „Egy globális akcióról van szó, melyhez valószínűleg mind hosszú távon, mind rövid távon áldozatokat kell majd hozni. Így megvalósíthatjuk törekvéseinket, azaz megőrizhetjük a természet e csodáit a jövő nemzedékei számára.”

[Lábjegyzet]

^ 14. bek. A galériaerdő egy olyan erdősáv, amely a szavannákon, folyóvizek mentén található.

[Térképek a 17. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

AFRIKA

GABON

Gabon 13 nemzeti parkja

Lopé Nemzeti Park

Loango Nemzeti Park

[Képek a 16–17. oldalon]

Hosszúszárnyú bálna és Loango madártávlatból

[Forrásjelzés]

Bálna: Wildlife Conservation Society

[Képek a 16–17. oldalon]

Mandrill (balra) és gorilla (jobbra)

[Kép forrásának jelzése a 15. oldalon]

Robert J. Ross