Miért látogattunk el a Karácsony-szigetre?

AZ ÉBREDJETEK! FIDZSI-SZIGETEKI ÍRÓJÁTÓL

KIRITIMATI, melyet Karácsony-szigetnek is neveznek, a legnagyobb a közül a 33 csendes-óceáni sziget közül, melyek Kiribati államát * alkotják. A sziget szárazföldi területe közel 390 négyzetkilométer, annyi, mint Kiribati többi 32 szigetének területe együttvéve. A Karácsony-szigeten mintegy 5000 ember él, Kiribati összlakossága pedig megközelítőleg 92 000 fő.

Kiribati szigetei egyetlen kivétellel atollok (korallképződmények). A Karácsony-sziget nemcsak hogy Kiribati legnagyobb atollja, de a szárazföldi területét tekintve az egész világon is a legnagyobb atoll!

A Karácsony-sziget arról is híres, hogy közel van a dátumválasztó vonalhoz. Az ott élő emberek az elsők között vannak, akiknél elkezdődik egy új naptári nap, az új év, vagy más évenkénti ünnep, például a Jézus Krisztus haláláról való megemlékezés *.

Ez a távoli atoll ezenkívül a tengeri madarak egyik legfontosabb költőhelyének számít a trópusokon. Egy viszonylag friss becslés szerint úgy 25 millió füstös csér fészkel általában a szigeten.

Többé már nem a madarak titka

Amikor James Cook kapitány, a felfedező 1777 karácsonya előtt egy nappal kikötött itt, a szigeten nem laktak emberek. Ám annál több madár élt rajta. Cook elnevezte a helyet Karácsony-szigetnek. * Úgy látszik, hogy a sziget létezése hosszú éveken át olyan titok volt, melyet csak a madarak ismertek.

Egyszer, amikor ott jártunk, a természetvédelmi igazgatóság egyik vadőre izgalmas kirándulásra vitt bennünket. Mikor a vadőr lekísért minket az egyik partszakaszra, kecses és kíváncsi fehér tündércsérek jelentek meg az üdvözlésünkre. Incselkedve csak egy karnyújtásnyira köröztek tőlünk, és lesték minden mozdulatunkat.

 Közvetlenül a part mellett, a földön volt egy füstöscsér-telep. Több százezer füstös csér jár a Karácsony-szigetre költeni. Amikor megérkeznek, a csivitelő csapat heteken át éjjel-nappal a költőhely felett örvénylik; megvárják, míg mindannyian megjönnek, és csak utána szállnak le fészket rakni a puszta földön.

A füstös csérek fiókái úgy három hónapos korukban vágnak neki az óceán fölötti vándorútjuknak. Csak öt-hét év múlva térnek vissza a szárazföldre, amikor már ivarérettek. Ezek alatt az évek alatt az idejük nagy részét a levegőben töltik. A tolluk nem elég olajos ahhoz, hogy fennmaradjanak a vízen.

Láttunk fekete noddikat (Anous minutus) a fészkükben ülni, fiókáik és még ki nem költött tojások társaságában. Ezek a tengeri madarak raknak fészket a kicsinyeiknek, a fehér tündércsérek viszont nem – ők csupasz faágakra rakják a tojásaikat. A fiókáik szerencsére fejlett lábakkal és karmokkal kelnek ki, amire szükségük is van, hogy megkapaszkodjanak az ágakban. Ezek az ágakba csimpaszkodó pelyhes madárkák nyomban belopták magukat a szívünkbe. A szüleik is elragadó kis madarak, melyeknek a teste hófehér, a csőre pedig fekete.

Amint folytattuk utunkat, közeli rejtekhelyéről egy vészmadárféle (Puffinus nativitatis) árgus szemekkel követte a mozdulatainkat, miközben a tojásán ült nagy elszántan. Tudomásunk szerint az a fajta vészmadár, amelyiknek ék alakú a farka, a Karácsony-szigeten található meg a legnagyobb számban a világon. Azonkívül itt van a Nesofregetta fuliginosa és a Pterodroma alba nevű viharmadarak egyik utolsó ismert költőhelye is. A számtalan madár között, mely itt költi ki tojásait, megemlíthetjük a vörösfarkú trópusimadarat, az álarcos szulát, a fehérhasú szulát, a piroslábú szulát, a barna noddit és a fregattmadarat.

A fregattmadarak könnyedén vitorláztak felettünk, s közben lélegzetelállító mutatványokat hajtottak végre. A levegőben kilopták más madarak csőréből a halat, és versenyre keltek a halászok által dobott falatokért. Repülési tudásukra nagy szükség is van, mivel a fregattmadarak általában nem szállnak le a vízre. A füstös csérekéhez hasonlóan nem elég vízálló a tollazatuk, és ráadásul a majd kétméteres szárnyfesztávolságuk megnehezíti a felemelkedést.

 Megtudtuk, hogy az a kis barna madár, melyet korábban láttunk, egy ázsiai pettyeslile volt, egyike annak a számos költöző madárnak, melynek nagy szüksége van rá, hogy télire megállhasson a Karácsony-szigeten táplálkozni és pihenni, miután több ezer kilométert tett meg az északi sarkkörtől északra fekvő költőhelyéről. Ezek a hosszútávrepülő madarak a kitűnő tájékozódási képességüknek köszönhetik, hogy odatalálnak a hawaii Honolulutól mintegy 2100 kilométerre délre levő madártámaszpontra.

Látogatásaink igazi oka

Igazából nem azért jártunk a Karácsony-szigetre, hogy madarakat figyeljünk meg, hanem hogy együtt legyünk az ott élő társainkkal, Jehova Tanúival, és részt vegyünk velük az összejöveteleiken meg a prédikálómunkában. A földrajzi értelemben vett elszigeteltség nagyon megnehezíti drága testvéreink dolgát. Évekkel ezelőtt például, amikor egy Tanú hirtelen meghalt, az özvegye bátran vállalta, hogy megtartsa a temetési beszédet, mivel nem számíthatott másvalakire. Mindenképp szerette volna, ha a sok-sok jelenlevő hall arról, hogy a Biblia milyen reménységről ír a halottak számára (János 11:25; Cselekedetek 24:15).

A három kiváló bibliafordításon kívül kevés bibliai témájú kiadvány létezik kiribati nyelven. Jehova Tanúi azonban havonta megjelentetik színes kiadásban Az Őrtorony folyóiratot, valamint egyéb bibliai irodalmat is. Sokan meglepődnek ezen, hiszen a világon kevesebb mint 100 000 ember beszéli ezt a nyelvet. A Biblián alapuló kiadványok segítségével a Tanúknak ez az elszigetelt csoportja rendszeresen meg tudja tartani imádati célú összejöveteleit, és képes eleget tenni Jézus azon megbízásának, hogy prédikálja az Isten Királyságáról szóló jó hírt (Máté 24:14; Héberek 10:24, 25).

A közlekedés próbára teszi az idegeneket, pedig a Karácsony-szigeten mindössze három órába telik, mire az ember országúton eljut Londonból Tennessee-n át Lengyelországba! Hogyhogy? A Banán, Lengyelország, London, Párizs és Tennessee olyan szokatlan falunevek, melyek a szigetre érkező első utazók némelyikének származására utalnak.

Egyszer, amikor a szigeten jártunk, egy kedves orvos felajánlotta, hogy menjünk el vele a Lengyelország nevű faluba, így elsőkként prédikálhattunk ott. Mivel csupán két órát tudtunk a faluban tölteni, szó szerint házról házra rohantunk, hogy minden családhoz eljuthassunk. Akikkel csak találkoztunk, értékeléssel hallgatták bibliai üzenetünket, és elfogadtak némi irodalmat. Nem akartak hinni a szemüknek, hogy a kiadványok az ő nyelvükön íródtak.

Szívünk szeretettel van tele ezek iránt a kedves emberek iránt, akik oly messze, a Karácsony-szigeten laknak. A szigeten élő pompás madarak is egészen hozzánk nőttek. Annak idején Cook kapitány talán úgy vélte, hogy a szigeten csak „a madarak találnak hazára”, de ma már sok ottani lakos rácáfol erre, hiszen a Karácsony-sziget az ő otthonuk is.

[Lábjegyzetek]

[Térképek a 16. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Karácsony-sziget

Banán

Tabwakea

London

Párizs

Lengyelország

Dátumválasztó vonal

[Kép a 16. oldalon]

Fregattmadarak

[Forrásjelzés]

GaryKramer.net

[Kép a 17. oldalon]

Fehér tündércsér

[Forrásjelzés]

© Doug Perrine/ SeaPics.com

[Kép a 17. oldalon]

Fehérhasú szulák

[Forrásjelzés]

Valerie & Ron Taylor/ ardea.com

[Kép a 18. oldalon]

Helyi Tanúkkal prédikálunk

[Kép forrásának jelzése a 18. oldalon]

GaryKramer.net