Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Gleccserek az Egyenlítő felett

Gleccserek az Egyenlítő felett

Gleccserek az Egyenlítő felett

AZ ÉBREDJETEK! KENYAI ÍRÓJÁTÓL

JOHANN LUDWIG KRAPF, egy 39 éves német misszionárius azt állította, hogy 1849. december 3-án egy fehér hegycsúcsot pillantott meg Afrika egyenlítői részén. Beszámolóját nevetségesnek tartották Európában a geográfusok. Azt mondták, nem volt az más, mint mészkő. Krapf, aki több mint 140 kilométerrel távolabb állt a hegytől, elismerte, hogy csupán néhány percig láthatta a csúcsot, mert aztán egy gyorsan mozgó felhőtömeg eltakarta.

Az európai geográfusok gúnyolódása nem lepte meg Krapfot. Egy évvel korábban, amikor Afrika legmagasabb hegyét pillantotta meg valaki úgy 300 kilométerrel délebbre, az ő beszámolóját is kétkedéssel fogadták. Ám annak a hegynek — az 5895 méter magas Kilimandzsárónak — a létezése hamarosan beigazolódott. Krapf állítása azonban csak 34 évvel később lett igaznak bizonyítva, két évvel a halála után.

Joseph Thomson skót felfedező 1883-ban megerősítette, hogy a gleccserekkel borított hegy, melyet Krapf látott — az 5199 méter magas Mount Kenya —, létezik. Csúcsai az Egyenlítőtől alig délebbre meredeznek. Ez a második legmagasabb hegy Afrikában. Néhányan úgy gondolják, hogy a Mount Kenya — egy ma már kialudt vulkán — egykor több mint 6000 méter magas volt, de sokévi erózió után a por és a hamu eltűnt a hegyről, és előbukkant két csipkés orom, több mint 5100 méter magasak, és egy harmadik is, egy 4985 méteres.

A helyiek hódolatának tárgya

A Mount Kenya alacsonyan fekvő lejtőinek lakói már jóval azelőtt hódolattal övezték a hegyet, hogy az európaiak megérkeztek Afrikába. Néhány bennszülött abban hitt, hogy a világegyetem alkotója a hegy legmagasabb csúcsán él, és hogy ott teremtette az embert. Ennek a teremtőnek tulajdonították az alul elterülő termékeny földet itató esőket is. Istenük megbékítésére állatáldozatokat mutattak be, ami még napjainkban is szokása azoknak, akik ragaszkodnak ehhez a hithez.

A sötét ormoknál lévő hó és jég miatt a bennszülöttek pettyes hegynek, illetve a fehérség hegyének hívták Mount Kenyát. A hegy három legmagasabb csúcsa — a Batian, a Nelion és a Lenana — az egyik helyi közösség nagy tiszteletben álló, ősi törzsfőnökeiről kapta a nevét. A sziklás csúcsokhoz közeli számtalan olívzöld hegyi tó még szebbé teszi az amúgy is szép helyet.

Gazdag növény- és állatvilág

A hegy sok gyönyörű látnivalóval kényezteti a természet szerelmeseit. Az olvadó gleccserek az évek során termékennyé tették a hatalmas, lávával borított kietlenséget, melyet most változatos növénytakaró fed. A hegyoldal alacsonyan fekvő részét sűrű erdők borítják. A fák közt van kelet-afrikai boróka, kőtiszafa (fehérfenyő) és kámforos hegyibabér is, melyek értékes bútorfával szolgálnak. Gyakori a nádfű is, amely több mint 6 méter magas „fűerdőket” alkot, és megfojtja az aljnövényzetet.

A hegy tele van állatokkal. A nagy testű emlősöket egyebek közt oroszlánok, leopárdok, alföldi zebrák, kafferbivalyok, tarka guibok és víziantilopok képviselik. A hegy elefántoknak és fekete orrszarvúknak is menedéket nyújt. Ami a kis állatokat illeti, vannak itt fejdíszes cerkófmajmok, fekete-fehér kacskakezű medvemajmok, valamint fakúszó borzok és még sok más rágcsáló is.

A helyi madárvilág rengeteg egyedet és fajt számlál. A rágcsálókra és a kígyókra fehérhátú keselyűk, barna kányák, koronás sasok, bokrétás sasok, valamint pettyes és szavanna ölyvek vadásznak. A karmazsinvörös kéksapkás turákók, a lila ametiszt seregélyek, az ezüstös arctollazatú trombitás szarvascsőrű madarak és a kenyai málinkók színükkel megtörik a buja zöld erdők egyöntetűségét. A nektármadarak szemrevaló tollazatukkal elmaradhatatlan lakói a hegy erdőinek. Számos fajuk él itt.

Az erdő 3000 méter felett lápvidéknek adja át a helyét. Ameddig csak a szem ellát, a talajt gyékényszőnyeg módjára borítják a mocsári fűfélék. A káposztaaggófű különleges növény, mely 20 évente csak egyszer virágzik. Látni itt óriás aggófüveket is a száruk csúcsán széles levelekkel, és lobéliaféléket, melyek több mint 6 méter magasra nőnek. Ezek és az óriási hangafüvek havasi külsőbe öltöztetik a hatalmas térséget.

A magaslatok zord vidékét nem sok állat lakja, és a legtöbbjük nem egész évben tartózkodik itt. Az egyedüli állandó lakos a szirtiborz. Lakhelye magasabban van, mint bármely más állaté a hegyen, közel 4300 méteres magasságban. Testfelépítése alkalmas az ilyen felföldi életre: sziklaszirtek repedéseiben lakik, ahogy a neve is sugallja. Tápláléka elsősorban növényekből áll. Ez a nyúl méretű emlős barátságos az emberekhez. Állítólag ételt lop magának a fáradt és gyanútlan kirándulóktól!

A fenséges csúcsok közelében

A hegyes, festői ormok nagyon különböznek az alacsonyabban fekvő területektől. A Batian és a Nelion legmagasabb csúcsa (előbbié 5199 méteres, utóbbié annál 11 méterrel alacsonyabb) úgy fest, mint két nagyméretű szarv. Hatalmas, fekete vulkanikus kövek alkotják őket, melyek jóval a felhők felett vannak, ezért olyan, mintha lebegnének. Kicsit lejjebb 11 gleccser dacol a forró egyenlítői nappal, amelynek valószínűleg szerepe volt abban, hogy legalább 7 társuk olvadt el szép lassan. A legnagyobb gleccser ma már csak feleakkora, mint száz évvel ezelőtt. Néhány gleccser Kenya fővárosából, a 130 kilométerrel odébb fekvő Nairobiból is látszik.

Ez a magas sziklasziget a világ minden részéről vonzza a hegymászás szerelmeseit. A feljegyzések szerint Halford Mackinder volt az első európai, aki megmászta a Batiant 1899. szeptember 13-án. Legközelebb csak 30 évvel később érkezett hír arról, hogy valakinek sikerült feljutnia a csúcsra. A hegy kíméletlenül megtorolta néhány ember merész vállalkozását. 1987-ig több mint 60 ember vesztette életét odafenn.

A hegymászóknak többfajta hegyibetegséggel kell megküzdeniük. Azt mondják, a világ összes magashegyi tüdővizenyős esetének a feléért a Mount Kenya felelős. Az On God’s Mountain​—The Story of Mount Kenya című könyv megjegyzi: „A túrázás és a mászás azoknak is gyötrelmes lehet, akiket nem ver le a [hegyibetegség]. Lépésről lépésre vonszolod magad, kimerülten. Melletted több száz méter mély, meredek sziklafal. A fejedben hasogató fájdalom. A gyomrod forog. A lábadon hólyagok. A szemedből folyik a könny.”

Bár a Mount Kenya csúcsait megviselte az időjárás, és a gleccserei eltűnőben vannak, fennköltségéből és magasztosságából nem veszített ez az égig érő erőd. Akármilyen rögös is, szépségével továbbra is szótlanul dicséri Teremtőjét, Jehova Istent (Zsoltárok 148:9, 13).

[Térkép a 16. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Egyenlítő

Mount Kenya

[Kép a 16. oldalon]

A sok hegyi tó egyike

[Kép a 17. oldalon]

A Mount Kenya három legmagasabb csúcsa

[Kép a 18. oldalon]

A magasabb csúcsok a világ minden részéről vonzzák a hegymászókat

[Kép a 18. oldalon]

Sok itt a madár, mint például ez a viktória-nektármadár is

[Kép a 18. oldalon]

A szirtiborzok közel 4300 méter magasan élnek

[Kép a 18. oldalon]

A hegyoldal alacsonyabban fekvő lejtőit fák borítják, köztük ilyen kőtiszafák is

[Kép forrásának jelzése a 16. oldalon]

16. oldal: Pictures Courtesy of Camerapix Ltd.

[Kép forrásának jelzése a 17. oldalon]

Picture Courtesy of Camerapix Ltd.

[Képek forrásának jelzése a 18. oldalon]

Az összes kisebb fénykép, kivéve a kiránduló: Pictures Courtesy of Camerapix Ltd.; háttér: Duncan Willetts, Camerapix