Észak „aranya”

AZ ÉBREDJETEK! LENGYELORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

A BOROSTYÁNKÖVET már az ősi időktől fogva észak aranyának nevezik. Ezt a követ kereskedelmi árucikknek tekintették az ókori Rómában. Sőt Néró császár állítólag elküldött egy nemest, hogy borostyánkövet vásároljon a ma Lengyelországként ismert területről. Mit kaptak ellenszolgáltatásként a borostyánkereskedők? Arany- és ezüstpénzeket, valamint mindennapi használati tárgyakat. Úgy hírlik, hogy az a kereskedelmi út, melyen a borostyánkövet szállították, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az időszámításunk szerinti első századokban a keresztény hit eljusson erre az északabbra fekvő vidékre.

Voltak, akik úgy gondolták, a borostyánkőnek varázsereje van. Ezért amuletteket alakítottak ki belőle, melyektől feltehetően azt várták, hogy szerencsét hoznak, megvédenek a csapásoktól, és segítenek a vadászatban meg az ütközetekben. A borostyánkövet felhasználták a halottak imádatában is. Borostyánkőből készült lapos korongokat, kicsi baltafejeket és szobrocskákat használtak a napkultuszban, az ősök imádatában és a termékenységi szertartásokon.

A borostyánkőnek fontos szerep jutott a népi gyógymódokban is. Hittek abban, hogy a nyak körül viselt, borostyánkőből készült láncok enyhítik a fej-, a nyak- és a torokfájást, a borostyán karperecek pedig jótékony hatással vannak a reumában szenvedőkre. Használtak még különféle krémeket, balzsamokat, keverékeket és olyan főzeteket, melyeket alkoholba áztatott borostyánkőből készítettek. Még ma is vannak olyanok, akik hisznek a borostyánkő gyógyító erejében.

A borostyánkő igazán a mindenség Teremtőjének, Jehova Istennek a dicsőségére válik. A zsoltáríró jó okkal kapott ihletést arra, hogy kijelentse: „Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal” (Zsoltárok 104:24).

[Kép forrásának jelzése a 31. oldalon]

Képek: Dziȩki uprzejmości DEJWIS COMPANY; Gdańsk-Polska