Biztos remény

KÖZEL 2000 évvel ezelőtt Jézust, akit gyakran hívnak a legnagyobb embernek, aki valaha élt, igazságtalanul halálra ítélték. Amikor a kínoszlopon volt, egy gonosztevő is mellette függött, aki gúnyosan ezt mondta neki: „Te vagy a Krisztus, nem? Mentsd meg magad, és minket is!”

Ekkor egy másik gonosztevő, akit aztán szintén kivégeztek, megfeddte ezt az embert: „Egyáltalán nem féled az Istent, most, hogy ugyanazon ítélet alatt vagy? És mi bizony jogosan, mert teljes mértékben azt kapjuk, amit megérdemlünk a tetteinkért, de ez az ember semmi kivetnivalót nem tett.” Majd Jézushoz fordulva ezt kérte tőle: „emlékezz meg rólam, amikor a királyságodba jutsz.”

Jézus így válaszolt neki: „Bizony mondom neked ma, velem leszel a Paradicsomban” (Lukács 23:39–43, NW).

Jézus előtt csodálatos reménység volt. Pál apostol beszélt arról, milyen hatással volt Jézusra ez a remény, mikor ezt írta: „Ő az elé helyezett örömért kínoszlopot tűrt kitartással, megvetve a szégyent” (Zsidók 12:2, NW).

A Jézus elé helyezett „öröm” azt is jelentette számára, hogy újra együtt fog lakni Atyjával az égben, és végül ő lesz Isten Királyságának Uralkodója. Továbbá annak is örült, hogy fogadhatja majd az egekben a kipróbált és megbízható követőit, akik vele együtt királyokként fognak uralkodni a föld felett (János 14:2, 3; Filippi 2:7–11; Jelenések 20:5, 6). Mire gondolt hát Jézus, amikor megígérte a megbánást tanúsító gonosztevőnek, hogy ott lesz a Paradicsomban?

Milyen reménysége van a gonosztevőnek?

Az a férfi nem volt képesített arra, hogy Jézussal uralkodjon az egekben. Nincs azok között, akiknek Jézus ezt mondta: „Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben; én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot” (Lukács 22:28, 29). Jézus a gonosztevőnek azt ígérte, hogy vele lesz a Paradicsomban. Hogyan fog beteljesülni ez az ígéret?

Az első férfit és nőt, Ádámot és Évát Jehova Isten a Paradicsomba, egy Édennek nevezett gyönyörűséges kertbe helyezte (1Mózes 2:8, 15). Az Éden a földön volt, és Istennek az volt a szándéka, hogy az egész föld paradicsom legyen. Ádám és Éva azonban nem engedelmeskedett Istennek, és ezért ki lettek küldve gyönyörű otthonukból (1Mózes 3:23, 24). Jézus azonban feltárta, hogy helyre lesz állítva a Paradicsom, mely majd az egész földet magában foglalja.

Mikor Péter apostol megkérdezte Jézustól, milyen jutalomban fog majd ő és apostoltársai részesülni, ha követik őt, Jézus ezt ígérte: „ti, a kik követtetek engem, az újjá születéskor [újrateremtéskor, »NW«], a mikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe” (Máté 19:27, 28, kiemelés tőlünk). Figyelemre méltó, hogy Lukács beszámolója szerint ebben a beszélgetésben nem „az újrateremtés” szó hangzott el, hanem Jézust idézve így szól ez a rész: „a dolgok eljövendő rendszerében” (Lukács 18:28–30, NW).

Így mikor Jézus Krisztus leül az égben dicsőséges trónjára azokkal, akik vele együtt uralkodnak, a dolgok igazságos új rendszerét fogja megalapítani (2Timótheus 2:11, 12; Jelenések 5:10; 14:1, 3). Istennek az eredeti szándéka, hogy az egész föld paradicsom legyen, Krisztus égi uralma által meg fog valósulni!

Ez alatt a Királyság-uralom alatt Jézus teljesíteni fogja a mellette meghalt bűnözőnek tett  ígéretét. Fel fogja támasztani, és ez a férfi Jézus egyik földi alattvalója lesz. Akkor lehetőséget kap majd ez a gonosztevő arra, hogy megfeleljen Isten követelményeinek, és örökké éljen a Királyság-uralom alatt. Mi is igazán örvendezhetünk a paradicsomi földön való örökké tartó életnek, mely kilátás a Biblián alapul!

Lehet értelme az életnek

Képzeld el, milyen értelmet ad egy ilyen nagyszerű remény az életünknek. Segíthet megvédeni elménket a negatív gondolkodás végzetes következményeitől. Ezt a reményt Pál apostol a szellemi fegyverzet egyik létfontosságú részéhez hasonlította. Azt mondta, hogy „sisak gyanánt” fel kell vennünk „az üdvösség [megmentés, NW] reménységét” (1Thessalonika 5:8; Zsoltárok 37:29; Jelenések 21:3, 4).

Ez a remény életben tart bennünket. Az eljövendő Paradicsomban a magány érzését örömkönnyek fogják felváltani, mikor az „Isten, a ki feltámasztja a holtakat” visszahozza drága szeretteinket az életbe (2Korinthus 1:9). A fizikai mulandóság, fájdalom és mozgásképtelenség miatti kiábrándultságot el fogjuk felejteni, hiszen „akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta”. Akkor majd igaz lesz az emberekre a következő kijelentés: „teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait” (Ésaiás 35:6; Jób 33:25).

Akkor, amikor „nem mondja a lakos: beteg vagyok”, a hosszan tartó betegség miatti kétségbeesés csupán elhalványuló emlék lesz (Ésaiás 33:24). A krónikus depresszió okozta űrt „örök öröm” fogja felváltani (Ésaiás 35:10). Egy gyógyíthatalan betegség miatti reményvesztettség pedig az emberiség ősi ellenségével, a halállal együtt meg fog szűnni (1Korinthus 15:26).

[Képek a 8–9. oldalon]

Tartsd élénken elmédben az Isten új világáról szóló csodálatos reményt