Mert a válasz hatással van arra, hogy hogyan gondolkodunk az életről.

Mi értelme lenne annak, hogy Isten gyönyörűnek teremti meg a világot, közben meg az embereket szenvedésre ítéli?

A nem vallásos emberek szerint a szenvedés alapot szolgáltat arra, hogy megkérdőjelezzük Isten indítékait, sőt még a létezését is. Szerintük a szenvedés azt mutatja, hogy 1. Istennek nincs hatalma megfékezni azt; 2. Isten nem akarja megszüntetni; vagy 3. Isten nem is létezik.

De tényleg csak ez a három lehetőség van?

Isten nem azért teremtett meg minket, hogy szenvedjünk.

Azt szeretné, ha élveznénk az életet.

„Nincs jobb annál, mint hogy [az emberek] vidámak legyenek, és jót tegyenek az életükben, illetve hogy minden ember egyen, igyon, és örömet találjon a kemény munkájában. Isten ajándéka ez” (PRÉDIKÁTOR 3:12, 13).

Isten tökéletes kezdetet adott az első emberpárnak.

Nem akarta, hogy ők – vagy a leszármazottaik – szenvedjenek.

Isten „ezt mondta nekik: »Legyetek termékenyek, sokasodjatok, népesítsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! . . .«” (1MÓZES 1:28).

Az első emberpár úgy döntött, hogy függetleníti magát Istentől.

Ezzel sok szenvedést okoztak maguknak és az összes leszármazottjuknak.

„Egy ember által jött be a világba a bűn, és a bűn által a halál, és így a halál minden emberre átterjedt, mivel mindnyájan vétkeztek. . .” (RÓMA 5:12). *

Isten nem úgy teremtett meg minket, hogy az irányítása nélkül tudnánk élni.

Ahogy nem vagyunk arra teremtve, hogy a víz alatt éljünk, úgy arra sem, hogy uralkodjunk magunkon.

„Még csak lépteit sem irányíthatja a járó-kelő ember” (JEREMIÁS 10:23).

Isten nem akarja, hogy szenvedjünk.

Azt szeretné, ha minél kevesebb problémánk lenne.

„Bárcsak odafigyelnél a parancsaimra! Akkor olyan lenne békéd, mint egy folyó” (ÉZSAIÁS 48:18).