Jakab 1:1–27

1  Jakabtól,+ Isten és az Úr Jézus Krisztus rabszolgájától a szétszórtan levő 12 törzsnek: Üdvözlet! 2  Teljes örömnek tekintsétek, testvéreim, ha különféle próbákkal kerültök szembe,+ 3  hiszen tudjátok azt, hogy a hitetek próbája kitartást eredményez+. 4  A kitartás pedig hadd érje el a célját, hogy teljesek és minden tekintetben épek legyetek, és semminek se legyetek híján.+ 5  Ha tehát valamelyikőtöknek bölcsességre van szüksége, kitartóan kérje azt Istentől+ – mert ő nagylelkűen és szemrehányás nélkül ad* mindenkinek+ –, és megadatik neki.+ 6  De hittel kérje kitartóan,+ egyáltalán nem kételkedve,+ mert aki kételkedik, az olyan, mint a tengernek szél űzte és ide-oda hajtott hulláma. 7  Az ilyen ember bizony ne számítson arra, hogy bármit is kap majd Jehovától*; 8  határozatlan+ ember ő, minden tettében ingatag. 9  Az alacsony sorú testvér pedig örüljön* a felmagasztalásának,+ 10  és a gazdag a megaláztatásának,+ mert ő, mint a mező virága, el fog múlni. 11  Mert ahogy felkel a nap, tikkasztó hőséget árasztva kiszárítja a növényt, és lehull annak virága, szépsége pedig elvész, úgy a gazdag ember is el fog hervadni, miközben céljai megvalósítására törekszik.+ 12  Boldog az az ember, aki kitartással tűri a próbát,+ mert miután elnyeri Isten tetszését, megkapja az élet koronáját,+ amelyet Jehova* azoknak ígért, akik nem szűnnek meg szeretni őt+. 13  Senki ne mondja, amikor próba alatt áll: „Isten tesz próbára.” Rossz dolgokkal ugyanis nem lehet próbára tenni Istent, és ő maga sem tesz ilyesmikkel próbára senkit. 14  Hanem mindenki úgy van próbára téve, hogy a saját kívánsága vonzza és csábítja*.+ 15  Mikor aztán a kívánság megfogant, bűnt szül, a bűn pedig, mikor elkövetik, halált hoz világra.+ 16  Ne vezessenek félre titeket, szeretett testvéreim! 17  Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való,+ az égi világosság Atyjától+ jön alá, aki nem változik, mint az elmozduló árnyék*+. 18  Az volt az akarata, hogy világra hozzon minket az igazság szava által,+ hogy valamiféle első termése+ legyünk a teremtményeinek. 19  Tudjátok meg ezt, szeretett testvéreim: Legyen mindenki gyors a hallásra, lassú a szólásra,+ lassú a haragra,+ 20  mert ember haragja nem szolgálja Isten igazságosságát+. 21  Ezért szabaduljatok meg minden szennytől és a rosszaság minden nyomától*,+ és fogadjátok szelíden, amikor Isten belétek plántálja a szót, amely képes megmenteni titeket*. 22  De engedelmeskedjetek is a szónak,+ ne csupán hallgassátok azt, hamis érveléssel ámítva magatokat. 23  Mert ha valaki hallgatja a szót, de nem engedelmeskedik neki,+ az hasonló az olyan emberhez, aki a saját* arcát nézi a tükörben. 24  Ugyanis megnézi magát, aztán elmegy, és máris elfelejti, milyen ember is ő. 25  De aki beletekint a tökéletes törvénybe+, mely szabaddá tesz, és megmarad annál, az nem feledékeny hallgatója a szónak, hanem engedelmeskedik annak, és boldog lesz, mivel cselekszi azt+. 26  Ha valaki úgy gondolja, hogy Istent imádja*, de nem tartja féken* a nyelvét,+ az ámítja a saját szívét, és hiábavaló az imádata. 27  Istenünk és Atyánk álláspontja szerint a tiszta és beszennyezetlen imádati forma* ez: gondot viselni az árvákra+ és az özvegyekre+ nyomorúságukban,+ és szennyfolt nélkül megőrizni magunkat a világtól+.

Lábjegyzetek

Vagy: „és anélkül ad, hogy bírálna”.
Szó szerint: „dicsekedjen”.
Vagy: „csalétekkel megfogja”.
Vagy: „akinél nincs változás, nem fordul, mint az árnyék”.
Esetleg: „a rosszaság bőségétől”.
Vagy: „a lelketeket”.
Vagy: „természet szerinti”.
Vagy: „vallásos”.
Vagy: „nem zabolázza meg”.
Vagy: „vallás”.

Jegyzetek

Multimédia