Eszter 9:1–32
9 A 12., vagyis adár* hónap 13. napján,+ amikor eljött az ideje, hogy teljesítsék a király szavát és törvényét,+ azon a napon, amelyre a zsidók ellenségei vártak, hogy legyőzzék a zsidókat, épp az ellenkezője történt ennek, mert a zsidók mértek vereséget azokra, akik gyűlölték őket+.
2 A zsidók egybegyűltek a városaikban Ahasvérus+ király minden tartományában, hogy megtámadják azokat, akik ártani akarnak nekik. Senki sem mert szembeszállni velük, mert minden nép félni kezdett tőlük.+
3 És a tartományok minden fejedelme, a satrapák*,+ a kormányzók és a király ügyintézői mind segítették a zsidókat, mert féltek Márdokeustól.
4 Márdokeus nagy hatalomra+ tett szert a király házában*, és a híre bejárta az összes tartományt, mivel egyre hatalmasabb lett.
5 A zsidók kardélre hányták minden ellenségüket, és így ölték meg és pusztították el őket. Azt tették azokkal, akik gyűlölték őket, amit csak akartak.+
6 Susán*+ fellegvárában* a zsidók megöltek 500 férfit.
7 Megölték még Parsandátát, Dalfont, Aspatát,
8 Porátát, Adáliát, Aridátát,
9 Parmástát, Arisait, Aridait és Vajzátát,
10 Hámánnak, Hammedáta fiának, a zsidók ellenségének+ a 10 fiát. De miután megölték őket, nem zsákmányoltak semmit+.
11 Azon a napon jelentették a királynak, hogy hány embert öltek meg Susán* fellegvárában*.
12 A király így szólt Eszter királynéhoz: „Susán* fellegvárában* a zsidók 500 férfit öltek meg, valamint Hámán 10 fiát. Vajon mit tettek a király többi tartományában?+ Mi a kérésed? Megkapod! És mit kívánsz még? Meglesz!”
13 Eszter erre így felelt: „Ha jónak látja a király,+ akkor a mai napon érvényes törvény holnap is legyen érvényes a Susánban* levő zsidókra+. Hámán 10 fiát pedig akasszák oszlopra.+”
14 A király elrendelte, hogy így tegyenek. Törvényt hoztak Susánban*, és Hámán 10 fiát felakasztották.
15 A Susánban* lévő zsidók egybegyülekeztek adár hónap 14. napján+ is, és 300 férfit öltek meg Susánban*. De nem zsákmányoltak semmit.
16 A király tartományaiban lévő többi zsidó is összegyülekezett, és megvédte magát*.+ Megszabadultak az ellenségeiktől,+ és azok közül, akik gyűlölték őket, megöltek 75 000-et. De nem zsákmányoltak semmit.
17 Ez adár hónap 13-án történt. 14-én pedig pihentek, és a lakomázás meg öröm napjává tették azt.
18 A Susánban* lévő zsidók 13-án+ és 14-én+ is egybegyűltek, 15-én pedig pihentek, és a lakomázás meg öröm napjává tették azt.
19 De a vidéki zsidók, akik a távoli tartományok városaiban laktak, adár hónap 14-ét tették az öröm és lakomázás napjává, ünnepnappá,+ amelyen ennivalót küldtek egymásnak+.
20 Márdokeus+ pedig feljegyzést készített ezekről az eseményekről, és hivatalos leveleket küldött a zsidóknak Ahasvérus király összes tartományába, a közeliekbe is, és a távoliakba is.
21 Utasította őket, hogy minden évben ünnepeljék meg adár hónap 14. és 15. napját,
22 mert azokon a napokon a zsidók megszabadultak ellenségeiktől, és abban a hónapban a bánatukat öröm váltotta fel, a gyászukat+ pedig ünnepnap. A lakomázás és öröm napjaiként tartsák meg azokat, és küldjenek ennivalót egymásnak, a szegényeknek pedig ajándékokat.
23 A zsidók egyetértettek azzal, hogy folytatják az ünneplést, amit már elkezdtek, és azt teszik, amit Márdokeus írt nekik.
24 Mert Hámán+, az agágita+ Hammedáta fia, minden zsidó ellensége cselt szőtt a zsidók ellen, hogy elpusztítsa őket,+ és púrt+, vagyis sorsot vetett, hogy megfélemlítse és elpusztítsa őket.
25 Ám amikor Eszter bement a király elé, a király egy írott rendeletben+ megparancsolta: „Történjen vele ugyanaz, mint amit ő tervelt ki gonoszul a zsidók ellen+.” És Hámánt meg a fiait oszlopra akasztották.+
26 Ezért nevezték el ezeket a napokat púrimnak, a púr*+ szóról. Így hát a miatt, ami le volt írva ebben a levélben, amit láttak ezzel kapcsolatban, és ami történt velük,
27 a zsidók kötelezték magukat, a leszármazottaikat, és mindenkit, aki csatlakozott hozzájuk,+ hogy mindenképpen megünneplik ezt a két napot, és minden évben a meghatározott időben megteszik, ami az ünneppel kapcsolatban meg van írva.
28 Meg kell emlékezni ezekről a napokról, és meg kell tartani azokat minden nemzedéknek és családnak minden tartományban és városban. A zsidóknak mindig meg kell ünnepelniük a púrimot, és a leszármazottaiknak mindig meg kell emlékezniük róla.
29 Majd készült egy második levél a púrimról, és Eszter királyné, Abihail lánya, valamint a zsidó Márdokeus a rájuk ruházott hatalmuknál fogva érvényesítették azt.
30 Majd hivatalos leveleket küldtek minden zsidónak Ahasvérus birodalmának+ 127 tartományába+ őszinte és kedves szavakkal,
31 hogy megerősítsék, hogy a meghatározott időben minden zsidónak és a leszármazottaiknak meg kell ünnepelniük+ a púrimot a zsidó Márdokeus és Eszter királyné utasítására+. Ez összhangban volt azzal, amire a zsidók kötelezték magukat*, hogy böjtöléssel+ és segélykiáltással+ emlékeznek meg erről.
32 Mindezeket a púrimra+ vonatkozó dolgokat Eszter parancsa tette érvényessé, és feljegyezték azt egy könyvbe.
Lábjegyzetek
^ Lásd: B15-ös függ.
^ Lásd: Szójegyzék.
^ Vagy: „palotájában”.
^ Vagy: „Szúza”.
^ Vagy: „palotájában”; „erődjében”.
^ Vagy: „Szúza”.
^ Vagy: „palotájában”; „erődjében”.
^ Vagy: „Szúza”.
^ Vagy: „palotájában”; „erődjében”.
^ Vagy: „Szúzában”.
^ Vagy: „Szúzában”.
^ Vagy: „Szúzában”.
^ Vagy: „Szúzában”.
^ Vagy: „kiállt a lelkéért”.
^ Vagy: „Szúzában”.
^ A „púr” szó jelentése ’sors’, többes számú alakja a „púrim”. Púrimnak nevezik azt a zsidó ünnepet, melyet a szent naptár szerint a 12. hónapban tartanak meg. Lásd: B15-ös függ.
^ Vagy: „lelküket”.