Cselekedetek 22:1–30

22  „Férfiak, testvérek és apák, hallgassátok meg védekezésemet, amelyet most elétek tárok!”+ 2  Mikor hallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még csendesebbek lettek, ő pedig ezt mondta: 3  „Zsidó vagyok,+ a ciliciai Tárzuszban születtem,+ de ebben a városban nevelkedtem Gamáliel+ tanítványaként*. Az ősi törvény szigora szerint oktattak,+ és buzgó voltam Isten iránt, mint a mai napon ti is mindnyájan.+ 4  Halálra üldöztem azokat a férfiakat és asszonyokat, akik ezt az Utat követik, megkötöztem és börtönbe juttattam őket,+ 5  amit a főpap is, meg a vének egész gyűlése is tanúsíthat. Leveleket is szereztem tőlük, hogy elvigyem a damaszkuszi testvérekhez, és úton voltam, hogy az ottaniakat megkötözve hozzam Jeruzsálembe, hogy megbüntessék őket. 6  Miközben úton voltam, és közeledtem Damaszkuszhoz, déltájban az égből hirtelen nagy világosság ragyogott fel mindenütt körülöttem,+ 7  mire én a földre estem, és hallottam, hogy egy hang így szól hozzám: »Saul, Saul, miért üldözöl engem?« 8  Így válaszoltam: »Ki vagy, Uram?« Ő így szólt hozzám: »A názáreti Jézus vagyok, akit te üldözöl.« 9  Akik pedig velem voltak, látták ugyan a világosságot, de a velem beszélőnek a hangját nem hallották.+ 10  Ekkor ezt mondtam: »Mit tegyek, Uram?« Az Úr így szólt hozzám: »Kelj fel, menj Damaszkuszba, és ott elmondanak neked mindent, amit tenned kell.«+ 11  De mivel semmit sem láttam a dicsőséges világosság miatt, úgy érkeztem meg Damaszkuszba, hogy kézen fogva vezettek a velem lévők. 12  Majd egy Anániás+ nevű, istentisztelő férfi, aki megtartotta a törvényt, és aki jó hírben állt minden ott élő zsidó körében, 13  eljött hozzám. Megállt mellettem, és ezt mondta nekem: »Saul, testvér, nyerd vissza a látásod!« Én abban a pillanatban feltekintettem, és megláttam őt.+ 14  Ő így szólt: »Ősapáink Istene kiválasztott téged, hogy megismerd az akaratát, lásd az igazságost,+ és halld a hangját, 15  mert tanúja kell hogy legyél neki, hogy elmondd minden embernek mindazt, amit láttál és hallottál.+ 16  Most pedig miért késlekedsz? Menj, keresztelkedj meg, és mosd le bűneidet+ azáltal, hogy segítségül hívod őt*.«+ 17  Mikor visszatértem Jeruzsálembe,+ és a templomban imádkoztam, önkívületbe estem, 18  és láttam őt, amint ezt mondja nekem: »Siess, és menj ki gyorsan Jeruzsálemből, mert nem fogadják majd el a rólam szóló tanúságodat!«+ 19  Én pedig így szóltam: »Uram, ők maguk is jól tudják, hogy azelőtt bebörtönöztem és megvertem zsinagógánként azokat, akik hittek benned.+ 20  És amikor Istvánnak, a te tanúdnak a vérét kiontották, ott álltam, helyeseltem azt, és őriztem azoknak a felsőruháit, akik végeztek vele.«+ 21  Ő mégis ezt mondta nekem: »Indulj, mert távoli nemzetekhez küldelek el téged.«”+ 22  Azok egészen eddig figyeltek rá, majd felemelve a hangjukat ezt mondták: „Távolítsd el a földről az ilyet, mert nem méltó rá, hogy éljen!” 23  Mivel kiabáltak, és eldobálták felsőruháikat, meg port szórtak a levegőbe,+ 24  a parancsnok elrendelte, hogy vigyék Pált a kaszárnyába, és azt mondta, korbácsolással kell kihallgatni, hogy pontosan megtudja, miért kiáltoztak így ellene. 25  Mikor azonban kifeszítették az ostorozásra, Pál így szólt az ott álló katonatiszthez: „Szabad-e nektek megkorbácsolnotok egy rómait, aki nincs elítélve*?”+ 26  Amikor a katonatiszt hallotta ezt, odament a parancsnokhoz, és jelentést tett, így szólva: „Mit szándékozol tenni? Hiszen ez az ember római.” 27  Erre a parancsnok odament, és így szólt hozzá: „Mondd meg nekem: római vagy?” Pál ezt mondta: „Igen.” 28  A parancsnok így válaszolt: „Én nagy pénzösszegen vásároltam ezt a polgárjogot.” Pál így szólt: „Én pedig már beleszülettem.”+ 29  Ezért akik kínvallatásnak készültek alávetni őt, azonnal távolabb álltak tőle. A parancsnok pedig megijedt, amikor megtudta, hogy római, és hogy ő megkötözte.+ 30  Így aztán másnap, mivel biztosan tudni akarta, hogy miért is vádolják Pált a zsidók, eloldozta, és megparancsolta a magas rangú papoknak meg az egész szanhedrinnek, hogy gyűljenek egybe. Aztán lehozta Pált, és közéjük állította.+

Lábjegyzetek

^ Szó szerint: „lábánál”.
^ Szó szerint: „a nevét”.
^ Vagy: „tárgyalás nélkül”.

Jegyzetek

Gamáliel: Egy törvénytanító, akiről a Cselekedetek könyve csak itt és a Cs 5:34-ben tesz említést. (Lásd a Cs 5:34-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

a vének egész gyűlése: Vagy: „a vének egész testülete”. Az itt használt görög pre·szbü·teʹri·on szó rokonságban áll a pre·szbüʹte·rosz főnévvel (szó szerint: „idősebb férfi”), mely a Bibliában elsősorban olyan személyre utal, akinek egy nemzetben vagy közösségben hatalma vagy felelős tisztsége van. Bár ez a kifejezés időnként az életkort jelöli (mint például a Lk 15:25-ben és a Cs 2:17-ben), nem csak idősebb emberekre vonatkozhat. „A vének egész gyűlése” kifejezés itt nyilvánvalóan a szanhedrinre, a Jeruzsálemben ülésező zsidó legfelsőbb bíróságra utal, mely magas rangú papokból, írástudókból és vénekből állt. Ezt a három csoportot gyakran együtt említik (Mt 16:21; 27:41; Mr 8:31; 11:27; 14:43, 53; 15:1; Lk 9:22; 20:1; lásd a Lk 22:66-hoz tartozó magyarázó jegyzetet).

a hangját nem hallották: Vagy: „a hangját nem értették”. A Cs 9:3–9-ben Lukács leírja, hogy mi történt Pállal a Damaszkuszba vezető úton. Úgy kapunk teljes képet a történtekről, ha összevetjük az erről szóló két beszámolót. Ahogy arról a Cs 9:7-hez tartozó magyarázó jegyzet ír, a Pállal lévők hallottak ugyan egy hangot, de nem értették tisztán a szavakat. Vagyis nem úgy hallották a hangot, ahogy Pál. Ez összhangban van azzal, ahogyan a „hall”-nak fordított görög szó a Cs 22:7-ben szerepel, ahol Pál elmondja, hogy hallott egy hangot, vagyis hallotta és értette is az elhangzottakat. Ezzel szemben Pál útitársai nem értették a neki szóló üzenetet, talán azért, mert a hang alig vagy torzultan volt hallható. Nyilvánvalóan ebben az értelemben „nem hallották” a hangot. (Vesd össze: Mr 4:33; 1Ko 14:2; ahol ugyanez a görög szó szerepel, és úgy van fordítva, hogy „felfog” vagy „figyel”.)

nyerd vissza a látásod!: Szó szerint: „nézz fel!” A görög szó alapvetően azt jelenti, hogy „feltekint” (Mt 14:19; Lk 19:5), de arra is utalhat, hogy valaki életében először lát (Jn 9:11, 15, 18), vagy pedig visszanyeri a látását (Mr 10:52; Lk 18:42; Cs 9:12).

mosd le bűneidet azáltal, hogy segítségül hívod őt: Vagy: „mosd le bűneidet, és hívd segítségül a nevét”. Ahhoz, hogy valaki lemossa a bűneit, nem elég vízben megkeresztelkednie, hanem segítségül kell hívnia Jézust. Ez azt jelenti, hogy hinnie kell Jézusban, és ki kell fejeznie a hitét keresztényekhez illő tettekkel (Cs 10:43; Jk 2:14, 18).

önkívületbe estem: Az itt „önkívület”-nek fordított görög ekʹszta·szisz szóval kapcsolatban lásd a Cs 10:10-hez tartozó magyarázó jegyzetet. A Keresztény görög iratok néhány héber nyelvű fordításában (a C4-es függ. úgy utal rájuk, hogy J14, 17, 22) ez olvasható itt: „Jehova keze volt rajtam”. Egy másik fordításban (J18) pedig ez áll: „Jehova szelleme beborított”.

a te tanúdnak: A „tanú”-nak fordított görög marʹtüsz szó olyan személyre utal, aki szemtanúja egy tettnek vagy eseménynek. Néhány I. századi keresztény úgy tanúskodott Jézus életéről, haláláról és feltámadásáról, hogy a szemtanúi voltak ezeknek, vagyis megerősítették ezeket a történelmi tényeket (Cs 1:21, 22; 10:40, 41). Akik később kezdtek hinni Jézusban, úgy tanúskodtak, hogy elmondták másoknak az életének, a halálának és a feltámadásának a jelentőségét (Cs 22:15). Amikor Pál Jézushoz beszélt, ebben az értelemben mondta azt Istvánról, hogy Jézus tanúja. A szanhedrin előtt István meggyőzően tanúskodott Jézusról. Emellett ő tanúskodott elsőként arról, amit egy különleges látomásban látott: Jézus visszatért az égbe, és Isten jobbján állt, ahogy azt a Zs 110:1 megjövendölte (Cs 7:55, 56). A keresztények esetében a tanúskodás sokszor ellenállással, letartóztatással és veréssel jár, sőt, még halállal is végződhet, csakúgy, mint István, Jakab és mások esetében is. Ezért később a görög marʹtüsz szóval olyan személyre is utaltak, „aki az élete árán tanúskodik, mártír”, vagyis inkább meghal, mint hogy megtagadja a hitét. Ebben az értelemben nevezhetjük Istvánt az első keresztény mártírnak, hiszen a vérét kiontották, mert Krisztusról tanúskodott. (Lásd a Cs 1:8-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

parancsnok: A görög khi·liʹar·khosz (khiliarkhosz) szó jelentése: ’1000 parancsnoka’, vagyis 1000 katona parancsnoka. A tribunusnak nevezett római katonai parancsnokra utal. (Lásd a Jn 18:12-höz tartozó magyarázó jegyzetet.) I. sz. 56 táján Klaudiusz Liziász volt a jeruzsálemi helyőrség parancsnoka (Cs 23:22, 26). Ahogy arról a Cselekedetek 21–24-ig terjedő fejezetei beszámolnak, ő mentette ki Pált az utcai csőcselék és a felbolydult szanhedrin kezei közül, és ő írt magyarázatképpen levelet Félix kormányzónak, amikor Pált titokban Cezáreába vitték.

katonatiszthez: Vagy: „századoshoz”. Egy százados nagyjából 100 katona fölött rendelkezett a római seregben.

egy rómait: Vagyis egy római állampolgárt. Ez a második abból a három feljegyzett esetből, amikor Pál élt a római állampolgárságával járó jogaival. A római hatóságok rendszerint nem szóltak bele a zsidók ügyeibe. A rómaiak nemcsak azért folytak bele Pál ügyébe, mert zendülést váltott ki a jelenlétével a templomban, hanem mert római állampolgár is volt. Az állampolgárság bizonyos jogokat biztosított az egyénnek, melyeket a birodalom egész területén elismertek és figyelembe vettek. Például törvénybe ütköző volt megkötözni vagy megveretni egy rómait, aki nem volt elítélve, mert rabszolgákkal bántak így. (A másik két esettel kapcsolatban lásd a Cs 16:37; 25:11-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

vásároltam ezt a polgárjogot: Vagy: „vásároltam ezt az állampolgárságot”. A beszámolóból az derül ki, hogy bizonyos körülmények lehetővé tették, hogy valaki egy pénzösszegért megkapja a római állampolgárságot. Pál azt mondta Klaudiusz Liziásznak, hogy ő a születésétől fogva rendelkezik ezzel a joggal, ami azt feltételezi, hogy Pál egyik férfi felmenője megkapta ezt az állampolgárságot. Más módokon is szert lehetett tenni az állampolgárságra. A császár egyéneknek vagy egész városok vagy kerületek szabad lakosságának is adhatott állampolgárságot, jutalmul valamilyen szolgálatukért. Állampolgár lehetett az a rabszolga, aki egy római állampolgár tulajdonában volt, de kiváltotta magát, vagy akit egy római felszabadított. Az a leszerelt katona is megkapta, aki a római hadsereg egyik alakulatában szolgált. Ezenkívül örökölni is lehetett. Nem valószínű, hogy az i. sz. I. században sok római állampolgár élt Júdeában. Csak a III. században kapták meg a tartományok lakosai a római állampolgárságot.

Multimédia

Saul és Damaszkusz
Saul és Damaszkusz

Az i. sz. I. században Damaszkusz városának minden bizonnyal hasonló alaprajza volt, mint amit itt láthatunk. Egy fontos kereskedelmi központ volt, és a közeli Barada folyóból (a 2Ki 5:12-ben Abana) nyert víz olyanná tette a város körüli területet, mintha egy oázis lenne. Damaszkuszban számtalan zsinagóga volt. Saul azzal a szándékkal jött a városba, hogy letartóztasson „bárkit, akit talál, aki az Úthoz tartozik”. Ezzel a kifejezéssel Jézus követőire utaltak (Cs 9:2; 19:9, 23; 22:4; 24:22). A Damaszkuszba vezető úton azonban a megdicsőített Jézus megjelent Saulnak. Ezután Saul egy ideig Damaszkuszban maradt egy Júdás nevű férfi házában, aki az Egyenesnek nevezett utcában lakott (Cs 9:11). Egy látomásban Jézus arra utasította Anániás tanítványt, hogy menjen Júdás házába, és adja vissza Saul látását. Ezek után Saul megkeresztelkedett. Ahelyett, hogy letartóztatta volna a zsidó keresztényeket, ő maga is az lett. Damaszkusz zsinagógáiban kezdte el prédikálni a jó hírt. Miután Arábiába utazott, majd pedig vissza Damaszkuszba, valószínűleg i. sz. 36-ban ismét Jeruzsálembe ment (Cs 9:1–6, 19–22; Ga 1:16, 17).

A. Damaszkusz

1. A Jeruzsálembe vezető út

2. Az Egyenesnek nevezett utca

3. Agora

4. Jupiter temploma

5. Színház

6. Zenei előadások színháza (?)

B. Jeruzsálem

Római állampolgárság
Római állampolgárság

A képen egy bronzból készült, kétrészes dokumentum egyik fele látható, amely i. sz. 79-ből származik. A dokumentum egy nyugdíjazás előtt álló tengerésznek, a feleségének és a fiának a római állampolgárságát igazolta. Az okirat két része össze volt illesztve, és le volt zárva pecséttel. Egyesek római állampolgárnak születtek, míg mások az életük során később váltak azzá. (Lásd a Cs 22:28-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Mindkét esetben nagy jelentősége volt egy ilyen dokumentumnak, mivel ezzel bizonyíthatta valaki, hogy jogosult azokra az előjogokra, amelyeket az állampolgársága biztosított. Azonban Pál beszélt egy sokkal értékesebb állampolgárságról is, amely „az égben van” (Flp 3:20).

Szanhedrin
Szanhedrin

A Nagy Szanhedrinnek nevezett legfelsőbb bíróság 71 tagú volt, és Jeruzsálemben ülésezett. (Lásd a Szójegyzékben a „Szanhedrin” címszót.) A Misna szerint a szanhedrin tagjai félkörben ültek három sorban, és két írnok is jelen volt, akik feljegyezték a bíróság döntését. A képen látható építészeti jellegzetességek némelyike egy Jeruzsálemben feltárt épület alapján készült. Egyesek szerint ez az épület volt az I. századi tanácsterem. (Lásd a B12-es függ.-ben a „Jeruzsálem és környéke” térképet.)

1. Főpap

2. A szanhedrin tagjai

3. Vádlott

4. Írnokok

SZENTÍRÁS – ÚJ VILÁG FORDÍTÁS (MAGYARÁZÓ JEGYZETEKKEL)
Cselekedetek 22
magyar
Olvasd online a Bibliát!
https://cms-imgp.jw-cdn.org/img/p/1001070103/univ/art/1001070103_univ_sqr_xl.jpg
nwtsty