Zsoltárok 52:1–9
A karmesternek. Maszkil.* Dávidtól, amikor az edomita Doég elment, és szólt Saulnak, hogy Dávid bement Ahimélek házába.+
52 Miért dicsekszel a gonosztetteiddel, te hatalmas?+
Isten odaadó szeretete egész nap tart.+
2 Nyelved éles, mint a borotva,+rosszat forral, és álnokságot művel.+
3 Jobban szereted a rosszat, mint a jót,és a hazugságot, semmint az igazságos beszédet. (Szela.)
4 Szeretsz minden ártalmas szót,ó, te csalárd nyelv!
5 Ezért Isten lerombol téged egyszer s mindenkorra;+megragad, és kiszakít sátradból,+gyökerestül kiirt az élők földjéről+. (Szela.)
6 Az igazságosak majd látják ezt, és félelem tölti el őket,+és nevetnek őrajta+:
7 „Nézzétek! A férfi, aki nem Istent tette menedékévé*,+hanem nagy gazdagságában+és saját cselszövéseiben bízott*.”
8 Én viszont olyan leszek, mint egy dús lombú olajfa Isten házában,és Isten odaadó szeretetében bízom+ örökkön örökké!
9 Örökké dicsérlek, mert tettre keltél.+
Hűségeseid jelenlétébenreménykedem a te nevedben,+ mert jó az.
Lábjegyzetek
^ Lásd: Szójegyzék.
^ Vagy: „erődjévé”.
^ Vagy: „a másoknak okozott bajban keresett menedéket”.