Zsoltárok 27:1–14
Dávidé.
27 Jehova az én világosságom+ és megmentőm.
Kitől félnék?+
Jehova az én életem erődje.+
Kitől rettegnék?
2 Amikor gonoszok támadtak rám, hogy felfalják húsomat,+ellenségeim és ellenfeleim botlottak meg és estek el.
3 Még ha egy egész sereg ütne is tábort ellenem,nem fél a szívem.+
Még ha háború törne is ki ellenem,akkor is töretlenül bízom.
4 Egyet kértem Jehovától– az a vágyam –,hogy Jehova házában lakhassak életem minden napján,+hogy láthassam Jehova szépségét*,és értékeléssel tekinthessek* templomára*+.
5 Mert ő megóv rejtekében a baj napján,+elrejt sátrának mélyén,+és magas kősziklára emel engem+.
6 Így győzedelmeskedem* ellenségeim fölött, akik körülvesznek;örömkiáltás közepette ajánlok fel áldozatokat a sátránál,dicséreteket énekelek* Jehovának.
7 Hallgass meg, ó, Jehova, amikor hozzád kiáltok!+
Légy kegyes hozzám, és válaszolj nekem!+
8 Szívem a parancsolatodat szólja:
„Keressetek engem!”
Kereslek téged, ó, Jehova.+
9 Ne rejtsd el arcodat előlem,+ne utasítsd el haragodban szolgádat.
Te vagy a segítségem;+ne hagyj el, ne hagyj cserben, megmentő Istenem!
10 Még ha apám és anyám elhagynának is,+Jehova magához fogad engem.+
11 Oktass engem utadra, ó, Jehova,+és vezess az egyenesség ösvényén rosszakaróim miatt!
12 Ne szolgáltass ki ellenségeimnek*,+mert hamisan megvádoltak,+és heves indulattal ártani akarnak nekem.
13 Hol lennék, ha nem hittem volna,hogy meglátom Jehova jóságát, amíg még élek?*+
14 Reménykedj Jehovában;+légy bátor és rendíthetetlen szívű!+
Igen, reménykedj Jehovában!
Lábjegyzetek
^ Vagy: „jóságát”.
^ Vagy: „elmélkedve szemlélhessem”.
^ Vagy: „szentélyére”.
^ Vagy: „zenélek”.
^ Szó szerint: „fejem magasra emelkedik”.
^ Vagy: „ellenségeim lelkének”.
^ Esetleg: „Hiszem, hogy meglátom Jehova jóságát, amíg még élek.”