Zsoltárok 143:1–12
Dávid éneke.
143 Ó, Jehova, hallgasd meg imámat,+figyelj segélykiáltásomra!
Válaszolj nekem hűségedből és igazságosságodból fakadóan!
2 Ne szállj perbe a te szolgáddal,hisz egyetlen élő sem lehet előtted igazságos.+
3 Ellenség üldöz engem*,a földbe tiporja életemet.
Sötétségben kell laknom miatta, mint azoknak, akik régóta halottak.
4 Elhagy az erőm,*+szívem elfásult bensőmben+.
5 Visszaemlékszem a régi napokra,elgondolkodom minden cselekedeteden,+szívesen elmélkedem* tetteiden.
6 Kezeimet kitárom feléd,olyan vagyok,* mint a kiaszott föld, mely utánad szomjazik.+ (Szela.)
7 Gyorsan válaszolj nekem, ó, Jehova!+
Már alig van erőm*.+
Ne rejtsd el arcodat előlem,+különben hasonló leszek a verembe* szállókhoz.+
8 Hadd halljak reggel odaadó szeretetedről,mert benned bízom.
Ismertesd meg velem, hogy milyen úton kell járnom,+mert hozzád fordulok*.
9 Szabadíts meg ellenségeimtől, ó, Jehova!
Hozzád fordulok védelemért.+
10 Taníts meg engem akaratodat cselekedni,+mert te vagy Istenem.
Szellemed jó,az vezessen engem az egyenes talajon*!
11 Ó, Jehova, őrizd meg életemet a nevedért!
Szabadíts ki* a nyomorúságból, mivel igazságos vagy!+
12 Odaadó szeretetedből fakadóan végezz* ellenségeimmel,+és pusztítsd el mindazokat, akik zaklatnak engem*,+mert én a te szolgád+ vagyok.
Lábjegyzetek
^ Vagy: „lelkemet”.
^ Szó szerint: „szellemem elalél bennem”.
^ Vagy: „tanulmányozom”.
^ Vagy: „olyan a lelkem”.
^ Vagy: „sírba”.
^ Szó szerint: „szellemem”.
^ Vagy: „hozzád emelem lelkemet”.
^ Vagy: „a becsületesség földjén”.
^ Vagy: „szabadítsd ki lelkemet”.
^ Szó szerint: „hallgattasd el”.
^ Vagy: „lelkemet”.