Lukács: A név görög megfelelője a Lu·kaszʹ, amely a latin Lucas szóból származik. Lukács – ennek az evangéliumnak és az Apostolok cselekedeteinek az írója – orvos volt, és Pál apostol hűséges társa (Kol 4:14; lásd még a „Lukács evangéliumának áttekintése” című részt). A görög neve és az írói stílusa miatt egyesek azt állítják, hogy Lukács nem volt zsidó. Emellett a Kol 4:10–14-ben Pál először azokról beszél, akik „körülmetéltek”, és csak később említi meg Lukácsot. Ám ez az állítás nincs összhangban a Ró 3:1, 2-ben található kijelentéssel, amely szerint „a zsidókra bízták Isten szent kijelentéseit”. Ezért Lukács talán egy görögül beszélő zsidó volt, görög névvel.

Lukács evangéliuma: Egyik evangéliumíró sem azonosítja magát az evangéliuma írójaként, a címek pedig minden bizonnyal nem voltak részei az eredeti szövegnek. Lukács evangéliumának néhány kéziratában például ezt a címet találhatjuk meg: Eu·an·geʹli·on ka·taʹ Lu·kanʹ („Jó hír [vagy „Evangélium”] Lukács szerint”), további kéziratokban pedig egy rövidebb cím szerepel: Ka·taʹ Lu·kanʹ („Lukács szerint”). Azt nem tudjuk pontosan, hogy mikor kerültek bele a szövegekbe az ehhez hasonló címek, illetve hogy mikor kezdték el használni őket. Egyesek szerint az i. sz. II. században, mivel az evangéliumoknak olyan II. század végére vagy III. század elejére datálható kéziratait találták meg, melyek tartalmazzák a hosszú címet. Néhány tudós szerint talán Márk könyvének nyitó szavai („Így kezdődik a Jézus Krisztusról, az Isten Fiáról szóló jó hír”) adnak magyarázatot arra, hogy miért az „evangélium” (szó szerint: „jó hír”) szóval kezdtek el utalni ezekre a beszámolókra. A címeknek és az író megnevezésének feltehetőleg gyakorlatias oka volt, hiszen egyértelműen azonosították a könyveket.

amelyek teljesen hitelesek: Ez arra utal, hogy a tényeket alaposan megvizsgálták. Ha ehhez még hozzávesszük azt a szót is, hogy számunkra, akkor arra következtethetünk, hogy a keresztények teljesen meg voltak győződve arról, hogy minden, ami Krisztussal volt kapcsolatban, beteljesedett és igaznak bizonyult, ezáltal hitelesnek tekinthették. Ezért néhány fordítás így adja vissza Lukács szavait: „amelyeket teljes mértékben elhiszünk”. Más szövegkörnyezetben ugyanezt a görög kifejezést így adták vissza: „teljesen meg van róla győződve” és „szilárdan hisz” (Ró 4:21; 14:5; Kol 4:12).

az üzenet szolgái: Vagy: „a szó szolgái”. A Keresztény görög iratok két héber nyelvű fordítása (a C függ. úgy utal rájuk, hogy J^18, 22) a tetragramot használja ebben a versben, és így szól: „Jehova szavának szolgái”.

utánajártam: Vagy: „gondosan megvizsgáltam”. Lukács nem volt a szemtanúja azoknak az eseményeknek, amelyekről feljegyzést készített. Ezért amellett, hogy a szent szellem által ihletést kapott, kétségkívül az alábbi forrásokra alapozta a beszámolóját: 1. elérhető írásos feljegyzések Jézus családfájának az összeállításához (Lk 3:23–38); 2. a Máté által leírt ihletett evangélium; 3. személyes beszélgetés sok szemtanúval (Lk 1:2), mint például az életben maradt tanítványokkal és valószínűleg Jézus anyjával, Máriával. A Lukács evangéliumában található információ kb. 60 százaléka csak itt olvasható. (Lásd a „Lukács evangéliumának áttekintése” című részt.)

logikus sorrendben: Vagy: „rendezett sorban”. Az itt használt görög ka·the·xészʹ kifejezés utalhat időrendi, tematikus vagy logikai sorrendre, de nem feltétlenül jelent egy szigorúan vett kronológiai sorrendet. A Lk 3:18–21-ből is egyértelmű, hogy Lukács nem mindig kronológiai sorrendben jegyezte fel az eseményeket. Ezért mind a négy evangéliumi beszámolót meg kell vizsgálni, ha tudni akarjuk, milyen sorrendben történtek az események Jézus élete és szolgálata idején. Lukács alapvetően kronológiai sorrendben írta le az eseményeket, de kétségkívül engedte, hogy más tényezők is hatással legyenek a szisztematikus beszámolójára.

igen nagyra becsült: Az „igen nagyra becsült”-nek fordított görög kifejezés (kraʹti·sztosz) hivatalos értelemben van használva, amikor magas rangú tisztviselőket szólítanak meg (Cs 23:26; 24:3; 26:25). Ezért néhány tudós úgy véli, hogy ez a kifejezés arra utalhat, hogy Teofilusz magas tisztséget töltött be, mielőtt keresztény lett. Mások szerint a görög kifejezés egyszerűen egy kedves vagy udvarias megszólítás, vagy pedig a nagyfokú tisztelet kifejezésének a jele. Teofilusz nyilvánvalóan keresztény volt, mivel előzőleg már szóban tanították Jézus Krisztusról és a szolgálatáról (Lk 1:4). Lukács szavainak nyilván az volt a célja, hogy arról biztosítsa Teofiluszt, hogy megbízhat abban, amit korábban elmondás útján tanult. Vannak azonban más meglátások is. Egyesek szerint Teofilusz először csak érdeklődött, és később tért meg, mások szerint viszont a neve – mely azt jelenti, hogy ’akit Isten szeret’; ’Isten barátja’ – egy álnév volt, melyet általánosságban a keresztényekre használtak. Amikor az Apostolok cselekedeteinek az elején Lukács megszólítja Teofiluszt, nem használja az „igen nagyra becsült” kifejezést (Cs 1:1).

Heródesnek: Nagy Heródesre utal. (Lásd a Szójegyzéket.)

Zakariás: Abból a héber névből ered, melynek jelentése ’Jehova megemlékezett’.

Abija: Abból a héber névből ered, melynek jelentése ’atyám Jehova’.

Abija osztályából: Abija Áron papi leszármazottja volt, akit Dávid király napjaiban Izrael egyik nemzetségfőjeként ismertek el. Dávid 24 osztályba sorolta a papságot, hogy ezek mindegyike hathavonta egy hétig szolgáljon a szentélynél Jeruzsálemben. Sorsvetés által Abija nemzetségét választották a nyolcadik osztály élére (1Kr 24:3–10). Abija osztálya nem feltétlenül Zakariás felmenőivel volt kapcsolatban, hanem inkább arra a papi osztályra utalt, melybe kijelölték Zakariást, hogy ott szolgáljon. (Lásd a Lk 1:9-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

Erzsébetnek: A görög E·lei·szaʹbet a héber ʼE·lí·seʹvaʽ (Eliseba) névből származik, amelynek jelentése: ’az én Istenem bőség’; ’a bőség Istene’. Erzsébet Áron lányai közül való volt, vagyis Áron leszármazottja, ezért János szülei mindketten papi családból származtak.

Jehova: Ebben a fordításban itt fordul elő először Isten neve Lukács evangéliumában. Bár a rendelkezésre álló görög kéziratok a Küʹri·osz (Úr) szót használják itt, nyomós okok szólnak amellett, hogy ebben a versben eredetileg Isten neve szerepelt, melyet később az Úr címmel helyettesítettek. (Lásd a C1-es függ.-et, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:6-ot.) Lukács beszámolójának első két fejezete nagyon sokszor idéz vagy utal olyan kifejezésekre és gondolatokra a Héber iratokban, melyekben megtalálható Isten neve. Például a parancsolata és törvényes követelménye kifejezés, illetve hasonló összetételű jogi kifejezések olyan szövegkörnyezetekben találhatóak meg a Héber iratokban, ahol Isten neve szerepel, vagy Jehova beszél (1Mó 26:2, 5; 4Mó 36:13; 5Mó 4:40; 27:10; Ez 36:23, 27).

rákerült a sor, hogy. . . füstölőszert ajánljon fel: Áron főpap ajánlott fel először füstölőszert az aranyoltáron (2Mó 30:7). Ám a fiára, Eleázárra bízták, hogy ügyeljen a füstölőszerre és minden másra, ami a hajlékban van (4Mó 4:16). Zakariásra, aki egy alpap volt, úgy utalnak itt, mint aki elégeti a füstölőszert, ezért úgy tűnik, hogy az engesztelés napját leszámítva nem csak a főpap láthatta el ezt a feladatot. A naponta elvégzendő templomi szolgálatok közül valószínűleg a füstölőszernek az elégetését tartották a leginkább tiszteletreméltónak. Ezt az áldozat bemutatása után végezték el. A füstölőszer égetése alatt a nép összegyűlt a szentélyen kívül, hogy imádkozzon. A rabbinikus hagyomány szerint sorsvetéssel jelölték ki a papokat erre a szolgálatra, de aki korábban már ellátta ezt a feladatot, nem vehetett részt a sorsvetésen, csak akkor, ha már minden jelenlevő teljesített ilyen szolgálatot. Ha ez így volt, akkor lehet, hogy egy papot az életében csak egyszer ért ilyen megtiszteltetés.

Jehova szentélyébe: Ahogy arról a Lk 1:6-hoz tartozó magyarázó jegyzet említést tett, Lukács beszámolójának első két fejezete nagyon sokszor idéz vagy utal olyan kifejezésekre és gondolatokra a Héber iratokban, melyekben Isten neve szerepel. Például a „Jehova szentélye [vagy: „temploma”]” kifejezés megfelelői gyakran tartalmazzák a tetragramot (4Mó 19:20; 2Ki 18:16; 23:4; 24:13; 2Kr 26:16; 27:2; Jr 24:1; Ez 8:16; Ag 2:15). Ahogy az a C1-es függ.-ben ki lett fejtve, nyomós okok szólnak amellett, hogy ebben a versben eredetileg Isten neve szerepelt, melyet később az Úr címmel helyettesítettek. Ezért áll a főszövegben a Jehova név. (Lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:9-et.)

szentélyébe: Ebben a szövegkörnyezetben a görög na·oszʹ szó a templom központi épületére utal. Amikor Zakariásra került a sor, hogy „füstölőszert ajánljon fel”, akkor be kellett lépnie a szenthelybe, a szentély első helyiségébe, ahol a füstölőoltár volt. (Lásd a Mt 27:5, 51-hez tartozó magyarázó jegyzeteket és a B11-es függ.-et.)

Jehova angyala: Ez a kifejezés, mely a héber „angyal” szóból és a tetragramból tevődik össze, sokszor szerepel a Héber iratokban az 1Mó 16:7-től kezdődően. A Septuaginta egyik korai másolatában, amikor ez a kifejezés a Za 3:5, 6-ban szerepel, a görög anʹge·losz (angyal; követ) szó után Isten neve áll héber betűkkel. Ezt a töredéket egy barlangban találták meg az izraeli Nahal Heverben, a Júdeai-sivatagban, és i. e. 50 és i. sz. 50 közé datálják. Hogy az Új világ fordítás miért a „Jehova angyala” kifejezést használja a főszövegben, annak ellenére, hogy a rendelkezésre álló görög kéziratokban a Lk 1:11-ben az „Úr angyala” szerepel, arról a C1-es és a C3-as függ.-ek írnak bővebben.

Jánosnak: Lásd a Mt 3:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

Jehova szemében: A görög e·nóʹpi·on Kü·riʹu kifejezés (szó szerint: „az Úr szemében [előtt]”) egy héber idióma fordítása, és több mint 100-szor szerepel a Septuaginta rendelkezésre álló másolataiban azoknak a héber kifejezéseknek a fordításaként, ahol az eredeti héber szövegben a tetragram áll (Bí 11:11; 1Sá 10:19; 2Sá 5:3; 6:5). Ennek a kifejezésnek a Héber iratokban való használata azt jelzi, hogy a Küʹri·osz szó itt Isten neve helyett szerepel. (Lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:15-öt.)

szent szellem: Vagy: „szent tevékeny erő”. (Lásd a Szójegyzékben a „Szent szellem” és a „Szellem” címszavakat.)

Jehovához: Annak az üzenetnek, melyet az angyal Zakariásnak adott át (13–17. versek), nagyban hasonlít a szóhasználata a Héber iratokéhoz. Például a Küʹri·osz (Úr) és a birtokos személyjelű The·oszʹ (Isten) szavak összetétele (itt úgy van fordítva, hogy Istenük, Jehova) gyakran előfordul a Héber iratokból vett idézetekben. (Vesd össze a Lk 4:8, 12; 10:27-ben szereplő „Jehova, a te Istened” kifejezéssel.) A Héber iratokban több mint 30-szor szerepel az „Istenük, Jehova” kifejezés, míg az „Istenük, az Úr” kifejezés egyszer sem. Az izraeliták szó (szó szerint: ’Izrael fiai’) is egy olyan héber idióma fordítása, mely gyakran előfordul a Héber iratokban (1Mó 36:31, lábj.; lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:16-ot).

Illés: Héber név, melynek jelentése ’Istenem Jehova’.

hogy visszafordítsa az apák szívét a gyermekekhez: Ez a kifejezés, mely egy idézet a Ma 4:6-ból, nem arról jövendöl, hogy az apák és a gyermekeik kibékülnek egymással. Inkább azt jelenti, hogy János üzenete megbánásra indítja majd az apákat, és így a kemény szívük alázatos, tanítható lesz, mint amilyen az engedelmes gyermekeké. Egyesek Isten gyermekeivé válnak majd. Malakiás arról is jövendölt, hogy a fiak szíve visszafordul az apákhoz, ami azt jelenti, hogy a bűnbánó férfiak Ábrahámhoz, Izsákhoz és Jákobhoz, a hűséges ősapáikhoz hasonlóak lesznek.

hogy felkészített népet állítson Jehova elé: Az angyal Zakariásnak mondott szavai (13–17. versek) olyan részekre utalnak, mint a Ma 3:1; 4:5, 6 és az Ézs 40:3, amelyekben szerepel Isten neve. (Lásd a Lk 1:15, 16-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.) A népet állít. . . elé görög megfogalmazáshoz hasonló kifejezés található a Septuagintában a 2Sá 7:24-ben, melynek héber szövege így hangzik: „Megszilárdítottad népedet, Izraelt . . . ó, Jehova. . .!” (Lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:17-et.)

Gábriel: Héber név, melynek jelentése: ’Isten erőse (életerőse)’ (Dá 8:15, 16). Mihályon kívül Gábriel az egyetlen angyal, akit név szerint említ a Biblia, és az egyetlen fizikai testet öltött angyal, aki közölte a nevét.

elmondjam. . . ezt a jó hírt: A görög eu·an·ge·liʹzo·mai ige rokonságban áll az eu·an·geʹli·on főnévvel, mely ’jó hír’-t jelent. Gábriel angyal ebben az esetben evangéliumhirdető volt. (Lásd a Mt 4:23; 24:14; 26:13-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

szent szolgálatának: Vagy: „nyilvános szolgálatának”. Az itt használt görög lei·tur·giʹa szót, illetve a vele rokonságban álló lei·tur·geʹó (nyilvános szolgálatot végez) és lei·tur·goszʹ (nyilvános szolga) szavakat az ókori görögök és rómaiak arra használták, ha valaki munkát vagy szolgálatot végzett az államnak vagy a polgári hatóságoknak, és az az emberek javára volt. Például a Ró 13:6 azt írja a világi hatóságokról, hogy „Isten szolgái ők a köz javára” (a lei·tur·goszʹ többes számú alakja), mivel hasznos szolgáltatásokat nyújtanak az embereknek. A Lukács által itt használt kifejezés a Septuaginta szóhasználatát tükrözi, ahol ennek a kifejezésnek az igei és főnévi alakja gyakran a papok és a léviták templomi szolgálatára vonatkozik (2Mó 28:35; 4Mó 8:22). A templomnál végzett szolgálat nyilvános szolgálat volt, mivel a nép javára vált. Ugyanakkor szentnek is számított, mivel a lévita papok Isten törvényét tanították, és áldozatokat ajánlottak fel, hogy a nép bűnei meg legyenek bocsátva (2Kr 15:3; Ma 2:7).

Ezt tette értem Jehova: Vagy: „így bánt velem Jehova”. Az, ahogyan Erzsébet itt kifejezi a háláját, a Sárával történtekre emlékeztethet, amelyről az 1Mó 21:1 ír, és amely versben szerepel Isten neve. Erzsébet szavai, miszerint Isten elvette a gyalázatát, mely a gyermektelensége miatt érte őt, Ráhel szavait juttathatja eszünkbe, melyek az 1Mó 30:23-ban lettek feljegyezve. (Lásd a C1-es függ.-et, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:25-öt.)

a hatodik hónapban: Vagyis Erzsébet terhességének a hatodik hónapjában, ahogy az a szövegkörnyezetből, a 24. és 25. versből kiderül.

jegyese: Lásd a Mt 1:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

Máriának: A héber „Mirjam” név megfelelője. A Keresztény görög iratokban hat nőt neveztek Máriának: 1. Jézus anyját; 2. Mária Magdalénát (Mt 27:56; Lk 8:2; 24:10); 3. Jakab és Józsé anyját (Mt 27:56; Lk 24:10); 4. Márta és Lázár testvérét (Lk 10:39; Jn 11:1); 5. János Márk anyját (Cs 12:12) és 6. a Rómából való Máriát (Ró 16:6). Jézus napjaiban a Mária név az egyik leggyakoribb női név volt.

Jehova veled van: Ez és hasonló kifejezések, melyekben Isten neve szerepel, gyakran előfordulnak a Héber iratokban (Ru 2:4; 2Sá 7:3; 2Kr 15:2; Jr 1:19). Amikor az angyal üdvözölte Máriát, hasonló szavakat használt, mint Jehova angyala, amikor Gedeonhoz szólt a Bí 6:12-ben: „Jehova veled van, te erős harcos.” (Lásd a C1-es függ.-et, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:28-at.)

Jézusnak: Lásd a Mt 1:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

Jehova Isten: Ahogy arról a Lk 1:6-hoz tartozó magyarázó jegyzet említést tett, Lukács beszámolójának első két fejezete nagyon sokszor idéz vagy utal olyan kifejezésekre és gondolatokra a Héber iratokban, melyekben Isten neve szerepel. Az angyal szavai Dávidnak a trónjáról a 2Sá 7:12, 13, 16-ban található ígéretre utalnak, ahol Jehova Dávidhoz beszél Nátán próféta által, és ahol a közvetlen szövegkörnyezetben többször is előfordul a tetragram (2Sá 7:4–16). A Keresztény görög iratokban az a kifejezés, mely itt „Jehova Isten”-nek van fordítva, valamint hasonló szóösszetételek főként a Héber iratokból vett idézetekben fordulnak elő, vagy olyan helyeken, melyek a héber nyelv stílusát tükrözik. (Lásd a Lk 1:16-hoz tartozó magyarázó jegyzetet, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:32-t.)

a rokonod: A görög kifejezés ebben a formában (szün·ge·niszʹ) csak egyszer fordul elő a Keresztény görög iratokban, egy másik írásmóddal (szün·ge·nészʹ) viszont más versekben is szerepel (Lk 1:58; 21:16; Cs 10:24; Ró 9:3). Mindkét kifejezés általánosságban egy rokonra utal, aki ugyanahhoz a kiterjedt családhoz vagy nagycsaládhoz tartozik. Tehát Mária és Erzsébet rokonok voltak, de hogy pontosan milyen rokoni kapcsolat volt közöttük, az nem derül ki az Írásokból. Zakariás és Erzsébet Lévi törzséből származott, Mária és József pedig Júda törzséből, ezért nem állhattak annyira közeli rokonságban.

Istennek egy kijelentése sem marad beteljesületlenül: Vagy: „Istennek egyetlen kijelentés sem lehetetlen”. Esetleg: „Istennek semmi sem lehetetlen”. A görög rhéʹma szó, mely „kijelentés”-nek van fordítva, jelentheti azt, hogy ’egy szó’; ’egy mondás’; ’egy kijelentés’. Vagy azt is, hogy ’egy dolog’; ’egy szóban forgó dolog’, akár egy eseményről vagy egy cselekvésről legyen szó, akár egy előzőleg kijelentett dolog eredményéről. Bár a görög szöveget többféleképpen is lehet fordítani, a jelentése alapvetően ugyanaz: semmi sem lehetetlen, ami Istent vagy az ígéreteit illeti. Az itt szereplő szóhasználat hasonlít a Septuaginta megfogalmazására az 1Mó 18:14-ben, ahol Jehova arról biztosította Ábrahámot, hogy a felesége, Sára idős korában életet fog adni Izsáknak.

Jehova rabszolgalánya vagyok: Ezek a szavak Jehova más szolgáinak a szavaira emlékeztetnek, melyek a Héber iratokban szerepelnek. Anna például ezt mondta az imájában az 1Sá 1:11 szerint: „Ó, seregek Jehovája! Ha letekintesz szolgád [vagy: „rabszolgalányod”] nyomorúságára. . .” Az 1Sá 1:11-ben a Septuaginta ugyanazt a görög szót használja a „rabszolgalány”-ra, mint amely Lukács evangéliumában szerepel. (Lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:38-at.)

elment a hegyvidékre: Mária otthonától, Názárettől kb. 3 vagy 4 napi útra lehetett Júdea hegyvidéke, attól függően, hogy hol feküdt az a város, ahol Zakariás és Erzsébet lakott. Talán 100 km, vagy akár több is lehetett a távolság.

a te méhed gyümölcse: Vagy: „a gyermek a méhedben”. A „gyümölcs”-nek fordított görög szó (kar·poszʹ) a „méh”-nek visszaadott szóval együtt itt jelképes értelmű, és egy meg nem született gyermeket jelent. A kifejezés egy héber idióma, mely az utódra az emberi szaporodás „gyümölcseként” vagy eredményeként utal (1Mó 30:2, lábj.; 5Mó 7:13, lábj.; 28:4, lábj.; Zs 127:3; 132:11, lábj.; Ézs 13:18; Si 2:20, lábj.).

amit Jehova mondott: Vagy: „amik Jehovától mondattak”. Az angyal Máriának mondott szavai Jehova Istentől származtak. A görög pa·raʹ Kü·riʹu kifejezés (úgy is lehet fordítani, hogy „Jehovától”) fordul elő a Septuaginta meglévő másolataiban, és ez olyan héber kifejezések fordítása, amelyekben szerepelni szokott Isten neve (1Mó 24:50; Bí 14:4; 1Sá 1:20; Ézs 21:10; Jr 11:1; 18:1; 21:1; lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:45-öt).

Mária pedig így szólt: Mária a 46–55-ig terjedő versekben feljegyzett dicsérő szavaiban jóval több mint 20-szor idéz vagy utal a Héber iratokra. Sok olyan kifejezést használ, melyek nagyon hasonlítanak Sámuel anyjának, Annának az imájára, aki szintén Jehova áldásának köszönhetően szült gyermeket (1Sá 2:1–10). Néhány további rész, melyet Mária idézett vagy amelyre utalt: Zs 35:9; Ha 3:18; Ézs 61:10 (47. vers); 1Mó 30:13; Ma 3:12 (48. vers); 5Mó 10:21; Zs 111:9 (49. vers); Jób 12:19 (52. vers); Zs 107:9 (53. vers); Ézs 41:8, 9; Zs 98:3 (54. vers); Mi 7:20; Ézs 41:8; 2Sá 22:51 (55. vers). Mária szavai jól mutatják, hogy milyen szoros kapcsolata volt Jehovával, és mennyire jól ismerte az Írásokat. A hála is érződik belőlük, továbbá az, hogy erős hite volt, hiszen azt mondta Jehováról, hogy megalázza a gőgöseket és a hatalmasokat, és segíti az alacsony sorúakat és a szegényeket, akik szolgálni szeretnék őt.

Magasztalja a lelkem Jehovát: Vagy: „magasztalja (hirdesse) a lelkem Jehova nagyságát”. Máriának ezek a szavai a Héber iratok egyes részeire emlékeztethetnek – például a Zs 34:3-ra és a 69:30-ra –, ahol az adott versben vagy a szövegkörnyezetben szerepel Isten neve (Zs 69:31). Ezekben a versekben a Septuaginta ugyanezt a „magasztal”-nak fordított görög szót (me·ga·lüʹnó) használja. (Lásd a Mária pedig így szólt kifejezéshez tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben, valamint a Lk 1:6, 25, 38-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket, továbbá a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:46-ot.)

lelkem: Vagy: „egész lényem”. Az általában „lélek”-nek fordított görög pszü·khéʹ szó itt a személy teljes lényére utal. Ebben a szövegkörnyezetben a „lelkem” szót úgy is vissza lehet adni, hogy „én”. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)

Jehova nagy irgalmat tanúsított iránta: Ez a kifejezés a Héber iratok verseiben szereplő megfogalmazásra hasonlít, így például az 1Mó 19:18–20-ra, ahol Lót ezt mondta Jehovának: „Jehova! . . .nagyon kedves voltál velem”. (Lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:58-at.)

Jehova: Vagy: „Jehova keze”. A kéz szó gyakran használatos jelképes értelemben a „hatalomra”. Mivel a kéz a kar erejét használja, ez a szó az erőkinyilvánításnak vagy a hatalom gyakorlásának a gondolatát is magában foglalja. A „Jehova keze” kifejezés sokszor megtalálható a Héber iratok eredeti szövegében, a „kéz” szónak megfelelő héber szó és a tetragram összetételeként (Ru 1:13, lábj.; 1Sá 5:6, 9, lábj.-ek; Ezs 7:6, lábj.; Jób 12:9; Ézs 19:16; Ez 1:3, lábj.). (Lásd a Lk 1:6, 9-hez és a Cs 11:21-hez tartozó magyarázó jegyzeteket, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:66-ot.)

Dicsőség Jehovának: Vagy: „áldott legyen Jehova”. Ez a dicsérő kifejezés gyakori a Héber iratokban, és sokszor Isten nevével együtt szerepel (1Sá 25:32; 1Ki 1:48; 8:15; Zs 41:13; 72:18; 106:48; lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:68-at.)

hatalmas megmentőt: Szó szerint: „megmentés szarvát”. A Bibliában az állatok szarva gyakran erőt, hódítást vagy győzelmet szemléltet (1Sá 2:1; Zs 75:4, 5, 10; 148:14; lábj.-ek). Továbbá igazságos vagy gonosz uralkodókat és uralkodócsaládokat is jelképezhet a szarv, a hódításaikat pedig a szarv ökleléséhez hasonlítja a Szentírás (5Mó 33:17; Dá 7:24; 8:2–10, 20–24). Ebben a szövegkörnyezetben a „megmentés szarva” kifejezés a Messiásra utal, akinek hatalma van a megmentéshez. (Lásd a Szójegyzékben a „Szaru, szarv” címszót.)

szent szolgálatot végezzünk neki: Vagy: „imádjuk őt”. A görög la·treuʹó ige alapvetően szolgálatvégzést jelent. A Szentírásban utalhat az Istennek végzett szolgálatra, az Isten imádatával kapcsolatos szolgálatra (Mt 4:10; Lk 2:37; 4:8; Cs 7:7; Ró 1:9; Flp 3:3; 2Ti 1:3; Héb 9:14; 12:28; Jel 7:15; 22:3) vagy a szentélynél, illetve a templomnál végzett szolgálatra (Héb 8:5; 9:9; 10:2; 13:10). Ezért néhány szövegkörnyezetben úgy is vissza lehet adni, hogy „imád”. Néhány esetben a hamis imádattal kapcsolatban fordul elő a Bibliában abban az értelemben, hogy valaki teremtett dolgokat szolgál vagy imád (Cs 7:42; Ró 1:25).

Jehova: A vers második felében feljegyzett prófétai szavak, melyeket Zakariás mondott, az Ézs 40:3 és a Ma 3:1 megfogalmazását tükrözik, mely verseknek az eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). (Lásd a Lk 1:6, 16, 17; 3:4-hez tartozó magyarázó jegyzeteket, valamint a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Lk 1:76-ot.)

Jehova előtt fogsz járni: Keresztelő János abban az értelemben fog Jehova előtt járni, hogy ő lesz az előfutára Jézusnak, aki az Atyját fogja képviselni, és az Atyja nevében jön (Jn 5:43; 8:29; lásd a Jehova szóhoz tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben).

addig a napig, amelyen nyilvánosan megmutatta magát Izraelnek: Arra az időre utal, amikor Keresztelő János megkezdi a szolgálatát, vagyis valamikor i. sz. 29 tavaszára. (Lásd a Mr 1:9-hez és a Lk 3:1, 23-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)