Jeremiás 4:1–31
4 „Ha visszatérsz, ó, Izrael – ez Jehova kijelentése –,ha visszatérsz hozzám,és eltávolítod utálatos bálványaidat színem elől,akkor nem leszel menekült.+
2 És ha majd az igazsággal, joggal és igazságossággal összhangbanígy esküszöl: »Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él!«,akkor a nemzetek áldásban részesülnek általa*,és vele fognak dicsekedni.”+
3 Mert ezt mondja Jehova Júda férfiainak és Jeruzsálemnek:
„Szántsatok magatoknak szántóföldet,és ne vessetek tövisbokrok közé.+
4 Metélkedjetek körül Jehovának,és távolítsátok el szívetek előbőrét,+Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai,nehogy lángra lobbanjon dühöm, mint a tűz,és olthatatlanul égjengonosztetteitek miatt!+”
5 Hirdessétek ki Júdában, tegyétek közhírré Jeruzsálemben!
Kiáltsatok, és fújjátok meg a kürtöt országszerte!+
Harsányan kiáltsatok, és mondjátok: „Gyűljetek össze,és meneküljünk a megerősített városokba!+
6 Állítsatok jelt* Sion felé!
Keressetek menedéket, és álljatok készenlétben”,mert veszedelmet hozok északról,+ nagy csapást.
7 Előjött, mint az oroszlán a bozótból,+és útra kelt a nemzetek pusztítója.+
Elindult helyéről, hogy rettegést keltővé tegye földedet.
Városaid romba dőlnek, és senki sem fog lakni bennük.+
8 Öltözzetek hát zsákruhába,+keseregjetek* és jajgassatok,mert Jehova lángoló haragja nem fordult el tőlünk.
9 „Azon a napon elszáll a király bátorsága*,+és a fejedelmek bátorsága* is.
A papok megrémülnek, és a próféták csodálkozni fognak” – ez Jehova kijelentése.+
10 Akkor ezt mondtam: „Ó, jaj, legfőbb Úr, Jehova! Bizony teljesen rászedted ezt a népet+ és Jeruzsálemet, amikor azt mondtad: »Békétek lesz«,+ holott a torkunkhoz szorítják a kardot*.”
11 Abban az időben így szólnak majd ehhez a néphez és Jeruzsálemhez:
„A puszta kopár dombjai felől perzselő szél közeledik,és lecsap népem lányára*,de nem azért, hogy szórjon vagy tisztítson.
12 Ezek felől jön a szél teljes erővel az én parancsomra.
Most majd kihirdetem az ellenük szóló ítéleteket.
13 Úgy jön, mint az esőfelhők,és szekerei olyanok, mint a szélvész.+
Lovai gyorsabbak a sasoknál.+
Jaj nekünk, mert csapást mértek ránk!
14 Ó, Jeruzsálem, mosd tisztára szívedet a gonoszságtól, hogy megmenekülhess!+
Meddig dédelgetsz még magadban rossz gondolatokat?
15 Mert hang szól Dán felől,+és pusztulást hirdet Efraim hegyvidékéről.
16 Jelentsétek a nemzeteknek!
Hirdessétek ki Jeruzsálem ellen!”
„Őrszemek* közelednek messzi földről,és csatakiáltást hallatnak Júda városai ellen.
17 Ellene jönnek minden oldalról, mint a mezőőrök,+mert fellázadt ellenem+ – ez Jehova kijelentése. –
18 Meg fogsz fizetni viselkedésedért és tetteidért.+
Milyen keserves a pusztulásod,mert egészen a szívedig hatol!”
19 Jaj, de gyötrődöm, mennyire gyötrődöm!
Szörnyű fájdalmat érzek szívemben*!
Háborog bennem a szívem.
Nem hallgathatok,mert kürtszót hallottam*,harci riadót*.+
20 Csapás csapást ér. Erről adnak hírt,mert az egész országot elpusztították.
Hirtelen pusztították el sátraimat,egy szempillantás alatt sátorlapjaimat.+
21 Meddig kell még látnom a jelt*,és hallanom a kürtszót?+
22 „Mert esztelen az én népem.+
Nem vesznek rólam tudomást.
Ostoba fiak ők, nem értelmesek.
Ahhoz van eszük*, hogy rosszat tegyenek,de jót tenni nem tudnak.”
23 Láttam a földet, és az üres és kietlen volt.+
Láttam az eget is, és már nem árasztott világosságot.+
24 Láttam a hegyeket, és azok remegtek,és a dombok is rázkódtak.+
25 Láttam, hogy nincs már ott ember,és az ég madarai mind elmenekültek.+
26 Láttam, hogy a gyümölcsöskertek földje pusztává lett már,és városait mind romba döntötték.+
Jehova miatt volt ez,lángoló haragja miatt.
27 Jehova ugyanis ezt mondja: „Elhagyatottá lesz az egész föld,+de nem pusztítom el teljesen.
28 Gyászolni fog ezért a föld,+és fenn az ég elsötétedik.+
Azért van ez, mert szóltam, döntöttem.
Nem gondolom meg magam,* és nem is térek el attól.+
29 A lovasok és az íjászok hangja miattaz egész város menekül.+
Bemennek a sűrűbe,és felmásznak a sziklák közé.+
Minden város elhagyatott,nem lakik bennük ember.”
30 Most, hogy csapás sújtott, mit teszel?
Egykor skarlátvörösbe öltözködtél,aranydíszekkel ékesítetted magadat,feketével* hangsúlyoztad a szemeidet.
De hiába csinosítgattad magadat,+mert elhagytak, akik gerjedeztek utánad,és most az életedre* törnek.+
31 Hangot hallottam, mint amilyen a beteg asszonyé,gyötrődést, mint amilyen az először szülő nőé,Sion lányának hangját, aki levegő után kapkod.
Miközben kitárja kezeit,+ ezt mondja:
„Jaj nekem, mert kimerültem* a gyilkosok miatt!”
Lábjegyzetek
^ Vagyis Jehova által.
^ Vagy: „jelzőoszlopot”.
^ Vagy: „verjétek melleteket”.
^ Szó szerint: „szíve”.
^ Szó szerint: „szíve”.
^ Vagy: „a lelkünkig hatolt a kard”.
^ Ez egy költői megszemélyesítés, mely valószínűleg sajnálatot vagy együttérzést fejez ki.
^ Szó szerint: „figyelők”, vagyis azok, akik figyelték a várost, hogy mikor lenne jó megtámadni.
^ Szó szerint: „szívem falaiban”.
^ Vagy: „hallott a lelkem”.
^ Esetleg: „csatakiáltást”.
^ Vagy: „jelzőoszlopot”.
^ Vagy: „bölcsek”.
^ Vagy: „nem sajnálkozom”.
^ Vagy: „fekete szemfestékkel”.
^ Vagy: „a lelkedre”.
^ Vagy: „kimerült a lelkem”.