Jeremiás 2:1–37
2 Jehova így szólt hozzám:
2 „Menj, és mondd meg Jeruzsálemnek: »Ezt mondja Jehova:
’Jól emlékszem, hogy fiatalon milyen odaadó* voltál,+hogy jegyességed idején milyen szeretetet mutattál,+amikor követtél engem a pusztában,a bevetetlen földön.+
3 Izrael szent volt Jehova előtt,+ aratásának első termése.’«
»Akik csak ártanak neki, vétkessé teszik magukat.
Pusztulás jön rájuk« – ez Jehova kijelentése.”+
4 Halljátok meg Jehova szavát, ó, Jákob leszármazottaiés Izrael leszármazottainak minden családja!
5 Így szól Jehova:
„Milyen hibát találtak bennem apáitok,+hogy olyan messze eltávolodtak tőlem,és értéktelen bálványok+ után jártak, miközben maguk is értéktelenné lettek?+
6 Nem kérdezték: »Hol van Jehova,aki kihozott bennünket Egyiptom földjéről,+aki átvezetett a pusztán,a kietlen+ és gödrös földön,a száraz+ és sötét árnyékkal borított földön,olyan földön, amelyen senki sem kel át,és ahol ember nem lakik?«
7 Aztán bevezettelek titeket a gyümölcsöskertek földjére,hogy annak gyümölcsét és javait élvezzétek.+
De ti azután, hogy bevonultatok, beszennyeztétek földemet,és örökségemet utálatossá tettétek.+
8 A papok nem kérdezték: »Hol van Jehova?«+
A törvénnyel foglalkozók nem ismertek engem,a pásztorok fellázadtak ellenem,+a próféták Baál nevében prófétáltak,+és azokat követték, akik semmire sem voltak jók.
9 »Ezért további vádakat hozok fel ellenetek+ – ez Jehova kijelentése –,és fiaitok fiai ellen is.«
10 »Keljetek csak át a tengeren Kittim+ partvidékére*, és lássátok meg!
Igen, üzenjetek Kédárba+, és figyeljetek jól;lássátok meg, történt-e valaha ilyesmi.
11 Fölcserélte-e valamely nemzet valaha is az isteneit olyasmikkel, amik nem istenek?
Az én népem azonban helyettem olyasmiknek adott dicsőséget, amik semmit sem érnek.+
12 Ámulj rajta, ó, ég,és nagy rettegéssel borzadj el – ez Jehova kijelentése –,
13 mert az én népem két gonoszságot is cselekedett:elhagytak engem, az élő vizek forrását,+emellett víztárolókat ástak* maguknak,repedezett tárolókat, amelyek nem tartják a vizet.«
14 »Vajon szolga Izrael, vagy a háznép körében született rabszolga?
Akkor miért lett prédává?
15 Fiatal oroszlánok* ordítanak rá,+kieresztik hangjukat.
Földjét rettegést keltővé tették.
Városait felgyújtották, senki sem lakik bennük.
16 Nóf*+ és Tahpanesz+ népe is fejed tetején legel.
17 Hát nem te okoztad ezt magadnak azzal,hogy elhagytad Jehovát, a te Istenedet,+amikor vezetett az úton?
18 Akkor most miért vágysz az Egyiptomba vivő útra,+hogy a Sihór* vizét igyad?
És miért vágysz az Asszíriába vivő útra,+hogy a folyó* vizét igyad?
19 Gonoszságod igazítson helyre,és hűtlenséged feddjen meg téged!
Tudd meg és értsd meg hát: rossz és keserves dolog+elhagyni Istenedet, Jehovát.
Nem mutattál irántam mélységes tiszteletet*+« – ez a legfőbb Úrnak, a seregek Jehovájának kijelentése.
20 »Mert régen összezúztam igádat,+és széttörtem bilincseidet.
De te ezt mondtad: ’Nem szolgálok neked.’
Minden magaslaton és minden dús lombú fa alatt+szétterpesztett lábbal feküdtél, hogy szajhálkodj.+
21 Én mint nemes vörös szőlő vesszejét ültettelek el,+ mindenestől tiszta magot.
Hogyan váltál hát a szememben idegen szőlőtő satnya hajtásává?+«
22 »Még ha szódával* mosakodnál, és sok lúgot* használnál is,vétked még akkor is szenny maradna előttem«+ – ez a legfőbb Úrnak, Jehovának a kijelentése.
23 Hogy is mondhatod: »Nem szennyeztem be magamat.
Nem követtem a Baálokat.«
Nézd meg utadat a völgyben!
Gondolj bele, mit műveltél!
Olyan vagy, mint egy fürge, fiatal tevekanca,mely összevissza futkos útjain;
24 mint a pusztához szokott vadszamár,mely levegő után kapkod gerjedelmében*.
Ki fékezheti meg, amikor fel van hevülve?
Bárki keresi, nem kell fáradnia,rátalál a párzási időszakban*.
25 Ne járj mezítláb,és vigyázz, hogy ne száradjon ki a torkod.
De te ezt mondtad: »Egyszerűen nem megy!+
Beleszerettem az idegenekbe*,+és őutánuk járok.«+
26 Ahogy a tolvaj megszégyenül, ha elfogják,úgy szégyenültek meg Izrael leszármazottai is:ők maguk, királyaik, fejedelmeik,papjaik és prófétáik is.+
27 A fának azt mondják: »Atyám vagy«,+a kőnek meg: »Te hoztál világra.«
Nekem azonban hátat fordítanak, és nem rám tekintenek.+
De nyomorúságuk idején majd így szólnak:
»Segíts, ments meg bennünket!«+
28 Ugyan hol vannak isteneid, amelyeket magadnak készítettél?+
Segítsenek ők, ha meg tudnak menteni nyomorúságod idején,hiszen annyi istened van már, ahány városod, ó, Júda!+
29 »Miért perlekedtek velem folyton?
Miért lázadtatok fel ellenem mindnyájan?«+ – ez Jehova kijelentése.
30 Hiába vertem meg fiaitokat,+nem fogadták el a fegyelmezést.+
Saját kardotok emésztette meg prófétáitokat,+mint egy zsákmányt ejtő oroszlán.
31 Ó, te nemzedék! Figyeljetek Jehova szavára!
Hát pusztasággá lettem én Izraelnek,vagy nyomasztó sötétség földjévé?
Miért mondja a népem: »Szabadon járunk!
Nem térünk vissza hozzád többé.«+
32 Vajon megfeledkezhet-e díszeiről a szűz,vagy mellszalagjáról* a menyasszony?
Az én népem mégis megfeledkezett rólam számtalan napon át.+
33 Ó, asszony! De nagyon értesz hozzá, hogyan kell szerelmet keresni!
Jártassá váltál a gonoszság cselekvésében.+
34 Még ruháid is ártatlan szegények* vérétől foltosak,+pedig nem betöréskor találtam rá azokra.
Minden ruhádon ott vannak.+
35 De te ezt mondod: »Ártatlan vagyok.
Már biztosan nem haragszik rám.«
Most ítéletet hozok ellened,mert azt mondod: »Nem vétkeztem.«
36 Miért veszed félvállról, hogy olyan ingatag vagy?
Egyiptommal is szégyent vallasz,+mint ahogy Asszíriával szégyent vallottál.+
37 Emiatt is úgy fogsz távozni, hogy fejedre teszed a kezedet szégyenedben,+mert Jehova elvetette azokat, akikben bízol,és nem érsz el velük sikert.”
Lábjegyzetek
^ Vagy: „odaadó szeretettel”. Lásd: Szójegyzék.
^ Vagy: „szigeteire”.
^ Vagy: „vájtak ki”, valószínűleg a sziklából.
^ Vagy: „fiatal sörényes oroszlánok”.
^ Vagy: „Memfisz”.
^ Vagyis a Nílus egyik ága.
^ Vagyis az Eufrátesz.
^ Szó szerint: „félelmet”.
^ Vagy: „sziksóval”.
^ Vagy: „szappant”.
^ Vagy: „lelke sóvárgásában”.
^ Szó szerint: „a maga hónapjában”.
^ Vagy: „idegen istenekbe”.
^ Vagy: „menyegzői övszalagjáról”.
^ Vagy: „szegények lelkének”.