Józsué 8:1–35
8 Jehova ezután így szólt Józsuéhoz: „Ne félj, és ne rettegj!+ Vedd magad mellé az összes katonát, és menj fel Aiba. Kiszolgáltattam neked Ai királyát, a népét, a városát és a földjét.+
2 Azt tegyétek Aival és a királyával, mint amit Jerikóval és a királyával tettetek.+ De a zsákmány és minden háziállat a tiétek lehet. Álljatok lesben a város mögött.”
3 Józsué tehát az összes katonával felment Ai ellen. Kiválasztott 30 000 vitéz harcost, és kiküldte őket éjjel.
4 Ezt parancsolta nekik: „Álljatok lesben a város mögött. Ne menjetek nagyon távol a várostól, és mindannyian legyetek készenlétben.
5 Én és mindazok, akik velem vannak, megközelítjük a várost. És amikor kijönnek ellenünk, mint ahogy korábban,+ menekülni fogunk előlük.
6 Amikor utánunk jönnek, elcsaljuk őket a várostól. Ezt fogják mondani: »Menekülnek előlünk, mint korábban!«+ Mi pedig menekülünk majd előlük.
7 Akkor ti keljetek föl a lesből, és vegyétek be a várost. Jehova, a ti Istenetek segítségével le fogjátok győzni.
8 És amint bevettétek a várost, gyújtsátok fel.+ Úgy tegyetek, ahogyan Jehova mondta. Ez a parancsom.”
9 Ezután Józsué kiküldte őket, felvonultak a leshelyre, és elfoglalták a helyüket Bétel és Ai között, Aitól nyugatra. Aznap éjjel Józsué a nép között töltötte az éjszakát.
10 Majd Józsué korán reggel felkelt, összegyűjtötte a csapatokat, és felment Izrael véneivel a nép élén Aiba.
11 Minden katona,+ aki vele volt, felvonult, és szemből közelítették meg a várost. Letáboroztak Aitól északra úgy, hogy egy völgy választotta el őket Aitól.
12 Közben Józsué kiválasztott mintegy 5000 embert, és lesbe állította+ őket Bétel+ és Ai között, a várostól nyugatra.
13 Az emberek tehát felállították a fő tábort a várostól északra,+ és az utóvédet a várostól nyugatra.+ Józsué aznap éjjel a völgybe ment.
14 Amikor Ai királya meglátta ezt, akkor a város férfiaival korán reggel sietve kiment, hogy megütközzön Izraellel egy helyen, mely a kietlen síkságra néz. De a király nem tudta, hogy lesben állnak ellene a város mögött.
15 Amikor Ai emberei megtámadták Józsuét és egész Izraelt, ők menekülni kezdtek a puszta felé vezető úton.+
16 Erre Ai városában összehívták az egész népet, hogy vegyék üldözőbe őket. Miközben Józsuét üldözték, eltávolodtak a várostól.
17 Egyetlen férfi sem maradt Aiban és Bételben, aki ne ment volna ki Izrael után. Tárva-nyitva hagyták a városkapukat, és üldözőbe vették Izraelt.
18 Jehova ekkor ezt mondta Józsuénak: „Nyújtsd ki a kezedben lévő dárdát Ai felé,+ mert a segítségemmel legyőzöd!”+ Józsué tehát kinyújtotta a kezében lévő dárdát a város felé.
19 És amint kinyújtotta a kezét, a lesben állók gyorsan fölkeltek a helyükről, berontottak a városba, és elfoglalták. Azonnal lángba borították a várost.+
20 Amikor Ai emberei visszafordultak, látták, hogy a város füstje száll fel az ég felé, de nem volt erejük semerre sem menekülni. Ekkor a nép, amely a puszta felé menekült, az üldözői ellen fordult.
21 Amikor Józsué és egész Izrael látta, hogy a lesben állók elfoglalták a várost, és hogy felszáll a város füstje, megfordultak, és rátámadtak Ai embereire.
22 A többiek is kijöttek a városból ellenük, így Ai férfiai csapdába kerültek. Izraeliták voltak az egyik és a másik oldalukon is. Az izraeliták pedig vágták őket, míg nem maradt közülük egyetlen túlélő sem, és senki sem tudott elmenekülni.+
23 De Ai királyát+ élve fogták el, és Józsué elé vitték.
24 Miután Izrael megölte Ai minden lakóját a pusztában, ahol üldözték őket, és mind egy szálig kardélre hányták őket, akkor egész Izrael visszafordult Aiba, és ott is mindenkit kardélre hánytak.
25 Azon a napon 12 000-en estek el, férfiak és nők, Ai összes lakosa.
26 Józsué nem tette le a kezét, melyben a dárdát kinyújtva tartotta,+ míg Ai összes lakosát meg nem ölték.+
27 A városban lévő háziállatokat és a zsákmányt viszont megtartotta magának Izrael, ahogy Jehova parancsolta Józsuénak.+
28 Akkor Józsué felégette Ait, és nem maradt más belőle, csak egy romhalmaz,+ és ez így van mind a mai napig.
29 Ai királyát pedig oszlopra* akasztotta, és ott hagyta estig. Naplementekor Józsué parancsára levették a holttestet az oszlopról.+ Odadobták a városkapu bejáratához, és nagy kőhalmot raktak föléje, és ez a mai napig ott áll.
30 Ekkor történt, hogy Józsué az Ebál-hegyen+ felépített egy oltárt Jehovának, Izrael Istenének,
31 ahogyan Mózes, Jehova szolgája megparancsolta az izraelitáknak, és ahogyan le van írva a Mózes törvényének a könyvében+: „Készítsetek oltárt megmunkálatlan kövekből, melyekhez vasszerszám nem ért.”+ Égőáldozatokat és közösségi áldozatokat ajánlottak fel azon Jehovának.+
32 Majd Józsué felírta ott a kövekre a törvényt,+ mely a másolata volt annak, amelyet Mózes az izraeliták előtt írt.+
33 Egész Izrael, a véneik, a bíróik és a vezetők a láda két oldalán álltak a lévita papok előtt, akik Jehova szövetségládáját hordozták. Az izraeliták is, és a köztük élő más nemzetekből valók is ott voltak.+ Ahogy Mózes, Jehova szolgája korábban megparancsolta,+ a nép egyik fele a Gerizim-hegy előtt, a másik fele pedig az Ebál-hegy+ előtt állt, hogy megáldják Izrael népét.
34 Azután felolvasta az egész törvényt,+ az áldást+ és az átkot+, pontosan úgy, ahogy le van írva a törvénykönyvben.
35 Mózes összes parancsát felolvasta Józsué Izrael egész gyülekezete előtt,+ a nők, a kisgyermekek és a köztük élő* más nemzetekből valók+ előtt.+ Egyetlen szó sem maradt ki.