Kizárnak majd benneteket a zsinagógából: Vagy: „Kiközösítenek majd benneteket.”; „Kitiltanak majd benneteket a zsinagógából.” A görög a·po·szü·naʹgó·gosz melléknév (szó szerint: „el a zsinagógától”) csak itt, valamint a Jn 9:22-ben és 12:42-ben fordul elő. Akit kizártak, azt kerülték, megvetették, és kirekesztették a társadalomból. Ha a többi zsidó nem tartotta vele a kapcsolatot, az a családjára nézve súlyos anyagi következményekkel járt. A zsinagógák elsősorban oktatásra szolgáltak, de időnként a helyi bíróság szerepét is betöltötték, és a hatáskörük kiterjedt a megkorbácsolásra vagy a kiközösítésre. (Lásd a Mt 10:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Amikor Jézus megjövendölte, hogy a tanítványait kizárják a zsinagógából, arra figyelmeztette őket, hogy milyen következményekkel járhat, ha követik őt. Bár korábban már utalt rá a tanítványainak, hogy a világ gyűlölni fogja őket, ez volt az első alkalom, hogy konkrétan azt mondta nekik, hogy néhányukat meg fogják ölni.

szent szolgálatot: Az itt használt görög szó a la·treiʹa, mely egy imádattal összefüggő tettre utal. A Keresztény görög iratokban kizárólag Isten szolgálatával kapcsolatban használatos (Ró 9:4; 12:1; Héb 9:1, 6). (Az ezzel rokon görög la·treuʹó igéről részletesebb információ található a Lk 1:74-hez tartozó magyarázó jegyzetben.)

segítő: Lásd a Jn 14:16-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

eljön: Ebben a versben az „eljön” és „megmutatja” igék az előző versben említett „segítő”-re utalnak. (Lásd a Jn 16:13-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Jézus a megszemélyesítésnek nevezett szóképpel élt, amikor a szent szellemről, egy személytelen erőről úgy beszélt, mint a segítő. Azt mondta, hogy ez a segítő „megtanít”, „tanúskodik”, „megmutat”, „szól”, „mond”, „hall” (Jn 14:26; 15:26; 16:7–15). A megszemélyesítés úgy utal egy élettelen, személytelen dologra, mintha élne. A vers szerint a szellem egyértelműen megmutatja majd a világnak, hogy mi a bűn, vagyis felszínre kerül, hogy a világ nem hisz Isten Fiában. A szellem azt is egyértelműen megmutatja, hogy mi az igazságosság, hiszen Jézus égbe menetele azt bizonyította, hogy igazságos. A szellem azt is megmutatja, hogy miért érdemli meg Sátán, a világ uralkodója Isten ítéletét (Jn 16:9–11). Az „egyértelműen megmutatjá”-nak fordított görög e·legʹkhó szót úgy is vissza lehet adni, hogy „megfedd” (1Ti 5:20; Tit 1:9).

segítő: A 14. versben szereplő „az” névmás erre a segítőre utal vissza. Jézus a „segítő” szóval (mely a görögben hímnemű) megszemélyesíti a szent szellemet, egy személytelen erőt, mely semlegesnemű a görögben. (Lásd a Jn 14:16-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

a világ: Ebben a szövegkörnyezetben a görög koʹszmosz szó az emberiség világának arra a részére utal, amelybe nem tartoznak bele Isten szolgái, vagyis az Istentől elidegenedett, igazságtalan emberi társadalomra. (Vesd össze a Jn 15:19-hez tartozó magyarázó jegyzettel.)

világra jött: Jézus itt egy ember születésével szemléltette azt, hogy hogyan fordul örömre a szenvedés és a bánat (Jn 16:20). Egy szülő asszony sok fájdalmat él át, de az abból fakadó öröm, hogy új életet hoz világra, elfeledtet vele minden fájdalmat. Ebben a szövegkörnyezetben a „világ” (görögül koʹszmosz) a szervezett emberi társadalomra, illetve az emberi életre és életkörülményekre utal, melybe beleszületik egy gyermek. A Bibliában időnként ezt jelenti a „világ” szó (1Ko 14:10; 1Ti 6:7; lásd a Lk 9:25-höz tartozó magyarázó jegyzetet).

bármit: A mintaimában felsorolt témákon kívül (Mt 6:9–13) a Szentírás még rengeteg más körülményt említ, mely hatással van Isten szolgáira, és amelyet belefoglalhatnak az imáikba. A személyes imáink tulajdonképpen az élet minden területét érinthetik (Flp 4:6; 1Pt 5:7; 1Jn 5:14).

hasonlatokban: Vagy: „szóképekben”; „jelképes nyelvezettel”. (Lásd a Jn 10:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

szeret titeket: A görög phi·leʹó igét úgy is lehet fordítani, hogy „kedvel”, „szeret” és „arcon csókol” (Mt 23:6; Jn 12:25; Mr 14:44). Ez a görög ige gyakran egy nagyon szoros kötelékre utal, amely például igaz barátokat fűz össze. Amikor Jézus Lázár sírjához érve „könnyekre fakadt”, az ott levő zsidók ezt mondták: „Nézzétek, mennyire szerette [a görög phi·leʹó ige egyik formája] őt!” (Jn 11:35, 36). Ezt a görög igét a szülők és a gyerekek közti kapcsolatra is használják (Mt 10:37). A Jn 16:27-ben azt az erőteljes, mélyről fakadó ragaszkodást fejezi ki, amelyet Jehova érez a Fia követői iránt, akárcsak azt a mélyről fakadó érzést, amelyet a tanítványok éreztek Isten Fia iránt. A Jn 5:20-ban pedig azt írja le, hogy az Atya mennyire szereti a Fiút.

általam: Vagy: „velem egységben”. Ebben a szövegkörnyezetben a görög elöljárószó (en) utalhat a cselekvés eszközére („által”), illetve közeli kapcsolatra, egységre is („egységben valakivel”). (Lásd a Jn 10:38-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Én legyőztem a világot: Ebben a szövegkörnyezetben a görög koʹszmosz szó („világ”) az Istentől elidegenedett, igazságtalan emberi társadalomra vonatkozik. Ugyanebben az értelemben szerepel a Jn 12:31; 15:19; 2Pt 2:5; 3:6; 1Jn 2:15–17; 5:19-ben is. Összességében véve az, ahogyan a világban az emberek gondolkodnak és viselkednek, ellentétben áll Isten akaratával, melyet a Szentírásból tudhatunk meg (1Jn 2:16). Jézus a halála előtti utolsó éjszakán joggal mondhatta: „Én legyőztem a világot.” Ezt úgy tette, hogy nem vált olyanná, mint a világ; nem engedte, hogy az igazságtalan emberi társadalom gondolkodása és viselkedése bármilyen módon is hatással legyen rá. A hitével, hűségével és feddhetetlenségével bebizonyította, hogy Sátánnak, a világ uralkodójának nincs hatalma felette. (Lásd a Jn 14:30-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) A János 17. fejezetében feljegyzett imájában Jézus kijelentette, hogy sem ő, sem a tanítványai nem része a világnak (Jn 17:15, 16). Amikor pedig Pilátus, a római kormányzó kihallgatta őt, ezt mondta neki: „Az én királyságom nem része e világnak” (Jn 18:36). Több mint 60 évvel Jézus tárgyalása után János a következőket írta ihletés alatt: „a hitünkkel győztük le a világot” (1Jn 5:4, 5).