2Korintusz 7:1–16
7 Mivel tehát ezeket az ígéreteket kaptuk,+ szeretteim, tisztítsuk meg magunkat mindattól, ami beszennyezi a testet és a gondolkodást*,+ és miközben mélységesen tiszteljük* Istent, váljunk egyre tökéletesebbé a szentségben.
2 Bárcsak a szívetekbe fogadnátok minket!+ Senkivel sem tettünk rosszat, senkire sem voltunk rossz hatással, senkit sem használtunk ki.+
3 Ezt nem azért mondom, hogy elítéljelek benneteket. Hiszen ahogy már mondtam, a szívünkben vagytok, bármi történjen is.
4 Nagyon nyíltan beszélek veletek. Rendkívül büszke vagyok rátok. Teljesen megnyugodtam, és bármilyen nehézséget élünk is át, végtelen öröm tölt el.+
5 Ami azt illeti, amikor Makedóniába+ érkeztünk, nem könnyebbültünk meg, mert utána is sokféle nyomorúság ért minket – kívül harcok voltak, belül félelmek.
6 De Isten, aki megvigasztalja a lehangoltakat,+ bennünket is megvigasztalt azáltal, hogy velünk volt Titusz.
7 Ám emellett még az is vigasztaló volt nekünk, hogy Titusz megnyugodva tért vissza tőletek, hiszen azt a hírt hozta, hogy hiányzom nektek, hogy nagyon szomorúak vagytok, és nagyon aggódtok* értem. Úgyhogy én még jobban örültem.
8 Ezért még ha elszomorítottalak is benneteket a levelemmel,+ nem bánom. Bár eleinte bántam (mert láttam, hogy a levél elszomorított titeket, noha csak egy kis ideig),
9 most már örülök, de nem azért, mert szomorúak voltatok, hanem azért, mert ez arra indított titeket, hogy megbánjátok a bűneiteket. A szomorúságotok pedig kedvére volt Istennek. Ezért nem volt a károtokra, amit mondtunk.
10 Az a szomorúság, amely Isten kedvére van, bűnbánatra indít, és megmentéshez vezet. Ezen pedig nincs mit sajnálni.+ De a világra jellemző szomorúságnak a vége halál.
11 Mert nézzétek, milyen őszinte igyekezet lett az eredménye annak, hogy úgy szomorodtatok el, hogy az kedvére van Istennek! Igen, megtisztultatok, igen, felháborodtatok, igen, mélységes tiszteletet* éreztetek Isten iránt, igen, szerettétek volna megbánni a bűneiteket, igen, buzgók voltatok, és igen, helyrehoztátok azt, ami rossz!+ Mindenben helyesen jártatok el, hogy megoldjátok ezt az ügyet.
12 Igaz, írtam nektek, de nem a miatt az ember miatt, aki elkövette a rosszat,+ és nem is a miatt, aki ellen elkövette, hanem azért, hogy kiderüljön előttetek és Isten előtt is, hogy mennyire igyekeztek megfogadni, amit mondtunk nektek.
13 Ezért nyugodtunk meg.
De amellett, hogy megnyugodtunk, Titusz örömének még jobban örültünk, mivel mindnyájan felüdítettétek a szívét*.
14 Mert ha dicsekedtem neki veletek, nem szégyenültem meg, hanem ahogy igaz volt minden, amit mondtunk nektek, úgy igaz volt az is, amivel Titusznak dicsekedtünk.
15 Még inkább elmélyül a szeretete irántatok, ahogy visszaemlékszik arra, hogy mindnyájan engedelmeskedtetek,+ és hogy nagy tisztelettel fogadtátok őt.
16 Örülök, hogy mindenben bízhatok bennetek*.
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „szellemet”.
^ Szó szerint: „féljük”.
^ Szó szerint: „buzgók vagytok”.
^ Szó szerint: „félelmet”.
^ Szó szerint: „szellemét”.
^ Esetleg: „igen bátor lehetek miattatok”.