2Mózes 14:1–31
14 Jehova pedig ezt mondta Mózesnek:
2 „Mondd meg az izraelitáknak, hogy forduljanak meg, és táborozzanak le Pihahirót előtt, Migdol és a tenger között, szemben Baál-Cefonnal.+ Táborozzatok le Baál-Cefon előtt a tengernél.
3 Akkor a fáraó ezt mondja majd az izraelitákról: »Összevissza bolyonganak az országban. Csapdába estek a pusztában.«
4 Én pedig hagyni fogom, hogy a fáraó szíve konokká váljon.+ Üldözőbe fogja venni őket, és én dicsőséget szerzek magamnak azzal, hogy legyőzöm a fáraót és az egész hadseregét.+ Az egyiptomiak meg fogják tudni, hogy én vagyok Jehova.+” És az izraeliták úgy is tettek.
5 Később jelentették Egyiptom királyának, hogy a nép elmenekült. Mihelyt a fáraó és a szolgái ezt meghallották, megbánták, hogy elengedték a népet,+ ezért ezt mondták: „Miért tettük ezt, és miért engedtük el az izraelitákat, a rabszolgáinkat?”
6 Így hát befogatott a harci szekereibe, és magával vitte a katonáit.+
7 Elvitte Egyiptom összes szekerét, köztük 600 kiváló szekeret is, és mindegyiken harcosok voltak.
8 Jehova tehát hagyta, hogy konokká váljon a fáraónak, Egyiptom királyának a szíve, így a fáraó üldözőbe vette az izraelitákat, miközben azok diadalmasan* vonultak kifelé.+
9 Az egyiptomiak üldözőbe vették őket,+ és a fáraó valamennyi harci lova, lovas katonája és a hadserege a közelükbe ért, amikor a tenger mellett, Pihahirótnál táboroztak, Baál-Cefonnal szemben.
10 Amikor a fáraó a közelükbe ért, az izraeliták felnéztek, és látták, hogy az egyiptomiak üldözik őket. Az izraeliták megrémültek, és segítségért kiáltottak Jehovához.+
11 Ezt kérdezték Mózestől: „Hát nincsenek Egyiptomban sírhelyek, hogy ide, a pusztába hoztál minket meghalni?+ Miért tetted ezt velünk? Miért vezettél ki minket Egyiptomból?
12 Hát nem megmondtuk neked Egyiptomban: »Hagyj minket békén, hadd szolgáljuk az egyiptomiakat!« Hisz jobb nekünk az egyiptomiakat szolgálnunk, mint meghalni a pusztában!+”
13 Mózes ekkor ezt mondta a népnek: „Ne féljetek!+ Álljatok szilárdan, és lássátok, hogyan szabadít meg ma titeket Jehova!+ Az egyiptomiakat, akiket ma láttok, soha, de soha többé nem fogjátok látni.+
14 Maga Jehova fog harcolni értetek,+ ti pedig maradjatok csendben!”
15 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Miért kiáltasz folyton hozzám segítségért? Mondd meg az izraelitáknak, hogy bontsanak tábort.
16 Te pedig emeld fel a botodat, nyújtsd ki a kezedet a tenger fölé, és válaszd ketté, hogy az izraeliták szárazon kelhessenek át a tenger közepén.
17 És én hagyom, hogy konokká váljon az egyiptomiak szíve, hogy utánuk menjenek, és dicsőséget szerezzek magamnak azzal, hogy legyőzöm a fáraót és az egész hadseregét, a harci szekereit és a lovasait.+
18 Amikor dicsőséget szerzek magamnak azzal, hogy legyőzöm a fáraót, a harci szekereit és a lovasait, az egyiptomiak meg fogják tudni, hogy én vagyok Jehova.”+
19 Ekkor az igaz Isten angyala+, aki Izrael tábora előtt ment, elindult, és mögéjük ment, és az előttük lévő felhőoszlop mögéjük került.+
20 Így a felhőoszlop az egyiptomiak és Izrael tábora közé került.+ Az egyik oldala sötét volt, a másik oldala viszont megvilágította az éjszakát.+ Ezért az egyiptomiak egész éjjel nem tudtak közelíteni az izraelitákhoz.
21 Mózes ekkor kinyújtotta a kezét a tenger fölé,+ Jehova pedig előidézte, hogy egész éjjel erős keleti szél fújja a tengert. A víz lassan kettévált,+ a tengerfenék pedig száraz lett.+
22 Az izraeliták így szárazon keltek át a tenger közepén,+ a víz pedig falként állt a jobb és bal kezük felől.+
23 Az egyiptomiak ekkor üldözőbe vették őket, és a fáraó valamennyi lova, harci szekere és lovasa utánuk eredt a tenger közepébe.+
24 A hajnali őrszolgálat* idején Jehova a tűz- és felhőoszlopból+ rátekintett az egyiptomiak táborára, és összezavarta azt.
25 Leszedte a kerekeket az egyiptomiak szekereiről, úgyhogy csak nehezen tudták hajtani azokat, és ezt mondták: „Meneküljünk Izrael elől, mert Jehova harcol értük az egyiptomiak ellen!”+
26 Majd Jehova ezt mondta Mózesnek: „Nyújtsd ki a kezedet a tenger fölé, hogy a víz visszazúduljon az egyiptomiakra, a harci szekereikre és a lovasaikra.”
27 Mózes azon nyomban kinyújtotta a kezét a tenger fölé, és a reggel közeledtével a tenger visszatért a medrébe. Az egyiptomiak egész idő alatt próbáltak menekülni a víz elől, Jehova azonban a tenger közepébe taszította őket.+
28 A visszazúduló víz elárasztotta a harci szekereket, a lovasokat és a fáraó egész hadseregét, mely az izraeliták után ment a tengerbe.+ Senki sem maradt életben közülük.+
29 Az izraeliták viszont szárazon mentek a tengerfenéken,+ és a víz falként állt a jobb és bal kezük felől.+
30 Jehova kiszabadította Izraelt azon a napon az egyiptomiak kezéből,+ és Izrael látta a halott egyiptomiakat a tenger partján.
31 Az izraeliták azt is látták, hogy milyen nagy Jehova hatalma*, amikor elbánt az egyiptomiakkal. A nép attól fogva mélységesen tisztelte* Jehovát, és hitt Jehovában és Mózesben, az ő szolgájában.+
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „felemelt kézzel”.
^ Vagyis kb. hajnali 2-től 6-ig.
^ Szó szerint: „keze”.
^ Szó szerint: „félte”.