1Sámuel 30:1–31
30 Mire Dávid és az emberei harmadnap Ciklágba+ értek, az amálekiták+ betörtek a déli vidékre* és Ciklágba. Megtámadták és lángba borították Ciklágot.
2 Fogságba vitték az asszonyokat+, és mindenkit, aki ott volt, a legkisebbtől a legnagyobbig. Senkit sem öltek meg, de elvitték őket, és folytatták útjukat.
3 Amikor Dávid és az emberei odaértek a városhoz, látták, hogy fel van égetve, és hogy feleségeik, fiaik és lányaik fogságba kerültek.
4 Ezért hát Dávid és a vele levő férfiak hangosan sírni kezdtek, egészen addig, hogy már erejük sem volt a síráshoz.
5 Fogságba került Dávid két felesége is: a jezréeli Ahinoám, és Abigail, a kármeli Nábál özvegye.+
6 Dávid nagyon szorult helyzetbe jutott, mert a férfiak arról beszéltek, hogy megkövezik őt, ugyanis minden férfi* elkeseredett amiatt, hogy elveszítette a fiait és a lányait. De Dávid megerősítette magát Istene, Jehova által.+
7 Dávid így szólt Abjátár+ paphoz, Ahimélek fiához: „Kérlek, hozd ide az efódot.”+ Abjátár pedig odavitte Dávidhoz az efódot.
8 Dávid akkor megkérdezte Jehovát:+ „Üldözőbe vegyem ezt a rablócsapatot? Utolérem őket?” Ő erre ezt mondta neki: „Vedd üldözőbe, mert biztosan utoléred őket, és szabadítást szerzel+.”
9 Dávid rögtön útnak indult azzal a 600 emberrel+, aki vele volt, és elmentek egészen a Bésor völgyéig, ahol a férfiak egy része hátramaradt.
10 Dávid folytatta az üldözést 400 emberrel, de 200 férfi, aki túl fáradt volt ahhoz, hogy átkeljen a Bésor völgyén, hátramaradt.+
11 Találtak egy egyiptomi embert a mezőn, és elvitték Dávidhoz. Adtak neki ételt, hogy egyen, és vizet, hogy igyon,
12 meg egy szelet aszaltfüge-lepényt és két mazsolalepényt. Miután evett, visszanyerte az erejét,* ugyanis nem evett ételt, és vizet sem ivott három nap és három éjjel.
13 Dávid akkor megkérdezte tőle: „Kinek a szolgája vagy, és honnan jöttél?” Mire ő ezt mondta: „Egyiptomi szolga vagyok, egy amálekita férfi rabszolgája, de elhagyott a gazdám, mert három nappal ezelőtt megbetegedtem.
14 Mi törtünk be a kereteusok+ déli* vidékére, Júda területére és Káleb+ déli* vidékére, Ciklágot pedig felgyújtottuk.”
15 Dávid erre így szólt hozzá: „Elvezetsz engem ahhoz a rablócsapathoz?” Ő így válaszolt: „Ha megesküszöl nekem Istenre, hogy nem ölsz meg, és nem adsz át a gazdámnak, akkor elvezetlek ahhoz a rablócsapathoz.”
16 Így hát elvezette Dávidot arra a vidékre, ahol ők már szétszóródtak, és ettek-ittak, ünnepeltek, mivel nagyon nagy zsákmányt szereztek a filiszteusok földjéről és Júda földjéről.
17 Dávid aztán virradattól egészen másnap estig vágta őket. Egyetlen ember sem menekült meg,+ kivéve 400 férfit, akik tevére ülve elmenekültek.
18 Dávid mindent visszaszerzett, amit az amálekiták elvittek.+ A két feleségét is megmentette.
19 Semmijük sem hiányzott a legkisebbtől a legnagyobbig. Kiszabadították a fiaikat, a lányaikat, és visszaszerezték a zsákmányt.+ Dávid visszaszerezte mindazt, amit elvettek tőlük.
20 Továbbá elvitte mind a nyájakat meg a csordákat, és ezeket a saját háziállataik előtt hajtották. Ezt mondták: „Ez Dávid zsákmánya.”
21 Aztán Dávid eljutott ahhoz a 200 emberhez, akik túl fáradtak voltak ahhoz, hogy vele tartsanak, és akik hátramaradtak a Bésor völgyénél.+ Ezek most kijöttek Dávid elé, és a vele levő nép elé. Amikor Dávid odaért hozzájuk, megkérdezte tőlük, hogy vannak.
22 De a Dáviddal tartók közül a rossz és semmirekellő emberek ezt mondták: „Mivel ők nem jöttek velünk, semmit sem adunk nekik a zsákmányból, amit visszaszereztünk. Csak a feleségeiket és a fiaikat kapják vissza, aztán menjenek.”
23 Dávid azonban ezt mondta: „Testvéreim, nem szabad így tennetek azzal, amit Jehova adott nekünk. Ő megvédett bennünket, és segített, hogy legyőzzük a rablócsapatot, amely ránk támadt.+
24 Ugyan ki fog egyetérteni veletek ebben? Ugyanakkora rész jár annak, aki kivonult a csatába, mint annak, aki a holminál maradt+. Mindenki ugyanúgy megkapja a részét.+”
25 Dávid rendelkezéssé és szokássá tette ezt Izrael számára, és így van ez attól a naptól fogva mind a mai napig.
26 Amikor Dávid visszatért Ciklágba, a zsákmány egy részét elküldte Júda véneinek, akik a barátai voltak, ezzel az üzenettel: „Ez ajándék* nektek a Jehova ellenségeitől szerzett zsákmányból.”
27 Elküldte azoknak, akik Bételben+ voltak, a Negebben* levő rámótiaknak, a jattiriaknak,+
28 az Aróerben levőknek, a szifmótiaknak, az Estemoában+ levőknek,
29 a rákáliaknak, a jerahméeliták+ városaiban levőknek, a keniták+ városaiban levőknek,
30 a hormaiaknak,+ a Bór-Asánban levőknek, az atákiaknak,
31 a hebroniaknak,+ és mindazon helyek lakóinak, ahol Dávid gyakran megfordult az embereivel.
Lábjegyzetek
^ Vagy: „a Negebbe”.
^ Vagy: „az egész nép lelke”.
^ Szó szerint: „visszatért belé a szelleme”.
^ Vagy: „Negeb”.
^ Vagy: „Negeb”.
^ Szó szerint: „áldás”.
^ Vagy: „a délen”.