Ézsaiás 42:1–25
42 Ő az én szolgám,+ akit támogatok!
Akit kiválasztottam,+ és akiben örömömet lelem*+.
Szellememet adom neki.+
Megmutatja a nemzeteknek, mi az igazságosság.+
2 Nem fog kiabálni, a hangját sem emeli föl,és nem hallatja hangját az utcán.+
3 Megrepedt nádszálat nem tör el,és pislákoló kanócot nem olt ki.+
Hűségesen érvényre juttatja az igazságosságot.+
4 Nem halványul el, és nem reped meg. Megszilárdítja az igazságosságot a földön.+
Törvényére* várnak a szigetek.
5 Így szól az igaz Isten, Jehova,aki az eget teremtette, a hatalmas Isten, aki kifeszíti azt,+aki kiteríti a földet és annak termését,+aki leheletet ad a rajta levő népnek,+és szellemet* a rajta járóknak:+
6 „Én, Jehova, igazságosan cselekedtem, és elhívtalak.
Megfogtam kezedet.
Megóvlak, és szövetségül adlak az embereknek,+és világosságul a nemzeteknek,+
7 hogy megnyisd a vakok szemeit,+hogy kihozd a börtönből a rabokatés azokat, akik a sötétségben ülnek.+
8 Én vagyok Jehova. Ez a nevem.
Senki másnak nem adom dicsőségemet,*sem dicséretemet a faragott bálványoknak.+
9 Az első dolgok megtörténtek,és most újakat hirdetek.
Még mielőtt elkezdődnek, elmondom nektek.+”
10 Ti, akik a tengeren hajóztok a tengeri élőlények közt,ti szigetek és az ott lakók,+énekeljetek Jehovának új éneket,+dicséretét a föld végétől fogva.+
11 Emelje föl hangját a puszta és a városai,+a települések, ahol Kédár+ lakik.
Örömmel kiáltsanak a sziklaszirt lakói,a hegyek csúcsáról kiáltsanak az emberek.
12 Adjanak dicsőséget Jehovának,és hirdessék a szigeteken, hogy dicséretre méltó.+
13 Jehova kivonul majd, mint egy hős.+
Fellelkesedik, mint egy harcos.+
Kiált, igen, csatakiáltást hallat,hatalmasabbnak bizonyul ellenségeinél.+
14 „Sokáig csendben voltam.
Hallgattam, és visszafogtam magam.
Mint a szülő nő,nyögni fogok, lihegek és zihálok egyszerre.
15 Hegyeket és dombokat tarolok le,és egész növényzetüket elszárítom.
Szigetekké* teszek folyókat,és kiszárítom a nádas tavakat.+
16 Olyan úton vezetem majd a vakokat, amelyet nem ismernek,+ismeretlen ösvényen fognak lépdelni.+
Világossággá teszem előttük a sötétséget,+és sima földdé a göröngyös terepet+.
Ezt fogom tenni értük, és nem hagyom el őket.”
17 Azok, akik faragott bálványokban bíznak,és ezt mondják a fémszobroknak*: „Ti vagytok isteneink”,meg fognak hátrálni, és nagyon megszégyenülnek.+
18 Figyeljetek, ti süketek!
Nézzetek és lássatok, ti vakok!+
19 Kicsoda vak, ha nem az én szolgám,és ki olyan süket, mint a követem, akit elküldök?
Ki olyan vak, mint aki jutalmat kapott,és ki olyan vak, mint Jehova szolgája?+
20 Sok mindent látsz, de nem vagy résen.
Kinyitod a füled, de nem figyelsz.+
21 Jehova az igazságosságáértörömét lelte abban, hogy felmagasztalja és dicsőségessé tegye a törvényt*.
22 De ez egy kirabolt, kifosztott nép.+
Mindannyian csapdába kerültek a vermekben, és börtönben rejtegetik őket.+
Kirabolták őket, és nincs, aki megszabadítaná őket.+
Kifosztották őket, és senki sem mondja: „Hozd vissza őket!”
23 Ki hallja ezt közületek?
Ki figyel a későbbi időkre?
24 Ki adta oda Jákobot zsákmányul,és Izraelt a fosztogatóknak?
Hát nem Jehova, aki ellen vétkeztünk?
Nem akartak az útján járni,és nem engedelmeskedtek a törvényének*.+
25 Ezért Isten kiöntötte rájuk dühét,haragját és a háború hevét.+
Ez felemésztett mindent körülöttük, de oda sem figyeltek.+
Ez tombolt ellenük, de semmit sem szívleltek meg.+
Lábjegyzetek
^ Vagy: „örömét leli a lelkem”.
^ Vagy: „útmutatására”.
^ Vagy: „életerőt”.
^ Vagy: „senki mással nem osztom meg a dicsőségemet”.
^ Vagy: „partvidékké”.
^ Vagy: „öntött szobroknak”.
^ Vagy: „útmutatást”.
^ Vagy: „útmutatásának”.