Ézsaiás 22:1–25
22 Kijelentés a látomás völgyéről*:+
Mi lelt titeket, hogy mindannyian felmentetek a tetőkre?
2 Csupa lárma voltál,zajongó és ujjongó város.
Akiket megöltek a tieid közül, nem kard ölte meg,és nem csatában haltak meg.+
3 Minden zsarnokod együtt menekült el.+
Úgy ejtették foglyul őket, hogy íj sem kellett hozzá.
Fogságba vittek mindenkit, akit megtaláltak,+hiába menekültek messzire.
4 Ezért ezt mondtam: „Vegyétek le rólam a szemeteket,és keservesen fogok sírni.+
Ne akarjatok mindenáron vigasztalni amiatt,hogy elpusztították a népem lányát*.+
5 Mert a látomás völgyébenez a fejetlenség, vereség és kétségbeesés napja,+melyet a legfőbb Úr, a seregek Jehovája hoz el.
Lerombolják a falat,+és kiáltanak a hegy felé.
6 Elám+ felfegyverkezik tegezzel,harci szekerekkel és lovakkal*,Kir+ pedig előkészíti* a pajzsot.
7 Legszebb völgyeidetellepik a harci szekerek,a lovak* elfoglalják helyüket a kapunál,
8 és lekerül Júdáról a lepel*.
Azon a napon az erdő házának+ fegyvertára felé fogtok nézni,
9 és látni fogjátok a sok rést Dávid városán.+ Összegyűjtitek a vizet az alsó tóban.+
10 Megszámoljátok Jeruzsálem házait, és leromboljátok azokat, hogy megerősítsétek a falat.
11 A két fal közé medencét építetek majd a régi tó vizének. De nem tekintetek mindezek nagy alkotójára, és nem néztek Istenre, aki réges-rég megformálta mindezt.
12 Azon a napon a legfőbb Úr, a seregek Jehovájafelszólít titeket arra, hogy sírjatok és keseregjetek,+borotváljátok le a fejeteket, és viseljetek zsákruhát.
13 De ehelyett ünnepeltek és örültök,marhát öltök, juhot vágtok,húst esztek és bort isztok.+
És ezt mondjátok: »Együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk!«+”
14 Ezután a seregek Jehovája ezt tárta fel nekem a fülem hallatára: „»Addig nem szereztek engesztelést a vétketek miatt, míg meg nem haltok«+ – így szól a legfőbb Úr, a seregek Jehovája.”
15 Ezt mondja a legfőbb Úr, a seregek Jehovája: „Menj be ehhez a sáfárhoz, Sébnához+, aki a házra* felügyel, és mondd ezt neki:
16 »Mid van neked itt vagy kid van neked itt, hogy sírhelyet vágtál itt magadnak?« A magasban vágja sírhelyét, sziklaszirtbe váj magának nyugvóhelyet*.
17 »Jehova nagy erővel lehajít téged, ó, ember, és erősen megragad.
18 Alaposan összegombolyít, és mint labdát dob el a széles földre. Ott halsz meg, és dicsőséges szekereid ott hoznak gyalázatot urad házára.
19 Eltávolítalak állásodból és megfosztalak tisztségedtől.
20 Azon a napon elhívom szolgámat, Eljákimot+, Hilkija fiát,
21 ráadom a köntösödet, szorosan megkötöm rajta az övedet,+ és kezébe adom a hatalmadat*. Olyan lesz ő Jeruzsálem lakóinak és Júda házának, mint egy apa.
22 Az ő vállára helyezem Dávid házának a kulcsát+, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki.
23 Mint egy szöget, beverem őt egy maradandó helyre, és olyan lesz apja házának, mint egy dicsőséges trón.
24 Ráfüggesztik apja házának minden dicsőségét*, a leszármazottakat és az utódokat*, minden kisebb edényt, a tálakat, és minden nagy korsót is.
25 Azon a napon – ez a seregek Jehovájának kijelentése – a maradandó helyre bevert szöget eltávolítják,+ levágják és leesik. A rajta levő teher pedig lezuhan és tönkremegy, mert maga Jehova mondta ezt.«”
Lábjegyzetek
^ Nyilvánvalóan Jeruzsálemre utal.
^ Ez egy költői megszemélyesítés, mely valószínűleg sajnálatot vagy együttérzést fejez ki.
^ Vagy: „lovasokkal”.
^ Vagy: „kitakarja”.
^ Vagy: „lovasok”.
^ Vagy: „a védelem”.
^ Vagy: „palotára”.
^ Szó szerint: „hajlékot”.
^ Vagy: „uralmadat”.
^ Szó szerint: „súlyát”.
^ Vagy: „sarjakat”.