Cselekedetek 9:1–43
9 Saul pedig, még mindig fenyegetéstől és gyilkosságtól lihegve+ az Úr tanítványai ellen,+ elment a főpaphoz,
2 és leveleket kért tőle a Damaszkuszban levő zsinagógáknak, hogy megkötözve hozhasson Jeruzsálembe bárkit, akit talál, aki az Úthoz tartozik,+ férfiakat és asszonyokat egyaránt.
3 Mikor aztán már úton volt, és közeledett Damaszkuszhoz, akkor hirtelen világosság ragyogott fel körülötte az égből,+
4 mire ő a földre esett, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”+
5 Ő ezt mondta: „Ki vagy, Uram?” Az így szólt: „Jézus vagyok, akit te üldözöl.+
6 De kelj fel,+ menj be a városba, és megmondják majd neked, mit kell tenned.”
7 A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak;+ hallottak ugyan egy hangot szólni,+ de senkit sem láttak.
8 Saul pedig felkelt a földről, és bár nyitva volt a szeme, nem látott semmit.+ Kézen fogva vezették hát, és bekísérték Damaszkuszba.
9 És három napig semmit sem látott,+ és nem is evett, nem is ivott.
10 Volt Damaszkuszban egy Anániás+ nevű tanítvány. Az Úr így szólt hozzá látomásban: „Anániás!” Ő ezt mondta: „Itt vagyok, Uram.”
11 Az Úr ezt mondta neki: „Kelj fel, menj el az Egyenesnek nevezett utcába, és keress Júdás házában egy Saul nevű tárzuszi+ embert. Mert íme, imádkozik,
12 és látta látomásban, amint egy Anániás nevű férfi bejön, és ráteszi a kezét, hogy visszanyerje a látását.”+
13 Anániás azonban így válaszolt: „Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, hogy mennyi ártalmas dolgot tett a te szentjeiddel Jeruzsálemben.
14 Itt is felhatalmazása van a papi elöljáróktól, hogy bilincsbe verje mindazokat, akik segítségül hívják a nevedet.”+
15 Az Úr azonban ezt mondta neki: „Menj, mert választott edényem ő,+ hogy elvigye a nevemet a nemzeteknek+ és királyoknak+, és Izrael fiainak is.
16 Világosan megmutatom neki, mennyi mindent kell elszenvednie az én nevemért.”+
17 Elment hát Anániás, és belépett a házba, rátette a kezét, és így szólt: „Saul, testvér, engem az Úr küldött el — az a Jézus, aki megjelent neked az úton, melyen jöttél —, hogy visszanyerd a látásod, és betelj szent szellemmel.”+
18 És azonnal valami pikkelyszerű esett le a szeméről, és visszanyerte a látását; és miután felkelt, megkeresztelkedett,
19 majd eledelt vett magához, és erőre kapott.+
Néhány napig Damaszkuszban+ volt a tanítványokkal,
20 és azonnal elkezdte prédikálni a zsinagógákban Jézust,+ hogy Ő az Isten Fia.
21 Akik pedig hallották őt, mind megdöbbentek, és ezt mondták: „Hát nem ez az, aki vesztükre tört+ Jeruzsálemben azoknak, akik ezt a nevet segítségül hívják, és aki éppen abból a célból jött ide, hogy megkötözve a papi elöljárókhoz vigye őket?”+
22 Saul azonban egyre több erőre tett szert, és zavarba hozta a Damaszkuszban lakó zsidókat, mivel logikusan bebizonyította, hogy Jézus a Krisztus.+
23 Jó néhány nap elteltével pedig a zsidók tanácsot tartottak, hogy végezzenek vele.+
24 Saulnak azonban tudomására jutott az ellene irányuló cselszövésük. Azok pedig a kapukat is szemmel tartották éjjel-nappal, hogy végezzenek vele.+
25 Ezért a tanítványai fogták őt, és egy falnyíláson át leeresztették éjjel, egy kosárban engedve le.+
26 Jeruzsálembe+ érkezve megpróbált csatlakozni a tanítványokhoz, de azok mind féltek tőle, mert nem hitték el, hogy tanítvány.
27 Így hát Barnabás+ a segítségére sietett, elvitte az apostolokhoz, és részletesen elmondta nekik, hogyan látta Saul az Urat+ az úton, és hogy az beszélt vele,+ és milyen bátran szólt Damaszkuszban+ Jézus nevében.
28 És velük maradt, járt-kelt Jeruzsálemben, bátran beszélve az Úr nevében;+
29 beszélgetett és vitatkozott a görögül beszélő zsidókkal. Ezek azonban kísérleteket tettek arra, hogy végezzenek vele.+
30 Amikor a testvérek rájöttek erre, levitték őt Cezáreába, és elküldték Tárzuszba.+
31 A gyülekezet+ ekkor valójában egész Júdeában, Galileában és Szamáriában békés időszakba lépett, épült, és ahogy Jehova félelmében+ és a szent szellem+ vigasztalásában járt, egyre gyarapodott.
32 Péter pedig, amikor átment minden vidéken, lement a Liddában+ lakó szentekhez is.
33 Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc éve feküdt a hordágyán, mivel béna volt.
34 És Péter így szólt hozzá: „Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged.+ Kelj fel, és vesd be az ágyad!” Erre az azonnal felkelt.+
35 Látták őt mindazok, akik Liddában és Sáron síkságán+ laktak, és az Úrhoz tértek.+
36 Joppéban+ pedig volt egy bizonyos nőtanítvány, akinek Tábita volt a neve, ami lefordítva ’Dorkászt’ jelent. Ő bővelkedett jótettekben+ és irgalmas adományokban, melyeket adott.
37 Történt pedig azokban a napokban, hogy megbetegedett és meghalt. Megfürdették hát, és lefektették egy felső helyiségben.
38 Mivel pedig Lidda+ közel volt Joppéhoz, a tanítványok, amikor meghallották, hogy Péter abban a városban van, elküldtek hozzá két férfit, hogy kérleljék őt: „Kérünk, tétovázás nélkül jöjj át hozzánk!”
39 Péter ekkor felkelt, és velük ment. Mikor aztán megérkezett, felvezették a felső helyiségbe; az özvegyek pedig mind eléje álltak, sírtak, és mutattak sok olyan alsóruhát és felsőruhát,+ amelyet Dorkász készített, amíg velük volt.+
40 Péter pedig mindenkit kiküldött,+ és térdre ereszkedve imádkozott, majd a testhez fordulva így szólt: „Tábita, kelj fel!” Az kinyitotta a szemét, és amint meglátta Pétert, felült.+
41 Ő a kezét adva neki felsegítette,+ és behívta a szenteket meg az özvegyeket, és odaállította őt élve.+
42 Ez ismeretessé vált egész Joppéban, és sokan hívőkké lettek az Úrban.+
43 Péter pedig jó néhány napig Joppéban maradt+ egy bizonyos Simonnál, a tímárnál.+
