Cselekedetek 8:1–40
8 Saul pedig helyeselte a meggyilkolását.+
Azon a napon nagy üldözés+ támadt a Jeruzsálemben levő gyülekezet ellen; az apostolok kivételével mindnyájan szétszóródtak+ Júdea és Szamária tájékain mindenfelé.
2 Istentisztelő férfiak azonban elvitték Istvánt eltemetni,+ és nagyon megsiratták.+
3 Saul pedig gyalázatosan kezdett bánni a gyülekezettel. Sorra betört a házakba, férfiakat is, asszonyokat is kivonszolt, és börtönbe juttatta őket.+
4 Azok viszont, akik szétszóródtak, bejárták a vidéket, hirdetve a szó jó hírét.+
5 Fülöp például lement Szamária+ városába, és elkezdte nekik prédikálni a Krisztust.
6 A sokaság egy akarattal odafigyelt azokra, amiket Fülöp mondott, mialatt hallgattak, és nézték, milyen jeleket tesz.
7 Mert sokakban voltak tisztátalan szellemek,+ és ezek hangos szóval kiáltva kimentek belőlük. Ezenfelül sok béna+ és sánta meggyógyult.
8 Lett is nagy öröm abban a városban.+
9 Volt pedig a városban egy Simon nevű férfi, aki ezt megelőzően mágiát űzött,+ és ámulatba ejtette Szamária nemzetét, nagy valakinek mondva magát.+
10 És mindnyájan, a legkisebbtől a legnagyobbig odafigyeltek rá, és ezt mondták: „Ez az ember az Isten Ereje, amelyet Nagynak lehet nevezni.”
11 Odafigyeltek hát rá, mert jó ideje ámította őket azzal, hogy mágiát űzött.
12 Mikor azonban hittek Fülöpnek, aki az Isten királyságáról+ és a Jézus Krisztus nevéről szóló jó hírt hirdette, megkeresztelkedtek, férfiak és asszonyok egyaránt.+
13 Simon maga is hívő lett, és miután megkeresztelkedett, állandóan ott volt Fülöp+ mellett, és ámult, amint látta, hogy jelek és igen hatalmas cselekedetek mennek végbe.
14 Amikor a Jeruzsálemben levő apostolok meghallották, hogy Szamária elfogadta az Isten szavát,+ elküldték hozzájuk Pétert és Jánost;
15 ezek pedig lementek, és imádkoztak értük, hogy kapjanak szent szellemet.+
16 Mert még egyikükre sem szállt rá, hanem csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevében.+
17 Akkor rájuk tették a kezüket,+ és ők attól fogva kaptak szent szellemet.
18 Simon pedig, amikor látta, hogy a szellem az apostolok kézrátétele által adatik, pénzt ajánlott nekik,+
19 ezt mondva: „Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire csak ráteszem a kezemet, szent szellemet kapjon.”
20 Péter azonban így szólt hozzá: „Vesszen el az ezüstöd veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy pénzért birtokába jutsz az Isten ajándékának.+
21 Sem részed, sem jussod nincs ebben a dologban, mert nem egyenes a szíved az Isten szemében.+
22 Bánd meg tehát e rosszaságodat, és könyörögj Jehovához,+ hogy — ha lehetséges — bocsássa meg neked szíved törekvését;
23 mert látom, hogy mérgező epe vagy,+ és az igazságtalanság bilincse.”
24 Simon válaszul így szólt: „Könyörögjetek értem+ Jehovához, hogy semmi se jöjjön reám abból, amit mondtatok.”
25 Miután alaposan tanúskodtak, és szólták Jehova szavát, visszafordultak Jeruzsálem felé, és hirdetni kezdték a jó hírt a szamáriaiak sok falvának.+
26 Jehova angyala+ azonban így szólt Fülöphöz: „Kelj fel, és menj délre, arra az útra, amelyik Jeruzsálemből Gázába visz lefelé.” (Pusztai út ez.)
27 Erre ő felkelt és elment. És íme, egy etióp+ eunuch+, aki hatalommal bíró ember volt az etiópok királynőjének, a kandakénak szolgálatában, és akit annak minden kincse fölé rendeltek, Jeruzsálemben járt, hogy imádatot mutasson be.+
28 Most pedig visszatérőben volt, és a szekerén ülve fennhangon olvasta Ézsaiás prófétát.+
29 A szellem tehát ezt mondta+ Fülöpnek: „Menj oda, és csatlakozz ehhez a szekérhez!”
30 Fülöp odafutott, és hallotta, amint fennhangon olvassa Ézsaiás prófétát, és ezt mondta: „Érted is, amit olvasol?”
31 Az így szólt: „Hát hogyan is érthetném, hacsak valaki útmutatást nem ad?” És kérlelte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön le mellé.
32 Az Írásnak pedig az a szakasza, amelyet fennhangon olvasott, ez volt: „Mint a juhot, úgy vitték a levágásra, és mint a bárány, amely néma a nyírója előtt, úgy ő sem nyitja meg a száját.+
33 Megaláztatásakor elvétetett tőle az ítélet.+ Ki fogja elmondani az ő nemzetségének részleteit? Mert elvétetik a földről az élete.”+
34 Erre az eunuch ezt mondta Fülöpnek: „Kérve kérlek: kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?”
35 Fülöp megnyitotta a száját,+ és ezzel az Írással+ kezdve hirdette neki a Jézusról szóló jó hírt.
36 Amint pedig mentek az úton, valami vízhez értek, és az eunuch így szólt: „Íme, víz! Mi tart vissza attól, hogy megkeresztelkedjem?”+
37 ——
38 Azzal megparancsolta, hogy álljon meg a szekér, és mindketten bementek a vízbe, Fülöp is, és az eunuch is, és Fülöp megkeresztelte őt.
39 Amikor kijöttek a vízből, Jehova szelleme gyorsan elvezette Fülöpöt,+ és az eunuch nem látta őt többé, mert folytatta útját örvendezve.
40 Fülöp pedig Asdódba került, és átmenve a területen továbbra is hirdette+ a jó hírt minden városnak, míg Cezáreába+ nem ért.
