Cselekedetek 27:1–44
27 Mikor aztán eldöntötték, hogy elhajózunk Itáliába,+ átadták Pált is, és némely más rabot is egy Júliusz nevű katonatisztnek, aki az Augusztusz-csapathoz tartozott.
2 Felszálltunk egy adramittiumi hajóra, amely Ázsia tartomány partvidékén fekvő helyeket készült behajózni, és elindultunk. Velünk volt a Tesszalonikából való makedón Arisztárkusz+ is.
3 Másnap pedig kikötöttünk Szidónban, és Júliusz emberségesen+ bánt Pállal. Megengedte neki, hogy elmenjen a barátaihoz, és élvezze gondoskodásukat.+
4 Ott tengerre szállva, Ciprus védelme alatt hajóztunk el, mivel ellenszél volt;
5 majd a nyílt tengeren hajóztunk át Cilicia és Pamfília mentén, és kikötöttünk a líciai Mirában.
6 A katonatiszt pedig talált ott egy Itáliába tartó alexandriai hajót,+ és felszállított rá minket.
7 Majd miután elég sok napig lassan haladtunk, és nehezen jutottunk el Kniduszig, mivel a szél nem engedett minket továbbmenni, Kréta védelme alatt hajóztunk el Szalmónénál,
8 és — nehezen haladva a partja mentén — egy Szép kikötőnek nevezett helyre értünk, amelyhez közel volt Lázea városa.
9 Minthogy hosszabb idő telt el, és a hajózás már kockázatos volt, mivel már az engesztelés+ napi böjt is elmúlt, Pál ajánlott valamit,
10 ezt mondva nekik: „Férfiak, látom, hogy a hajózás kárral és nagy veszteséggel fog járni nemcsak a rakományra és a hajóra nézve, hanem a mi lelkünkre nézve is.”+
11 A katonatiszt azonban inkább a kapitányra és a hajótulajdonosra hallgatott, semmint arra, amit Pál mondott.
12 Mivel pedig a kikötő alkalmatlan volt a telelésre, a többség azt tanácsolta, hogy hajózzanak el onnan, hátha valahogyan eljutnak Főnixbe — Kréta egyik kikötőjébe, amely északkelet felé és délkelet felé nyílik —, hogy ott teleljenek.
13 Ezenfelül, amikor a déli szél gyengén fújt, azt gondolták, hogy lényegében megvalósították a szándékukat, és felszedve a horgonyt, a parthoz közel kezdtek hajózni Kréta mellett.
14 Nemsokára azonban lecsapott oda az Eurakvilónak nevezett fergeteges szél+.
15 Mivel a hajót heves erővel elragadta, és az nem volt képes szembeszállni a széllel, feladtuk, és tovavitettünk.
16 Egy Kaudának nevezett kis sziget védelme alatt mentünk el, ámde alig tudtuk a hajófarnál levő mentőcsónakot+ a hatalmunkba keríteni.
17 Miután mégiscsak felhúzták, segédeszközöket kezdtek használni, hogy alulról átkötözzék a hajót; és mivel féltek, hogy a Szirtisznél zátonyra futnak, leengedték a kötélzetet, és úgy sodródtak tova.
18 Ám hevesen dobált minket a fergeteg, ezért a következő napon könnyíteni+ kezdtek a hajón;
19 a harmadik napon pedig a hajó felszerelését dobálták ki saját kezükkel.
20 Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem tűntek fel jó néhány napon át, és nem kis fergeteg+ tombolt körülöttünk, végül megmenekülésünknek minden reménye kezdett odalenni.
21 És mikor már hosszú ideje tartózkodtak az eledeltől, akkor Pál felállt közöttük,+ és így szólt: „Férfiak, bizonyosan meg kellett volna fogadnotok a tanácsomat, és nem kellett volna tengerre szállnotok Krétán, és elszenvednetek ezt a kárt és veszteséget.+
22 Most mégis azt ajánlom nektek, hogy legyetek derűlátók, mert e g y lélek sem vész el közületek, csak a hajó.
23 Mert ma éjjel ott állt mellettem annak az Istennek egy angyala,+ akié vagyok, és akinek szent szolgálatot végzek,+
24 és ezt mondta: »Ne félj, Pál! A császár elé kell állnod,+ és íme, az Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled hajóznak.«
25 Legyetek hát derűlátók, férfiak; mert hiszek az Istennek,+ hogy pontosan úgy lesz, ahogy megmondatott nekem.
26 Egy bizonyos szigetre kell majd kivetődnünk.”+
27 Mikor pedig leszállt a tizennegyedik éjszaka, és ide-oda hányódtunk az Adriai-tengeren, éjfélkor a tengerészek gyanítani kezdték, hogy valami szárazföldhöz közelednek.
28 Megmérték a mélységet, és húsz ölnek találták; így hát kicsit továbbmentek, ismét megmérték, és tizenöt ölnek találták.
29 Mivel féltek, hogy esetleg valahová a sziklákra vetődünk, kivetettek négy horgonyt a hajófarból, és alig várták, hogy nappal legyen.
30 Mikor azonban a tengerészek azon igyekeztek, hogy elszökjenek a hajóról, és leengedték a mentőcsónakot a tengerre, azt színlelve, hogy horgonyokat szándékoznak leereszteni a hajó orrából,
31 Pál ezt mondta a katonatisztnek és a katonáknak: „Ha ezek nem maradnak a hajón, nem menekülhettek meg.”+
32 Akkor a katonák elvágták a mentőcsónak+ köteleit, és hagyták azt leesni.
33 Nem sokkal hajnalhasadás előtt pedig Pál bátorítani kezdett mindenkit, hogy vegyenek magukhoz valami eledelt, és ezt mondta: „Ma a tizennegyedik napja, hogy várakoztok, és még mindig étlen vagytok, és semmit sem vettetek magatokhoz.
34 Arra bátorítalak tehát benneteket, hogy vegyetek magatokhoz némi eledelt, mivel ez a biztonságotok érdekében van; mert egyikőtöknek sem vész el egyetlen hajszála+ sem a fejéről.”
35 Miután ezt mondta, vett is egy kenyeret, hálát adott+ az Istennek mindnyájuk előtt, megtörte, és elkezdett enni.
36 Erre mindannyian felvidultak, és ők is vettek magukhoz némi eledelt.
37 Lélekszám szerint összesen kétszázhetvenhatan voltunk a hajón.
38 Amikor jóllaktak az étellel, könnyíteni+ kezdtek a hajón, a fedélzetről a tengerbe vetve a búzát.
39 Mikor végül nappal lett, nem tudták felismerni a szárazföldet, de észrevettek egy öblöt, melynek lapos partja volt, és elhatározták, hogy ha tudják, erre futtatják rá+ a hajót.
40 Levágták hát a horgonyokat, és hagyták, hogy azok a tengerbe essenek, egyúttal pedig a kormánylapátok köteleit is eloldozták, és miután a szélnek feszítve felvonták az elővitorlát, a part felé tartottak.
41 Amikor egy zátonyos helyre jutottak, ráfuttatták a hajót. A hajó orra fennakadt, és mozdíthatatlan maradt, a fara azonban iszonyatos erővel kezdett darabokra törni.+
42 Ekkor a katonák arra az elhatározásra jutottak, hogy megölik a rabokat, hogy senki se tudjon elúszni és megszökni.
43 A katonatiszt azonban meg kívánta menteni Pált, és visszatartotta őket szándékuktól. Megparancsolta, hogy akik tudnak úszni, vessék magukat a tengerbe, és először ők menjenek a szárazföldre,
44 majd a többiek is tegyék ugyanezt, ki deszkapallókon, ki a hajóról való tárgyakon. Így történt, hogy mindannyian biztonságban elérték a szárazföldet.+
