Zsoltárok 56:1–13
A karmesternek a „Néma galamb a távol levők között” szerint. Dávidtól. Miktám. Amikor a filiszteusok elfogták őt Gátban.+
56 Légy kegyes hozzám, ó, Isten, mert belém mar a halandó ember.+Egész nap harcolva, szorongat engem.+
2 Rosszakaróim egész nap belém akarnak marni,+Bizony sokan harcolnak ellenem kevélyen.+
3 Amely napon csak elfog a félelem, én tebenned bízom.+
4 Istennel egységben dicsérem az ő szavát.+Istenben bízom, nem félek.+Hús-vér ember mit árthat nekem?+
5 Egész nap bántanak,Minden gondolatuk ellenem van, rosszat akarnak.+
6 Támadnak, rejtőzködnek,+Lépteimet figyelik ők+Lelkem után ólálkodva.+
7 Vesd el őket álnokságukért!+Döntsd le haragodban a népeket, ó, Isten!+
8 Bujdosásomat te följegyezted.+Gyűjtsd össze bőrtömlődbe könnyeimet.+Nemde könyvedben+ vannak azok?
9 Akkor majd visszafordulnak ellenségeim, amely napon kiáltok;+Jól tudom azt, hogy velem van Isten.+
10 Istennel egységben+ dicsérem az ő szavát,Jehovával egységben dicsérem az ő szavát.+
11 Istenben bízom, nem félek.+Földi ember mit árthat nekem?+
12 Tartozom neked, ó, Isten, neked tett fogadalmaimmal.+Hálaáldozatokat viszek eléd.+
13 Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól+— Nemde megmentetted lábamat az elbotlástól?+ —,Hogy Isten színe előtt járhassak az élők világosságában.+
