Zsoltárok 42:1–11
A karmesternek. Maszkil Kórah fiainak+.
42 Ahogy a szarvasünő kívánkozik a folyóvízhez,Úgy kívánkozik a lelkem tehozzád, ó, Isten!+
2 Bizony szomjazik lelkem Isten után,+ az élő Isten után.+Mikor mehetek és léphetek Isten elé?+
3 Könnyeim lettek étkemmé éjjel és nappal,+Miközben naphosszat ezt mondják nekem: „Hol a te Istened?”+
4 Ezekről emlékezem, s kiöntöm magamban lelkemet.+Mert egykor a sokadalommal vonultam,Előttük lépdeltem Isten házáig,+Midőn az ünneplő tömeg+Ujjongó és hálaadó szava szólt.+
5 Miért fogott el a kétségbeesés, ó, lelkem,+És miért háborogsz bensőmben?+Várj Istenre,+Mert magasztalom én még őt mint az én nagy megmentésemet.+
6 Ó, Istenem, kétségbeesett az én lelkem bensőmben.+Ezért emlékezem rád+A Jordán földjéről és a Hermon csúcsairól,+A kicsiny hegyről+.
7 Mély vizek mély vizeknek szólnakZuhatagjaid hangjánál.Habjaid és hullámaid mind+Átcsaptak fölöttem.+
8 Nappal Jehova kirendeli szerető-kedvességét,+Éjszaka éneke lesz velem;+Ima száll föl életem Istenéhez.+
9 Ezt mondom Istennek, az én kőszirtemnek:+„Miért feledtél el?+Miért járok búsan az ellenség nyomása miatt?”+
10 Csontjaimat gyilkolva gyaláznak engem ellenségeim,+Miközben naphosszat ezt mondják nekem: „Hol a te Istened?”+
11 Miért fogott el a kétségbeesés, ó, lelkem,+És miért háborogsz bensőmben?+Várj Istenre,+Mert magasztalom én még őt mint az én nagy megmentésemet és Istenemet.+
