Zsoltárok 39:1–13
A Jedutun+ karmesterének. Dávid éneke.
39 Azt mondtam: „Ügyelni fogok útjaimra,+Hogy ne vétkezzek nyelvemmel.+Féket teszek a számra, megzabolázom,+Míg előttem van a gonosz.”+
2 Elnémultam csendességgel,+Hallgattam arról, ami jó,+Fájdalmam is elrekesztetett.
3 Szívem bensőmben felhevült;+Míg sóhajtoztam, tűz égett.Így szóltam nyelvemmel:
4 „Tudasd velem, ó, Jehova, végemet,+És napjaim mértékét — mennyi az —,+Hadd tudjam meg, mily mulandó vagyok!+
5 Íme, kevéssé tetted napjaimat,+Életem hossza olyan előtted, mint a semmi.+Bizony csak pára minden földi ember,+ még ha szilárdan áll is. Szela.
6 Bizony mint árnykép, úgy jár-kel az ember.+Bizony hiába zajonganak.+Felhalmozza javait, de nem tudja, ki gyűjti be mindazt.+
7 Most pedig mit remélek, ó, Jehova?Reád várakozom.+
8 Minden törvényszegésemtől szabadíts meg engem!+Ne tégy ki az ostobák gyalázkodásának!+
9 Némán hallgattam,+ nem nyithattam ki számat,+Mert te cselekedtél.+
10 Távolítsd el tőlem csapásodat.+Végem van kezed fenyítésétől.+
11 Feddéssel igazítod helyre az embert vétke miatt,+És amit kívánatosnak tart, azt megemészted, mint a moly+.Bizony minden földi ember csak pára.+ Szela.
12 Hallgasd meg imámat, ó, Jehova,Hajtsd füledet segélykiáltásomra!+Ne maradj néma könnyeim láttán.+Hisz csak jövevény vagyok nálad,+Telepes, mint ősatyáim is mindnyájan.+
13 Vedd le rólam tekinteted, hogy felderülhessek,+Mielőtt elmegyek, és nem leszek.”+
