Zsoltárok 132:1–18
Fölmeneteli ének.
132 Emlékezz meg, ó, Jehova, Dávidról+,Az ő minden megaláztatásáról,+
2 Miként esküdött meg Jehovának,+Hogyan tett fogadalmat Jákob Hatalmasának:+
3 „Nem megyek be házam+ sátrába.Nem megyek föl pompás nyoszolyám ágyára+,
4 Nem engedek alvást szememnek,+Sem szunnyadást ragyogó szememnek,+
5 Míg helyet nem találok Jehovának,+Fenséges hajlékot Jákob Hatalmasának.”+
6 Íme, hallottunk róla Efratában+;Rátaláltunk az erdős vidékeken.+
7 Menjünk be az ő fenséges hajlékába,+Hajoljunk meg lábzsámolyánál!+
8 Kelj föl, ó, Jehova, térj nyugvóhelyedre,+Te és erősséged ládája+!
9 Papjaid öltözzenek igazságosságba,+És ujjongjanak a te lojálisaid!+
10 Dávidért, a te szolgádért,+Ne fordítsd el felkented arcát!+
11 Jehova megesküdött Dávidnak,+Bizony nem áll el attól:+„Ágyékod gyümölcsét+Ültetem trónodra.+
12 Ha fiaid megtartják szövetségemet+És emlékeztetőimet, amelyekre megtanítom őket,+Az ő fiaik is mindörökké+Trónodon fognak ülni.”+
13 Mert Jehova Siont választotta,+Azt kívánta magának lakóhelyül:+
14 „Ez az én nyugvóhelyem mindörökre,+Itt fogok lakni, mert kívánkoztam utána.+
15 Eleségét megáldva megáldom,+Szegényeit jóllakatom kenyérrel.+
16 Papjait megmentésbe öltöztetem,+Ujjongva ujjonganak majd lojálisai.
17 Szarvat sarjasztok ott Dávidnak,+Lámpást készítettem elő felkentemnek.+
18 Ellenségeire szégyent borítok,+Rajta pedig virulni fog diadémja.”+
