Máté 25:1–46
25 Akkor az egek királysága tíz szűzhöz lesz hasonlítható, akik fogták a lámpáikat+, és kimentek, hogy fogadják a vőlegényt.+
2 Öt közülük bolond+ volt, öt pedig értelmes+.
3 A bolondok ugyanis fogták a lámpáikat, de nem vittek magukkal olajat,
4 az értelmesek ellenben lámpáikkal együtt olajat is vittek tartóedényeikben.
5 Míg a vőlegény késett, mindnyájan elbóbiskoltak és elaludtak.+
6 Az éjszaka kellős közepén kiáltás hallatszott:+ »Itt a vőlegény! Menjetek ki fogadni őt.«
7 Akkor felkeltek azok a szüzek mind, és rendbe tették lámpáikat+.
8 A bolondok így szóltak az értelmesekhez: »Adjatok nekünk az olajotokból+, mert mindjárt kialszanak a lámpáink.«
9 Az értelmesek+ ezekkel a szavakkal válaszoltak: »Esetleg nem lesz elég nekünk is, meg nektek is. Inkább menjetek el azokhoz, akik árulják, és vegyetek magatoknak.«
10 Míg azok vásárolni mentek, a vőlegény megérkezett, és a szüzek, akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre;+ az ajtó pedig bezárult.
11 Utóbb aztán jött a többi szűz is, és ezt mondták: »Uram, uram, nyisd ki nekünk!«+
12 Ő így válaszolt: »Az igazságot mondom nektek: nem ismerlek titeket.«+
13 Kitartóan virrasszatok hát,+ mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.+
14 Mert pontosan úgy van ez, mint amikor egy ember, aki külföldre készült utazni,+ hívatta rabszolgáit, és átadta nekik javait.+
15 És az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, megint egy másiknak egyet, kinek-kinek a maga képessége szerint,+ és elment külföldre.
16 Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elment, és kereskedett velük, és másik ötöt nyert.+
17 Ugyanígy, aki a kettőt kapta, másik kettőt nyert.
18 De aki csak egyet kapott, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura ezüstpénzét.
19 Hosszú idő múltán+ megjött ezeknek a rabszolgáknak az ura, és számadást tartott velük.+
20 Előlépett hát az, aki öt talentumot kapott, odavitt további öt talentumot, és ezt mondta: »Uram, öt talentumot adtál át nekem; íme, másik öt talentumot nyertem.«+
21 Az ura így szólt hozzá: »Jól van, jó és hű rabszolga!+ Hű+ voltál kevesen, sok fölé foglak kinevezni.+ Menj be urad örömébe+.«
22 Ezt követően előlépett az, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: »Uram, két talentumot adtál át nekem; íme, másik két talentumot nyertem.«+
23 Az ura így szólt hozzá: »Jól van, jó és hű rabszolga! Hű voltál kevesen, sok fölé foglak kinevezni.+ Menj be urad örömébe+.«
24 Végül előlépett az, aki az egy talentumot kapta,+ és ezt mondta: »Uram, tudtam, hogy sokat követelő ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahol nem szórtál.
25 Így aztán megijedtem,+ és elmentem, elrejtettem a földbe a talentumodat. Itt van, ami a tiéd.«
26 Az ura így felelt neki: »Gonosz és rest rabszolga, ugye tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem, és gyűjtök, ahol nem szórtam?
27 Nos hát, ezüstpénzeimet letétbe kellett volna helyezned a bankároknál, hogy megérkezésemkor kamatostul kapjam meg, ami az enyém.+
28 Vegyétek hát el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek a tíz talentuma van.+
29 Mert mindannak, akinek van, még többet adnak, és bővelkedni fog, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.+
30 És dobjátok ki a semmirekellő rabszolgát a külső sötétségre. Ott lesz neki sírás és fogcsikorgatás.«+
31 Amikor az Emberfia+ megérkezik dicsőségében, és vele az angyalok mind,+ akkor leül az ő dicsőséges trónjára.+
32 És eléje gyűjtik az összes nemzetet,+ ő pedig különválasztja+ egymástól az embereket,+ mint ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kecskéktől.
33 És a juhokat jobbjára+ fogja állítani, a kecskéket pedig baljára+.
34 Akkor a király így szól a jobbja felől állókhoz: »Jöjjetek, Atyám áldottai,+ örököljétek+ a világ megalapításától+ nektek készített királyságot+.
35 Mert megéheztem, és ennem adtatok;+ megszomjaztam, és innom adtatok. Idegen voltam, és vendégszeretően fogadtatok;+
36 mezítelen+ voltam, és felruháztatok. Megbetegedtem, és gondot viseltetek rám. Börtönben+ voltam, és eljöttetek hozzám.«
37 Akkor az igazságosak ezekkel a szavakkal válaszolnak neki: »Uram, mikor láttunk éhesnek, és tápláltunk, vagy szomjasnak,+ és innod adtunk?+
38 Mikor láttunk mint idegent, és vendégszeretően fogadtunk, vagy mezítelenül, és felruháztunk?
39 Mikor láttunk betegen vagy börtönben, és elmentünk hozzád?«
40 És a király+ így felel majd nekik: »Bizony mondom nektek, amit megtettetek e testvéreim+ legkisebbjeinek+ egyikével, azt velem tettétek meg.«+
41 Akkor szól a balja felől állókhoz is: »Menjetek el tőlem,+ ti átkozottak, az örök tűzre,+ amely az Ördögnek és angyalainak készült.+
42 Mert megéheztem, de nem adtatok ennem,+ és megszomjaztam,+ de nem adtatok innom.
43 Idegen voltam, de nem fogadtatok vendégszeretően, mezítelen voltam, de nem ruháztatok fel,+ beteg voltam és börtönben+ voltam, de nem viseltetek rám gondot.«
44 Akkor azok is válaszolnak, ezekkel a szavakkal: »Uram, mikor láttunk éhesnek vagy szomjasnak vagy mint idegent vagy mezítelenül vagy betegen vagy börtönben, és nem szolgáltunk neked?«
45 Akkor ezekkel a szavakkal válaszol nekik: »Bizony mondom nektek, amit nem tettetek meg e legkisebbek egyikével,+ azt velem+ nem tettétek meg.«+
46 És ezek elmennek az örök levágatásra,+ az igazságosak pedig az örök életre.”+
