Máté 21:1–46
21 Nos, amikor közel értek Jeruzsálemhez, és megérkeztek Betfagéba, az Olajfák hegyére, akkor Jézus elküldött két tanítványt,+
2 és ezt mondta nekik: „Menjetek be a faluba, amelyet magatok előtt láttok, és rögtön találtok majd egy megkötött szamarat, és vele egy csikót; oldjátok el, és hozzátok nekem ide őket.+
3 És ha bármit szólna nektek valaki, mondjátok ezt: »Az Úrnak van szüksége rájuk.« Akkor majd azonnal elküldi őket.”
4 Ez valójában azért történt, hogy beteljesedjen, ami megmondatott a próféta által, aki így szólt:
5 „Mondjátok meg Sion leányának: »Íme! Királyod jön hozzád,+ szelíden+, és szamárháton, igen, csikón, málhás állat ivadékán.«”+
6 A tanítványok így aztán útjukra indultak, és úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik.
7 Elhozták a szamarat meg a csikóját, és rájuk tették felsőruháikat, és ő azokra ült.+
8 A sokaságból legtöbben az útra terítették felsőruháikat,+ míg mások ágakat kezdtek vágni a fákról, és azokat kezdték az útra teríteni.+
9 Az előtte és utána menő sokaság pedig így kiáltozott: „Mentsd meg, kérünk,+ a Dávid Fiát!+ Áldott, aki Jehova nevében jön!+ Mentsd meg, kérünk, fenn a magasságokban+!”
10 Mikor pedig bement Jeruzsálembe,+ az egész város felbolydult, és ezt mondta: „Kicsoda ez?”
11 A sokaság ezt mondogatta: „Ez Jézus, a próféta+, a galileai Názáretből!”
12 Jézus pedig bement a templomba, és kiűzte mindazokat, akik adtak és vettek a templomban, és feldöntötte a pénzváltók asztalait meg a galambárusok padjait.+
13 És ezt mondta nekik: „Meg van írva: »A házamat imádság házának fogják hívni«,+ de ti rablók barlangjává teszitek.”+
14 Vakok és sánták is mentek hozzá a templomban, és meggyógyította őket.
15 Amikor a papi elöljárók és az írástudók látták azokat a bámulatos dolgokat, amelyeket tett,+ meg a fiúkat, akik kiáltoztak a templomban, és azt mondták: „Mentsd meg, kérünk,+ a Dávid Fiát!”+, felháborodtak,
16 és így szóltak hozzá: „Hallod, mit mondanak ezek?” Jézus így szólt hozzájuk: „Igen. Hát soha nem olvastátok+ ezt: »Kisgyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet.«”+
17 És otthagyva őket, elment a városon kívülre, Betániába, és ott töltötte az éjszakát.+
18 Kora reggel, amint visszatérőben volt a városba, megéhezett.+
19 Meglátott egy fügefát az útnál, odament hozzá, de nem talált rajta semmi mást,+ csak leveleket, és azt mondta neki: „Soha többé ne teremjen rajtad gyümölcs.”+ És a fügefa nyomban elszáradt.
20 A tanítványok pedig, amikor látták ezt, csodálkoztak, és így szóltak: „Hogy lehet az, hogy nyomban elszáradt a fügefa?”+
21 Jézus így válaszolt nekik: „Bizony mondom nektek, hogy hacsak van hitetek, és nem kételkedtek,+ nemcsak azt fogjátok megtenni, amit én tettem a fügefával, hanem ha azt mondjátok ennek a hegynek: »Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe«, az is meglesz.+
22 És mindazt, amit hittel kértek imában, megkapjátok.”+
23 Miután pedig bement a templomba, a papi elöljárók és a nép vénei odamentek hozzá, miközben tanított, és ezt kérdezték:+ „Milyen hatalommal teszed ezeket? És ki adta neked ezt a hatalmat?”+
24 Jézus ezt felelte nekik: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha feleltek rá nekem, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket:+
25 A János általi keresztség honnan való volt? Égből vagy emberektől?”+ Azok pedig okoskodni kezdtek maguk között, így szólva: „Ha azt mondjuk: »Égből«, azt fogja mondani nekünk: »Akkor miért nem hittetek neki?«+
26 Ha viszont azt mondjuk: »Emberektől«, félnünk kell a sokaságtól,+ hisz mindnyájan prófétának tartják Jánost.”+
27 Így hát ezt válaszolták Jézusnak: „Nem tudjuk.” Ő pedig így szólt hozzájuk: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.+
28 Mit gondoltok? Egy embernek volt két gyermeke.+ Odamenve az elsőhöz, ezt mondta: »Gyermekem, menj, dolgozz ma a szőlőben.«
29 Ez így válaszolt: »Megyek, uram«, de nem ment ki.+
30 A másodikhoz menve ugyanazt mondta. Ez így felelt: »Nem akarok.« Ám utólag sajnálta+, és kiment.
31 A kettő közül melyik cselekedte az apja akaratát?”+ Azok ezt mondták: „Az utóbbi.” Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, hogy az adószedők és a szajhák előttetek mennek be az Isten királyságába.
32 Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján,+ de ti nem hittetek neki.+ Az adószedők és a szajhák azonban hittek neki,+ ti meg, noha láttátok ezt, nem éreztetek utólag sajnálatot, hogy hittetek volna neki.
33 Halljatok egy másik szemléltetést: Volt egy ember, egy házigazda,+ aki szőlőt ültetett, körbevette kerítéssel, borsajtót vájt benne, tornyot emelt,+ kiadta szőlőműveseknek, és külföldre utazott.+
34 Amikor eljött a gyümölcsérés időszaka, elküldte rabszolgáit a szőlőművesekhez, hogy átvegyék gyümölcsét.
35 A szőlőművesek azonban megfogták a rabszolgáit, és kit megvertek, kit megöltek, kit megköveztek.+
36 Elküldött még más rabszolgákat is, többet az elsőknél, de ezekkel ugyanazt tették.+
37 Utoljára elküldte hozzájuk a fiát, ezt mondva: »A fiamat meg fogják becsülni.«
38 A fiú láttán a szőlőművesek ezt mondták maguk között: »Ez az örökös+; gyertek, öljük meg, és szerezzük meg az örökségét!«+
39 Megfogták hát, kidobták a szőlőből, és megölték.+
40 Mikor tehát megjön a szőlő tulajdonosa, mit tesz ezekkel a szőlőművesekkel?”
41 Ezt mondták neki: „Mivel gonoszak, gonosz pusztulást+ hoz rájuk, és más szőlőműveseknek adja ki a szőlőt, akik beszolgáltatják neki a gyümölcsöt a kellő időben.”+
42 Jézus így szólt hozzájuk: „Hát soha nem olvastátok az Írásokban: »A kő, amelyet az építők elvetettek, az lett a fő szegletkő.+ Jehovától lett ez, és bámulatos a szemünkben.«
43 Ezért mondom nektek, hogy az Isten királyságát elveszik tőletek, és olyan nemzetnek adják, amely megtermi gyümölcseit.+
44 Ezenkívül, aki ráesik erre a kőre, összezúzódik. Akire pedig az esik rá, azt porrá zúzza.”+
45 Miután pedig a papi elöljárók és a farizeusok hallották a szemléltetéseit, rájöttek, hogy róluk beszél.+
46 De, jóllehet igyekeztek őt megfogni, féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta őt.+
