Máté 14:1–36
14 Ebben az időben hallott Heródes, a területi uralkodó Jézusról,+
2 és ezt mondta szolgáinak: „Keresztelő János ez. Feltámadt a halottak közül, és azért képes hatalmas cselekedeteket véghezvinni.”+
3 Heródes ugyanis annak idején letartóztatta Jánost, megkötözte és börtönbe vetette őt Heródiás miatt, aki testvérének, Fülöpnek volt a felesége.+
4 Mert János azt mondta neki: „Nem lehet a tied.”+
5 De Heródes, noha meg akarta őt ölni, félt a sokaságtól, mert prófétának tartották.+
6 Mikor pedig Heródes születésnapját+ ünnepelték, Heródiás leánya táncolt ott, és annyira kedvére volt Heródesnek,
7 hogy esküvel ígérte, bármit kér is, megadja neki.+
8 Az pedig, ahogy anyja kitanította, ezt mondta: „Add ide nekem egy tálcán Keresztelő János fejét.”+
9 A király bánatos lett ugyan, de az esküire és a vele asztalhoz telepedettekre való tekintettel megparancsolta, hogy adják oda;+
10 így hát elküldött valakit, és lefejeztette Jánost a börtönben.
11 Azután elhozták a fejét egy tálcán, és odaadták a leánynak, az pedig odavitte anyjának.+
12 Végül eljöttek a tanítványai, elvitték a holttestet, eltemették őt,+ majd elmentek, és beszámoltak Jézusnak.
13 Ennek hallatára Jézus visszavonult onnan csónakkal egy elhagyatott helyre, hogy magában legyen;+ de hallva erről a tömegek, utánamentek gyalog a városokból.
14 Mikor aztán előjött, nagy sokaságot látott; szánalmat érzett+ irántuk, és meggyógyította a betegeiket.+
15 Az este leszálltával pedig odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták: „Elhagyatott ez a hely, és igencsak későre jár az idő; küldd el a sokaságot, hogy menjenek be a falvakba, és vegyenek maguknak ennivalót.”+
16 Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük, hanem ti adjatok nekik enni!”+
17 Így szóltak hozzá: „Semmink sincs itt, csak öt kenyerünk meg két halunk.”+
18 Ő így szólt: „Hozzátok nekem ide azokat.”
19 Ezután megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjen le a fűre, és vette az öt kenyeret meg a két halat, majd feltekintve az égre, áldást+ mondott, és miután megtörte a kenyereket, szétosztotta azokat a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.+
20 Így hát mindenki evett, és jóllakott, és összeszedték a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral.+
21 Pedig mintegy ötezer férfi volt, aki evett az asszonyokon és kisgyermekeken kívül.+
22 Majd azonnal sürgette a tanítványait, hogy szálljanak be a csónakba, és menjenek át előtte a túlsó partra, míg ő elküldi a sokaságot.+
23 Végül, miután elküldte a sokaságot, felment egymaga a hegyre imádkozni.+ Bár már későre járt, ő egyedül volt ott.
24 A csónak ekkor már sok száz méterre volt a szárazföldtől, és küszködött a hullámokkal+ az ellenszél miatt.
25 De ő az éjszaka negyedik őrszolgálati időszakában odament hozzájuk a tengeren járva.+
26 Amikor a tanítványok meglátták őt a tengeren járni, nyugtalanná váltak, és ezt mondták: „Káprázat ez!”+ És félelmükben kiáltoztak.
27 De Jézus rögtön szólt hozzájuk a következő szavakkal: „Bátorság, én vagyok az,+ ne féljetek!”
28 Péter így felelt neki: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg nekem, hogy menjek oda hozzád a vízen.”
29 Ő így szólt: „Jöjj!” Erre Péter a csónakból kiszállva,+ járt a vízen, és ment Jézus felé.
30 A szélviharra nézve azonban megijedt, és amint merülni kezdett, felkiáltott: „Uram, ments meg!”
31 Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: „Kicsinyhitű, miért adtál helyet a kételynek?”+
32 És miután beszálltak a csónakba, elült a szélvihar.
33 A csónakban levők ekkor hódoltak neki, és ezt mondták: „Valóban Isten Fia vagy.”+
34 És átkeltek, és Genezáretnél érték el a szárazföldet.+
35 Felismerve őt az ottani férfiak, elküldtek arra az egész környékre, és az emberek odavitték hozzá mindazokat, akik betegek voltak.+
36 És kérlelni kezdték, hogy csak felsőruhája rojtozatát hadd érintsék;+ és mindazok, akik megérintették, teljesen meggyógyultak.
