Máté 12:1–50
12 Abban az időszakban Jézus a gabonaföldeken ment át sabbaton.+ A tanítványai megéheztek, és elkezdtek kalászokat tépdesni és enni.+
2 Ennek láttán a farizeusok így szóltak hozzá:+ „Íme! A tanítványaid olyasmit tesznek, amit sabbaton nem szabad.”+
3 Ő azonban így válaszolt nekik: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor ő és a vele levők megéheztek?+
4 Hogy hogyan ment be az Isten házába, és hogyan ették meg a bemutatott kenyereket,+ olyasvalamit, amit nem volt szabad+ megennie sem neki, sem a vele levőknek, csak a papoknak?+
5 Vagy nem olvastátok a Törvényben,+ hogy sabbatonként a papok a templomban úgy tekintik a sabbatot, mint ami nem szent, és vétlenek maradnak?+
6 Mondom pedig nektek, hogy nagyobb van itt, mint a templom.+
7 De ha megértettétek volna, mit jelent ez: »Irgalmasságot akarok,+ és nem áldozatot«,+ nem ítéltétek volna el a vétleneket.
8 Mert az Emberfia Ura a sabbatnak.”+
9 Miután eltávozott arról a helyről, bement a zsinagógájukba,
10 és íme, volt ott egy sorvadt kezű ember.+ Meg is kérdezték Jézustól: „Szabad-e gyógyítani sabbaton?”, hogy vádat találjanak ellene.+
11 Ezt mondta nekik: „Ki lesz az az ember közöttetek, aki ha egyetlen juha van, és az verembe esik+ sabbaton, nem fogja meg, és nem emeli ki?+
12 Végtére is, mennyivel többet ér egy ember egy juhnál!+ Szabad tehát jót tenni sabbaton.”
13 Akkor ezt mondta annak az embernek: „Nyújtsd ki a kezed!” Az pedig kinyújtotta, és rendbe jött, ép lett, mint a másik.+
14 De a farizeusok kimentek, és tanácsot tartottak ellene, hogy elpusztítsák.+
15 Megtudva ezt Jézus, visszavonult onnan. Sokan követték, ő pedig mindnyájukat meggyógyította,+
16 de szigorúan megparancsolta nekik, hogy ne tárják fel a kilétét,+
17 hogy beteljesedhessen, ami megmondatott Ézsaiás próféta által, aki így szólt:
18 „Íme, az én szolgám,+ akit választottam, szeretettem,+ akit lelkem helyeselt! Szellememet adom majd neki,+ és világossá teszi a nemzeteknek, mi az igazságosság.
19 Nem fog civakodni,+ nem is kiáltozik hangosan, hangját sem hallja senki a széles utakon.
20 Töredezett nádszálat nem tör el, és pislákoló lenkanócot nem olt ki,+ mígnem sikerre viszi az igazságosságot.+
21 Igen, az ő nevében fognak reménykedni a nemzetek.”+
22 Akkor odavittek hozzá egy démontól megszállt, vak és néma férfit, és meggyógyította őt, úgyhogy a néma látott is, beszélt is.
23 Mármost az egész sokaság egyszerűen el volt ragadtatva, és ezt kezdték mondogatni:+ „Tán csak nem ez a Dávid Fia?”+
24 Ennek hallatán a farizeusok így szóltak: „Ez nem űzi ki a démonokat másként, csak Belzebub által, a démonok uralkodója által.”+
25 Ismerve gondolataikat,+ ezt mondta nekik: „Minden királyság, amely meghasonlott önmagával, pusztává lesz,+ és egyetlen város vagy ház sem áll meg, amely meghasonlott önmagával.
26 Ugyanígy, ha Sátán űzi ki Sátánt, meghasonlott önmagával; hogyan áll meg hát a királysága?
27 Továbbá ha én Belzebub által űzöm ki a démonokat,+ a ti fiaitok ki által űzik ki azokat? Ezért ők lesznek a bíráitok.
28 Ha viszont Isten szelleme által űzöm ki a démonokat, akkor valóban utolért benneteket az Isten királysága.+
29 Vagy hogyan tud bárki is behatolni egy erős ember házába, és hogyan tudja elragadni javait, ha előbb meg nem kötözi azt az erős embert? Csak azután rabolja ki a házát.+
30 Aki nincs az én oldalamon, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, szétszór.+
31 Ezért mondom nektek: mindenfajta bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a szellem elleni káromlás nem bocsáttatik meg.+
32 Aki például az Emberfia ellen szól egy szót is, annak megbocsáttatik,+ de aki a szent szellem ellen szól, annak nem bocsáttatik meg; nem, sem ebben a világrendszerben, sem az eljövendőben.+
33 Vagy jóvá teszitek a fát, és gyümölcsét is jóvá, vagy korhadttá teszitek a fát, és gyümölcsét is rothadttá; mert gyümölcséről ismerik meg a fát.+
34 Viperafajzatok,+ hogyan szólhatnátok jó dolgokat, amikor gonoszak vagytok?+ Mert a szív bőségéből szól a száj.+
35 A jó ember jó kincséből hoz elő jó dolgokat,+ a gonosz ember ellenben gonosz kincséből hoz elő gonosz dolgokat.+
36 Mondom nektek, hogy minden haszontalan beszédről, amit az emberek mondanak, számot fognak adni+ az ítéletnapon;
37 mert szavaid által leszel igazságossá nyilvánítva, és szavaid által leszel elítélve.”+
38 Akkor némelyek az írástudók és farizeusok közül válaszoltak neki, és így szóltak: „Tanító, jelt szeretnénk tőled látni.”+
39 Ő ezt felelte nekik: „A gonosz és házasságtörő+ nemzedék folyton jelt akar, de nem adatik annak más jel, csak Jónás próféta jele.+
40 Mert mint ahogy Jónás+ három nap és három éjjel volt az óriási hal gyomrában, úgy az Emberfia+ is három nap és három éjjel+ lesz a föld szívében.+
41 Ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel,+ és elítélik+ azt; mert ők megbánást tanúsítottak arra,+ amit Jónás prédikált, de íme, nagyobb van itt Jónásnál.
42 Dél királynője+ feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítéli azt; mert ő eljött a föld végső határairól, hogy hallja Salamon bölcsességét, de íme, nagyobb van itt Salamonnál.+
43 Amikor egy tisztátalan szellem kimegy az emberből, kiszáradt helyeket jár be nyugvóhely után kutatva, de nem talál.+
44 Akkor ezt mondja: »Visszamegyek a házamba, ahonnan elköltöztem«; és megérkezve, üresen, tisztára söpörve és felékesítve találja azt.
45 Akkor elmegy, és maga mellé vesz hét másik szellemet, magánál gonoszabbakat,+ és bemenve, ott laknak; és annak az embernek az utolsó állapota rosszabbá lesz az elsőnél.+ Így lesz ezzel a gonosz nemzedékkel is.”+
46 Még beszélt a sokasághoz, amikor íme, az anyja és a testvérei+ megálltak odakint, és beszélni akartak vele.
47 Valaki azért ezt mondta neki: „Íme! Anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled.”
48 Ő így válaszolt annak, aki szólt neki: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?”+
49 És kinyújtva a kezét tanítványai felé, ezt mondta: „Íme! Az én anyám és az én testvéreim!+
50 Mert aki cselekszi égi Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és anyám.”
