János 10:1–42
10 „Bizony, bizony mondom nektek, aki nem az ajtón+ lép be a juhakolba, hanem valahol máshol mászik be, az tolvaj és rabló.+
2 De aki az ajtón lép be,+ az a juhok+ pásztora+.
3 Ennek ajtót nyit az ajtóőr+, és a juhok+ figyelnek a hangjára, ő pedig nevükön szólítja a maga juhait, és kivezeti őket.
4 Amikor az övéit mind kiengedte, előttük megy, és a juhok követik+ őt, mert ismerik a hangját.+
5 Idegent semmiképpen nem követnek, hanem elmenekülnek tőle,+ mert nem ismerik az idegenek hangját.”+
6 Ezt a hasonlatot mondta nekik Jézus, de ők nem tudták, mit jelentenek azok, amiket mondott nekik.+
7 Jézus ezért ismét szólt: „Bizony, bizony mondom nektek, én vagyok a juhok ajtaja.+
8 Mindazok, akik helyettem jöttek, tolvajok és rablók,+ de nem figyeltek rájuk a juhok.+
9 Én vagyok az ajtó;+ aki rajtam keresztül lép be, megmentésben részesül, és be- és kijár, s legelőt talál.+
10 A tolvaj+ nem egyébért jön, mint hogy lopjon, öljön és pusztítson.+ Én azért jöttem, hogy életük legyen, éspedig bőséggel.
11 Én vagyok a jó pásztor;+ a jó pásztor a lelkét adja a juhokért.+
12 A béres+, aki nem pásztor, és a juhok nem a sajátjai, amikor látja a farkast jönni, otthagyja a juhokat, és elmenekül — a farkas pedig elragadja és szétszéleszti őket+ —,
13 mert béres+ ő, és nem törődik a juhokkal.+
14 Én vagyok a jó pásztor, és én ismerem a juhaimat,+ és a juhaim is ismernek engem,+
15 mint ahogy az Atya ismer engem, és én is ismerem az Atyát;+ s a lelkemet adom a juhokért.+
16 És más juhaim is vannak,+ amelyek nem ebből az akolból valók;+ őket is elő kell hoznom, és figyelni fognak a hangomra,+ és e g y nyáj lesznek e g y pásztorral.+
17 Azért szeret engem az Atya,+ mert én odaadom a lelkemet,+ hogy vissza is kapjam.
18 Senki sem vette el tőlem, hanem a magam kezdeményezéséből adom oda. Van hatalmam odaadni, és van hatalmam visszakapni.+ Az erre vonatkozó parancsolatot+ az Atyámtól kaptam.”
19 Ismét meghasonlás+ támadt a zsidók között e szavak miatt.
20 Sokan ezt mondták közülük: „Démon van benne,+ és őrült. Mit figyeltek rá?”
21 Mások ezt mondták: „Ezek nem egy démonos ember beszédei. Vajon megnyithatja-e egy démon a vakok szemét?”
22 Ekkor volt a felavatás ünnepe Jeruzsálemben. Télidő volt,
23 és Jézus a Salamon oszlopcsarnokában+ járt a templomban.
24 A zsidók azért körülfogták őt, és így kezdtek beszélni hozzá: „Meddig tartod még feszültségben a lelkünket? Ha te vagy a Krisztus,+ mondd meg nekünk nyíltan.”+
25 Jézus így válaszolt nekik: „Megmondtam nektek, és mégsem hisztek. A cselekedetek, amelyeket az Atyám nevében véghezviszek, azok tanúskodnak rólam.+
26 De ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók.+
27 Az én juhaim+ figyelnek a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem.+
28 És örök életet adok nekik,+ és soha, semmiképpen nem pusztulnak el,+ és senki sem fogja kiragadni őket a kezemből.+
29 Amit az Atyám+ nekem adott, az minden másnál nagyobb,+ és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.+
30 Én és az Atya egyek vagyunk.”+
31 A zsidók megint köveket ragadtak, hogy megkövezzék őt.+
32 Jézus így felelt nekik: „Sok jó cselekedetet mutattam nektek az Atyától. Ezek közül melyik cselekedetért köveztek meg?”
33 A zsidók ezt válaszolták neki: „Nem jó cselekedetért kövezünk meg, hanem káromlásért,+ igen, azért, mert ember létedre istenné teszed magad.”+
34 Jézus így válaszolt nekik: „Nincs-e megírva a Törvényetekben:+ »Én mondtam: ,Istenek vagytok.’«+
35 Ha »isteneknek«+ nevezte azokat, akik ellen az Isten szava szólt — és az Írás nem tehető semmissé+ —,
36 akkor nekem, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, azt mondjátok: »Káromlást szólsz«, mert azt mondtam: az Isten Fia vagyok?+
37 Ha nem teszem az Atyám cselekedeteit,+ ne higgyetek nekem.
38 De ha teszem, még ha nekem nem hisztek is, higgyetek a cselekedeteknek,+ hogy megtudjátok, és tudatában legyetek annak, hogy az Atya egységben van velem, és én is egységben vagyok az Atyával.”+
39 Ezért ismét megpróbálták megfogni őt,+ de kiment a kezük közül.+
40 És ismét elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt,+ és ott maradt.
41 Sokan mentek oda hozzá, és mondogatni kezdték: „János egyetlen jelt sem tett ugyan, de mindaz, amit János róla mondott, igaz volt.”+
42 És sokan hittek ott benne.+
