2Mózes 4:1–31
4 Mózes azonban így felelt: „De mi van akkor, ha nem hisznek nekem, s nem hallgatnak szavamra,+ mert azt mondják: »Nem jelent meg neked Jehova.«”
2 Jehova ekkor ezt kérdezte tőle: „Mi van a kezedben?”, mire ő így felelt: „Egy bot+.”
3 Erre ő ezt mondta: „Dobd a földre!” Ő pedig a földre dobta, és az kígyóvá vált;+ és Mózes elfutott előle.
4 Jehova ekkor így szólt Mózeshez: „Nyújtsd ki kezedet, és ragadd meg a farkánál fogva!” Kinyújtotta hát kezét, és megragadta, az pedig bottá vált a tenyerében.
5 Ahogy ő mondta: „Azért, hogy elhiggyék, hogy megjelent+ neked Jehova, az ősatyáik Istene+, Ábrahám Istene+, Izsák Istene+ és Jákob Istene+.”
6 Ekkor Jehova újra szólt hozzá: „Kérlek, dugd be kezedet a ruhád felső hajtásába.” Ő pedig bedugta kezét a ruhája felső hajtásába. Amikor kihúzta kezét, lám olyan fehér volt a leprától, mint a hó.+
7 Ezután ezt mondta: „Dugd be újra kezedet a ruhád felső hajtásába!” Ő pedig újra bedugta kezét ruhájának a felső hajtásába. Amikor kihúzta ruhájának a felső hajtásából, lám, keze ismét olyanná lett, mint testének a többi része.+
8 Ahogy Isten mondta: „Ha nem hisznek neked, és nem hallgatnak az első jel szavára, akkor biztosan hisznek az utóbbi jel szavának.+
9 De ha nem hisznek ennek a két jelnek sem, és nem hallgatnak a szavadra,+ akkor vegyél egy kis vizet a Nílusból, és öntsd a száraz földre; és a víz, melyet a Nílusból veszel, bizony vérré fog válni a száraz földön.”+
10 Mózes ekkor ezt mondta Jehovának: „Bocsáss meg, Jehova, de én nem vagyok a szavak embere sem tegnap óta, sem azelőttől fogva, sem azóta, hogy beszéltél szolgáddal, mert nehéz ajkú vagyok, és lassan forog a nyelvem.”+
11 Jehova erre így szólt hozzá: „Ki adott szájat az embernek; ki tesz némává vagy süketté, tisztán látóvá vagy vakká? Nemde én, Jehova?+
12 Most tehát menj, s én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit mondj.”+
13 Ő azonban így szólt: „Bocsáss meg, Jehova, de kérlek, küldj valaki mást, és annak keze által legyen ez meg, akit elküldesz.”
14 Jehova ekkor haragra gerjedt Mózes ellen, és ezt mondta: „A lévita Áron a te testvéred, igaz?+ Tudom, hogy ő jól tud beszélni. Íme, jön is már eléd. Amikor meglát, szívből fog örülni.+
15 Beszélj vele, és add szájába a szavakat;+ én pedig a te száddal és az ő szájával leszek,+ s megtanítalak benneteket arra, hogy mit tegyetek.+
16 És ő majd beszél helyetted a népnek; ő lesz a te szád,+ te pedig Isten gyanánt leszel neki.+
17 Vedd a kezedbe ezt a botot, hogy végrehajtsd vele a jeleket!”+
18 Ekkor Mózes elindult, s visszatért Jetróhoz, az apósához,+ és így szólt hozzá: „Szeretnék elmenni, és visszatérni testvéreimhez, akik Egyiptomban vannak, hogy lássam, vajon élnek-e még.”+ Jetró erre ezt mondta Mózesnek: „Menj békével.”+
19 Jehova ezután ezt mondta Mózesnek Midiánban: „Menj, térj vissza Egyiptomba, mert már mindenki meghalt, aki a lelkedre vadászott.”+
20 Mózes ekkor fogta a feleségét és fiait, szamárra ültette őket, és visszaindult Egyiptom földjére. Az igaz Isten botját pedig a kezébe vette Mózes.+
21 És Jehova így szólt Mózeshez: „Amikor elmész, és visszatérsz Egyiptomba, meglásd, hogy minden csodát végrehajts a fáraó előtt, amit a kezedbe adtam.+ Én pedig hagyom, hogy konokká váljon a szíve;+ és nem fogja elbocsátani a népet.+
22 Te pedig mondd ezt a fáraónak: »Így szólt Jehova: ,Izrael az én fiam, az elsőszülöttem.+
23 Azt mondom én neked: Bocsásd el fiamat, hogy szolgáljon nekem! Ha viszont nem bocsátod el, akkor megölöm a fiadat, a te elsőszülöttedet.’«”+
24 Történt pedig az úton, a szálláshelyen+, hogy Jehova találkozott vele,+ és meg akarta ölni.+
25 Cippóra+ végül vett egy kovakövet, levágta fiának az előbőrét,+ megérintette azzal annak lábát, és ezt mondta: „Ez azért van, mert vérvőlegényem vagy nekem.”
26 Az pedig hagyta elmenni. Ekkor az asszony ezt mondta: „vérvőlegény”, a körülmetélkedés miatt.
27 Jehova pedig ezt mondta Áronnak: „Menj ki Mózes elé a pusztába!”+ Ki is ment, találkozott vele az igaz Isten hegyénél+, és megcsókolta őt.
28 Mózes pedig beszámolt Áronnak minden szóról, melyet Jehova mondott, aki elküldte őt,+ és mindarról a jelről, amelynek a cselekvésére parancsot adott neki.+
29 Mózes és Áron azután elmentek, és egybegyűjtötték Izrael fiai közül az összes vént.+
30 Áron akkor elbeszélt minden szót, amit Jehova mondott Mózesnek,+ és a nép szeme láttára végrehajtotta a jeleket.+
31 És hitt erre a nép.+ Amikor pedig meghallották, hogy Jehova Izrael fiai felé fordította a figyelmét,+ s hogy látta nyomorúságukat,+ meghajoltak és leborultak.+
