2Királyok 5:1–27
5 Naámán+ pedig, Szíria királyának hadvezére, nagy ember lett ura előtt, és tisztelet övezte, mert általa mentette meg Jehova Szíriát.+ Bátor és vitéz volt ez az ember, de leprás volt.
2 A szírek pedig kivonultak rablócsapatokban+, és fogságba vittek egy kisleányt Izrael földjéről.+ Ez Naámán feleségének a szolgálatába került.
3 Idővel így szólt+ az úrnőjéhez: „Bárcsak a Szamáriában levő próféta+ előtt lenne az én uram! Az kigyógyítaná a leprájából.”+
4 Ezek után valaki ment, és hírt vitt az urának: „Így és így beszélt+ az Izrael földjéről való leány.”
5 Szíria királya akkor ezt mondta: „Menj el oda! Gyere csak, hadd küldjek levelet Izrael királyának.” Ő pedig elment, és vitt a kezében+ tíz talentum ezüstöt, hatezer aranyat+ és tíz váltás ruhát.+
6 Meg is érkezett Izrael királyához a levéllel+, amelyben ez állt: „És most, amikor megérkezik hozzád ez a levél, íme, Naámánt, a szolgámat is küldöm, hogy kigyógyítsd a leprájából.”
7 És történt, hogy miután Izrael királya elolvasta a levelet, mindjárt megszaggatta+ a ruháit, és így szólt: „Hát Isten vagyok én,+ hogy halálra adjak és életben tartsak?+ Mert ez az ember azért küld hozzám, hogy kigyógyítsak egy férfit a leprájából; de figyeljétek csak meg, és lássátok, hogy viszálykodni akar velem.”+
8 És történt, hogy amikor Elizeus, az igaz Isten embere meghallotta, hogy Izrael királya megszaggatta a ruháit,+ nyomban üzenetet küldött a királyhoz ezekkel a szavakkal: „Miért szaggattad meg ruháidat? Hadd jöjjön el hozzám, és tudja meg, hogy van próféta Izraelben.”+
9 Naámán tehát odament lovaival és harci szekereivel, és megállt Elizeus házának bejáratánál.
10 Elizeus azonban követet küldött hozzá ezekkel a szavakkal: „Menj, fürödj meg+ hétszer+ a Jordánban, hogy rendbe jöjjön a tested,+ és tisztulj meg.”
11 Naámán erre haragra gerjedt,+ már távozott is, és így szólt: „Íme, én azt mondtam magamban:+ »Kijön majd ide hozzám, megáll, és segítségül hívja Istenének, Jehovának a nevét, aztán ide-oda mozgatja a kezét a hely fölött, és így gyógyítja meg a leprást.«
12 Hát nem jobbak az Abana és a Parpar, Damaszkusz+ folyói Izrael minden vizénél?+ Nem fürödhetek meg bennük, és nem tisztulhatok meg?”+ Azzal megfordult, és dühösen elment.+
13 A szolgái ekkor odaléptek, beszéltek vele, és így szóltak: „Atyám+, ha valami nagy dolgot mondott volna neked a próféta, nemde megtennéd? Hát mennyivel inkább, amikor csak azt mondta neked: »Fürödj meg, és tisztulj meg.«”
14 Erre lement, és megmártózott a Jordánban hétszer az igaz Isten emberének szava szerint.+ Ezután rendbe jött a teste, olyan lett, mint egy kisfiú teste,+ és megtisztult.+
15 Akkor visszatért+ az igaz Isten emberéhez egész táborával. Odament, megállt előtte, és így szólt: „Íme, most már tudom, hogy sehol máshol nincs a földön Isten, csak Izraelben.+ Most pedig, kérlek, fogadd el áldásként az ajándékot+ a te szolgádtól.”
16 De ő ezt mondta: „Él Jehova,+ aki előtt állok, hogy nem fogadom el.”+ Erre unszolni kezdte, hogy fogadja csak el, de ő semmiképpen nem akarta.
17 Naámán végül így szólt: „Ha nem, hát kérlek, adassék a te szolgádnak valamennyi föld,+ amennyi egy öszvérpár terhe, mert a te szolgád nem mutat be többé égő felajánlást vagy áldozatot más isteneknek, csak Jehovának.+
18 Ebben a dologban pedig bocsásson meg Jehova a te szolgádnak: amikor az én uram bemegy Rimmon+ házába, hogy ott meghajtsa magát, és a kezemre támaszkodik,+ és meg kell hajolnom+ Rimmon házában, amikor meghajtom magam Rimmon házában, bocsásson meg, kérem, Jehova a szolgádnak ebben a tekintetben.”+
19 Ő így felelt neki: „Menj el békében.”+ El is ment tőle jókora távolságra.
20 Akkor Géházi+, Elizeusnak, az igaz Isten emberének+ szolgája így szólt: „Íme, az én uram megkímélte Naámánt+, ezt a szíriait azzal, hogy nem fogadta el kezéből, amit hozott. Él Jehova,+ hogy utánafutok, és hozok tőle valamit.”+
21 Géházi tehát Naámán után eredt. Amikor Naámán meglátta, hogy valaki fut utána, rögtön leszállt a szekeréről, hogy elébe menjen, és megkérdezte: „Minden rendben?”+
22 Ő így felelt: „Minden rendben. Az uram+ küldött,+ és ezt üzeni: »Íme, épp most jött hozzám két ifjú Efraim hegyvidékéről, a próféták fiaitól.+ Kérlek, adj nekik egy talentum ezüstöt és két váltás ruhát.«”+
23 Naámán erre így felelt: „Vedd csak el, végy két talentumot!” És unszolta őt.+ Végül aztán bekötött két talentum ezüstöt két zsákba, meg két váltás ruhát, és odaadta két szolgájának, hogy vigyék előtte.
24 Mihelyt az Ófelhez ért, elvette a kezükből, és elhelyezte a házban.+ Az embereket elküldte, így hát elmentek.
25 Ő meg bement, majd odaállt az ura mellé.+ Elizeus akkor így szólt hozzá: „Honnan jöttél, Géházi?” „Nem ment a te szolgád sehová” — felelte.+
26 Erre így szólt hozzá: „Nem ment-e veled a szívem, amikor a férfi megfordult, hogy leszálljon a szekeréről, és eléd menjen? Vajon ideje van most ezüstöt elfogadni, vagy ruhákat, olajfaligeteket, szőlőket, juhokat, marhákat, szolgákat vagy szolgálóleányokat szerezni?+
27 Ezért hát Naámán leprája+ rád és utódaidra ragad, időtlen időkre!”+ Az pedig nyomban kiment előle, és íme, leprás volt, fehér, mint a hó.+
