2Királyok 19:1–37
19 Történt pedig, hogy amint Ezékiás király+ meghallotta ezeket, megszaggatta a ruháit,+ zsákruhát öltött,+ és bement Jehova házába.+
2 Ekkor elküldte Eljákimot+, aki a háznép fölé volt rendelve, Sébnát+, a titkárt, és a papok véneit zsákruhába öltözötten Ézsaiás+ prófétához, Ámóc+ fiához.
3 Ezek így szóltak hozzá: „Ezt mondja Ezékiás: »Nyomorúság+, dorgálás+ és megvető arcátlanság+ napja e mai nap. Mert eljutottak a fiak a méhszájig,+ de nincs erő a szüléshez.+
4 Talán meghallja+ Jehova, a te Istened a rabsaké minden szavát, akit az ura, Asszíria királya küldött, hogy gúnyolja+ az élő Istent, és számon kéri tőle azokat a szavakat, amelyeket Jehova, a te Istened hallott.+ Emeld fel szavadat imában+ a még meglévő maradékért+.«”
5 Ezékiás király szolgái tehát bementek Ézsaiáshoz,+
6 Ézsaiás pedig ezt mondta nekik: „Így szóljatok uratokhoz: »Ezt mondja Jehova:+ ,Ne félj+ azok miatt a szavak miatt, amelyeket hallottál, amelyekkel becsméreltek engem Asszíria királyának szolgái.+
7 Íme, én olyan szellemet+ adok belé, hogy hírt hallva+ visszatér országába, és kard által ejtem el a saját országában.’«”+
8 A rabsaké+ azután visszatért, és Asszíria királyát Libna+ ellen harcolva találta; hírét vette ugyanis, hogy az elvonult Lákisból+.
9 A király ezt hallotta Etiópia királyáról, Tirhákáról: „Íme, kivonult, hogy harcoljon ellened.” Ismét követeket küldött+ hát Ezékiáshoz, ezekkel a szavakkal:
10 „Így szóljatok Júda királyához, Ezékiáshoz: »Ne hagyd, hogy Istened, akiben bízol, rászedjen téged,+ ezt mondva: ,Jeruzsálem+ nem adatik Asszíria királyának kezébe.’+
11 Íme, magad is hallottad, mit tettek Asszíria királyai minden országgal, pusztulásra adva őket.+ Te talán megszabadulsz?+
12 Vajon azoknak a nemzeteknek az istenei,+ amelyeket ősatyáim elpusztítottak, megszabadították-e őket: Gózánt+, Háránt+, Recefet és Éden+ fiait, akik Tel-Asszárban+ voltak?
13 Hol van Hamát+ királya, Arpád+ királya és Szefárvaim, Héna meg Ivva városainak királya?«”+
14 Ezékiás akkor elvette a levelet a követek kezéből, és elolvasta,+ majd fölment Ezékiás Jehova házába, és kiterítette azt Jehova előtt.+
15 És Ezékiás imádkozni+ kezdett Jehova előtt ilyen szavakkal: „Ó, Jehova, Izrael Istene,+ aki a kerubokon ülsz!+ Egyedül te vagy a föld minden királyságának+ igaz Istene.+ Te alkottad az egeket+ és a földet+.
16 Hajtsd ide füledet, ó, Jehova, és halld!+ Nyisd ki szemedet,+ ó, Jehova, és lásd! Halld meg Szanhérib szavait, amelyeket azért üzent, hogy gúnyolja+ az élő Istent.
17 Való igaz, ó, Jehova, hogy Asszíria királyai pusztulást hoztak a nemzetekre és földjükre.+
18 Tűzbe vetették isteneiket, mert azok nem voltak istenek,+ csak emberi kezek művei,+ fa és kő, így aztán megsemmisítették őket.
19 Most tehát, ó, Istenünk, Jehova!+ Kérünk, ments meg minket+ a kezéből, hogy a föld minden királysága megtudja, hogy egyedül te vagy Isten, ó, Jehova!”+
20 Ézsaiás, Ámóc fia pedig elküldött Ezékiáshoz ezekkel a szavakkal: „Ezt mondja Jehova, Izrael Istene:+ »Meghallgattam+ az imát+, amelyet Asszíria királya, Szanhérib miatt mondtál nekem.
21 Ezt a szózatot intézi ellene Jehova:
,Megvet téged,+ csúfot űz+ belőled Sion szűz leánya,A fejét csóválja+ mögötted Jeruzsálem leánya.+
22 Kit gúnyoltál+ és becsméreltél+?Kivel szemben hangoskodtál,+És ki ellen emeled föl szemeidet a magasba?+Izrael Szentje+ ellen!
23 Követeid+ által gúnyoltad Jehovát, és ezt mondod:+„Harci szekereim sokaságával én bizony+Fölhágok a hegyvidékek magasságára,+A Libanon+ legmesszibb részeire,És kivágom fenséges cédrusait+, válogatott borókafenyőit.+Eljutok legtávolabbi szálláshelyére, gyümölcsösének erdejébe.+
24 Ásni fogok, és idegen vizet iszom én,Kiszárítom lábam talpával a Nílus minden csatornáját Egyiptomban.”+
25 Hát nem hallottad?+ Ősidők óta megvan, amit cselekedni fogok.+A letűnt napoktól fogva megformáltam,+Most pedig valóra váltom.+A te dolgod lesz, hogy elhagyatottá, romhalmazzá tedd a megerősített városokat.+
26 Lakóiknak keze erőtlen lesz;+Megrettennek és szégyent vallanak.+Olyanokká válnak, mint a mező növényzete és a zöldellő, gyönge fű,+Mint a tető füve,+ amikor perzsel a hőség a keleti szél előtt.+
27 Jól ismerem+ nyugodt ültödet, jártadat-keltedet+,És ellenem való háborgásodat,+
28 Mert felhatott fülembe ellenem való háborgásod+ és ordításod.+Orrodba vetem horgomat, és ajkaid közé zablámat,+És visszavezetlek azon az úton, amelyen jöttél.’+
29 És ez lesz a jel számodra:+ Ebben az évben az elhullott szemek termését eszitek,+ a második évben a magától kihajtó gabonát, de a harmadik évben vessetek+ és arassatok, ültessetek szőlőskerteket, és egyétek gyümölcsüket.+
30 És akik megmenekülnek Júda házából, akik megmaradnak,+ gyökeret fognak ereszteni alul, és gyümölcsöt teremnek felül.+
31 Mert Jeruzsálemből kivonul egy maradék,+ és a megmenekülők Sion hegyéről.+ A seregek Jehovájának buzgalma+ cselekszi ezt.
32 Azért ezt mondja Jehova Asszíria királyáról:+ ,Nem jön be ebbe a városba,+ nyilat+ sem lő oda, pajzzsal sem rohanja meg, ostromsáncot+ sem emel ellene.
33 Amelyik úton jött, azon megy vissza, és nem jön be ebbe a városba, ez Jehova kijelentése.+
34 Meg fogom védeni+ ezt a várost, hogy megmentsem önmagamért+ és szolgámért, Dávidért.’«”+
35 És történt azon az éjjelen, hogy Jehova angyala kiment, és lesújtott száznyolcvanötezer emberre az asszírok+ táborában+. Amikor kora reggel fölkeltek, íme, azok mind holt tetemek voltak.+
36 Elvonult azért Szanhérib,+ Asszíria királya, elment, visszatért,+ és azután Ninivében+ lakott.
37 És történt, hogy amikor éppen meghajolt istenének,+ Nisróknak+ a házában, a fiai, Adrammélek és Sarécer, levágták őt karddal,+ ők maguk pedig elmenekültek az Ararát+ földjére. A fia, Esár-Haddon+ kezdett uralkodni helyette.
