A delfinek különböző csettintő hangokat és füttyjelzéseket adnak ki, majd a visszhangokat érzékelve tájékozódnak a környezetükről. A palackorrú delfin (Tursiops truncatus) természetes hanglokátora arra indította a tudósokat, hogy olyan víz alatti akusztikus rendszereket fejlesszenek ki, amelyeknek a problémamegoldó képessége felülmúlja a jelenleg használatos technikai eszközökét.

 Gondolkodj el ezen: A delfin a hanglokátora segítségével képes megtalálni a tengerfenék homokjában rejtőzködő halat, és meg tudja különböztetni azt a kőtől. Keith Brown, az Edinburgh-i Heriot-Watt Egyetem docense szerint a delfinek „képesek tízméteres távolságból különbséget tenni, hogy melyik tartályban van édesvíz, tengervíz, szörp vagy olaj”. A tudósok olyan készülékeket szeretnének kifejleszteni, amelyek leutánozzák ezen képességek némelyikét.

 A kutatók elemezték a delfinek hangkibocsátását és hallását, majd megpróbálták lemásolni azokat. Egy bonyolult elektronikai hanglokátort hoztak létre, amely egy közel 1 méteres hengerben fér el. Ezt egy torpedó formájú víz alatti robotjárműhöz csatlakoztatták azzal a céllal, hogy pásztázza a tenger fenekét, és ha betemetett tárgyakat talál, például kábeleket vagy csővezetékeket, vizsgálja meg őket, anélkül hogy hozzájuk érne. A fejlesztők az olaj- és gáziparban látnak lehetőséget az alkalmazására. Ez a delfin ihlette hanglokátor várhatóan jóval több adatot tud majd begyűjteni, mint a jelenleg használt készülékek. Segíteni fogja a szakembereket, hogy a lehető legjobb helyre helyezzék a víz alatti berendezéseket, megállapítsák, hol van rajtuk sérülés, például megtalálják az olajfúrótornyok lábain keletkező hajszálrepedéseket, vagy hogy hol van épp elzáródás a csővezetékekben.

 Mit gondolsz? A palackorrú delfin hanglokátora evolúció útján jött létre, vagy tervezés eredménye?