•   Csak a legjobb osztályzattal vagyok elégedett?

•   Kerülöm a kihívást jelentő helyzeteket, mert félek a kudarctól?

•   Minden kritikát támadásnak veszek?

 Ha a fenti kérdésekre igennel válaszolsz, lehet, hogy maximalista vagy. De ez tényleg baj?

•  Miért rossz a maximalizmus?

•  Mi segíthet?

•  Mit mondanak a fiatalok?

 Semmi rossz nincs abban, ha megpróbálod a tőled telhető legtöbbet tenni. De „óriási különbség van aközött, hogy valaki egyre jobb szeretne lenni, és aközött, hogy eszményi, ám elérhetetlen célokra tör” – mondja egy maximalizmusról szóló könyv (Perfectionism—What’s Bad About Being Too Good?). Hozzáteszi még: „A maximalizmus nehéz teher, hiszen szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy senki sem tökéletes.”

 Ezzel a Biblia is egyetért, ugyanis ezt mondja: „nincs a földön igazságos ember, aki csak jót tesz” (Prédikátor 7:20). Mivel tökéletlenek vagyunk, időnként nem valami fényes a teljesítményünk.

 Nehéz ezt elfogadnod? Ha igen, figyeld meg, milyen négy területen lehet hatással rád a maximalizmus. Ám ezek nem előnyös hatások.

1.   Hogyan tekintesz magadra? A maximalista ember észszerűtlenül magasra teszi a mércét, ami egyenes út a csalódáshoz. „Nem lehetünk mindenben a legjobbak, és ha folyton alábecsüljük magunkat, mert nem vagyunk tökéletesek, a végén semmi önbizalmunk nem lesz. Ez nagyon elkeserítő lehet” (Alicia).

2.   Hogyan fogadod a hasznos tanácsokat? A maximalista hajlamos szinte meghurcolásnak tekinteni az építő kritikát. „Ha tanácsot kapok, szörnyen érzem magam – mondja egy fiatal, Jeremy. – Egy maximalista nem tudja elfogadni a korlátait és a segítséget sem.”

3.   Hogyan tekintesz másokat? Egy maximalista gyakran kritizál másokat, és ezen nincs is mit csodálkozni. „Mivel tökéletességet vársz el magadtól, ugyanazt várod el a környezetedtől is – mondja a 18 éves Anna. – Ha a többiek ezt nem érik el, az állandóan csak csalódást okoz neked.”

4.   Hogyan látnak téged mások? Ha észszerűtlenül sokat vársz el másoktól, ne csodálkozz, ha idővel mindenki elkerül téged. „Nagyon kimerítő állandóan megfelelni egy maximalista ember irreális elvárásainak – mondja egy fiatal nő, Beth. – Senki sem szeret ilyen ember társaságában lenni.”

 A Biblia ezt mondja: „Ésszerűségetek legyen ismertté” (Filippi 4:5). Aki észszerű, annak kiegyensúlyozottak az elvárásai magával és másokkal szemben is.

 „Éppen elég megfelelni mások elvárásainak, miért nehezítsem a helyzetemet azzal, hogy maximalista vagyok? Az már túl sok lenne” (Nyla).

 A Biblia ezt mondja: „szerényen járj Isteneddel!” (Mikeás 6:8). A szerény ember tudatában van a korlátainak. Nem vállal többet, mint amit el tud végezni, és nem tölt több időt egy feladattal, mint amennyi észszerű.

 „Ha jól szeretném elvégezni a feladataimat, akkor csak annyit vállalok, amennyit biztosan meg tudok csinálni, és nem többet” (Hailey).

 A Biblia ezt mondja: „Mindazt, amit kezed megtehet, tedd meg a te erődből” (Prédikátor 9:10). A maximalizmus ellenszere tehát nem a lustaság. Legyél szorgalmas, de ne feledkezz meg az előbb említett tulajdonságokról sem: az észszerűségről és a szerénységről.

 „Próbálom a legjobban elvégezni a munkámat, és mindent beleadni. Tudom, hogy soha nem lesz tökéletes, de jó érzéssel tölt el, hogy minden tőlem telhetőt megtettem” (Joshua).