AZ EGYIK helyet, ahová az emberek az özönvíz után költöztek, Urnak hívták. Fontos várossá fejlődött, és voltak benne szép házak. De az ott élő emberek hamis isteneket imádtak. Ezt tették Bábelben is. Ur és Bábel lakosai nem voltak olyanok, mint Noé és a fia, Sém, akik mindig Jehovát szolgálták.

A hűséges Noé 350 évvel az özönvíz után meghalt. Mindössze két évvel később megszületett az a férfi, akit a képen látsz. Ő nagyon különleges ember volt Isten szemében. Ábrahámnak hívták, és a családjával Ur városában élt.

Egy napon Jehova ezt mondta Ábrahámnak:

– Hagyd el Ur városát és a rokonaidat, és menj el abba az országba, amelyet mutatok neked.

Vajon engedelmeskedett Ábrahám Istennek, és otthagyta Ur minden kényelmét? Igen, így tett. És mivel mindig engedelmeskedett Istennek, az ő barátjaként vált ismertté.

Ábrahám családjából néhányan vele tartottak, amikor elköltözött Urból. Apja, Táré és az unokaöccse, Lót is vele ment, meg persze a felesége, Sára is. Idővel egy Hárán nevű helyre érkeztek. Itt halt meg Táré. Már igen messze voltak Urtól.

Egy idő múlva Ábrahám és a háznépe elment Háránból, és abba az országba költözött, amelyet Kánaánnak hívtak. Jehova ott így szólt:

– Ezt a földet gyermekeidnek adom.

Ábrahám Kánaánban maradt, és sátorban lakott.

Isten kezdte megsegíteni Ábrahámot, hogy sok juha és egyéb állata legyen, ezenkívül százszámra voltak szolgái is. De gyermeke nem született Sárától.

Amikor Ábrahám 99 éves volt, Jehova ezt mondta:

– Megígérem, hogy sok nemzet atyjává leszel.

De hogyan valósulhatna ez meg, hiszen Ábrahám és Sára már túl idősek voltak ahhoz, hogy gyermekük szülessen?