ELŐSZÖR diákként hallottam a Tanúkról Kutaisziben. Az egyik szomszédomtól megtudtam, hogy a Tanúk nem használnak ikonokat, és nem fogadják el Jézust a mindenható Istenként. Ez teljesen ellentétes volt az ortodox hitnézeteimmel, melyek nagyon fontosak voltak nekem.

1992 nyarán visszatértem Cageribe, a szülővárosomba. Tudomásomra jutott, hogy a Tanúk ott is prédikálnak. Édesanyám sok jót hallott róluk. Én még mindig ellenszenvet éreztem irántuk, ezért egyszer azt mondta nekem, hogy keressem meg őket, és járjak utána, mit tanítanak.

Két úttörő, Pavle és Paata rendszeresen meglátogatott egy családot a szomszédban. Ilyenkor mások is szívesen átmentek hozzájuk, és rengeteg kérdésük volt a Tanúkhoz.  Úgy döntöttem, hogy én is elmegyek a tanulmányozásokra. Ha feltettem nekik egy kérdést, megkeresték a Bibliában a választ, és a kezembe adták, hogy olvassam el. Ez óriási hatással volt rám. A saját szememmel láthattam, hogy mit tanít a Biblia.

Csatlakoztam egy csoporthoz, akik tanulmányoztak a testvérekkel. A következő nyáron már tízen készen álltunk a keresztelkedésre. Később édesanyám is Jehova Tanúja lett.

Hálás vagyok, hogy a testvérek mindig engedték, hogy én olvassam el a Bibliából a választ a kérdéseimre. Ez a módszer abban segített, hogy könnyebben el tudjam fogadni, hogy tévesek a hitnézeteim. Sokszor eszembe jut, mennyire sokat jelentett nekem, hogy így tanítottak, ezért én is így próbálok segíteni másoknak megérteni az igazságot.