A Britannica Hungarica szerint a húsvét „a keresztény egyházi év legfontosabb ünnepe. A kereszténység húsvétkor ünnepli, hogy Jézus Krisztus. . . feltámadt”. De valóban keresztény ünnep a húsvét?

Ha valaki szeretné megállapítani egy műalkotásról, hogy eredeti-e, jól meg kell figyelnie a részleteket. Ugyanígy fontos megvizsgálnunk a húsvéttal kapcsolatos részleteket, hogy eldönthessük, vajon keresztény ünnep-e.

Először is, Jézus nem arra adott utasítást a követőinek, hogy a feltámadásáról emlékezzenek meg, hanem arra, hogy a haláláról. Pál apostol az Úr vacsorájának nevezte ezt a megemlékezést (1Korintusz 11:20; Lukács 22:19, 20).

Továbbá egy forrásmű szerint sok húsvéti hagyománynak „vajmi kevés köze van” Jézus feltámadásához; valójában „népszokásokból erednek” (Encyclopædia Britannica). Például a tojásról és a nyúlról, melyek népszerű húsvéti jelképek, egy másik kézikönyv ezt írja: „A tojás azt szemlélteti, hogy az új élet áttör a tojáshéj látszólagos halálán (keménységén).” Hozzáteszi még: „Mivel a nyúl rendkívül termékeny állat, a tavasz beköszöntét jelképezte” (The Encyclopedia of Religion).

Philippe Walter, a középkori irodalom professzora kifejti, hogyan váltak ezek a szokások a húsvét részévé. Azt írja, hogy „a pogány vallások kereszténységbe történő beolvasztása során” nem volt nehéz összekapcsolni Jézus feltámadásával azt a pogány ünnepet, amikor „a tél halálából a tavasz életébe való átmenetet” ünnepelték. Walter professzor szerint ez fontos lépés volt abban, hogy „keresztény ünnepeket” vezettek be a pogány naptárba, így elő volt készítve az út a tömeges megtérés előtt.

Ez a folyamat addig nem kezdődött el, amíg éltek az apostolok, mivel ők „visszatartó erőként” hatottak a pogány szokások beszivárgása ellen (2Tesszalonika 2:7). Pál apostol megmondta, hogy az eltávozása után férfiak támadnak majd, „akik kiforgatott dolgokat fognak beszélni, hogy maguk után vonják a tanítványokat” (Cselekedetek 20:29, 30). Az első század vége felé János apostol pedig már azt írta, hogy egyesek félrevezetik a keresztényeket (1János 2:18, 26). Ez végül odavezetett, hogy a kereszténység számos pogány szokást átvett.

Némelyek azonban úgy érezhetik, hogy bizonyos húsvéti szokások átvétele nem helyteleníthető, hiszen segített a pogányoknak jobban megérteni Jézus feltámadásának a jelentőségét. Pál biztosan nem így gondolkodott volna. Miközben bejárta a Római Birodalmat, sokféle pogány szokással találkozott, mégsem kezdte gyakorolni egyiket sem csak azért, hogy az ott élők jobban megértsék a Jézusról szóló üzenetet. Sőt, így intette a keresztényeket: „Ne kerüljetek felemás igába nem hívőkkel. Mert mi közössége van az igazságosságnak és a törvénytelenségnek? Vagy mi részessége van a világosságnak a sötétséggel?” „»Így tehát jöjjetek ki közülük, és különítsétek el magatokat – ezt mondja Jehova –, és ne érintsétek többé a tisztátalant«” (2Korintusz 6:14, 17).

Most, hogy röviden megvizsgáltunk néhány részletet a húsvéttal kapcsolatban, levonhatjuk a következtetést, hogy a húsvét nem keresztény ünnep.