Az igazság magvai eljutnak a távoli helyekre
Az igazság magvai eljutnak a távoli helyekre
A TUVAI Autonóm Köztársaság Oroszországban, Szibéria legdélebbi részén található. Keletről és délről Mongólia határolja. Sok ember él távoli közösségekben, melyeket nehéz elérni a Királyság-üzenettel. Ám nemrégiben szakemberek utaztak Tuva félreeső területeiről a fővárosba, Kizilbe, hogy részt vegyenek egy szemináriumon. Marija, egy kizili úttörő, amikor tudomást szerzett az érkezésükről, úgy gondolta, hogy ez jó alkalom lenne arra, hogy megossza velük a jó hírt.
Marija így emlékszik vissza a történtekre: „Az iskola, ahol tanárként dolgozom, szemináriumot szervezett, amelynek a témája az volt, hogy hogyan lehet kezelni azokat, akik függőséget okozó anyagokat használnak. Körülbelül 50-en érkeztek a szemináriumra Tuva legtávolabbi részeiről: tanárok, pszichológusok, családgondozók és mások.” Marijának ez jó lehetőség volt a prédikálásra, de nehézség is egyben. Ezt mondja: „Természetemnél fogva visszahúzódó vagyok, és nehezen tanúskodom kötetlen formában. De bátorságért imádkoztam Jehovához, hogy felülkerekedjek a félelmemen, és ki tudjam használni ezt az alkalmat a tanúskodásra.” Vajon sikerült neki?
Marija így folytatja: „Találtam egy Ébredjetek! folyóiratot, mely a fóbiákról szólt. Úgy gondoltam, ez talán érdekelhet egy pszichológust, ezért elvittem magammal a folyóiratot az iskolába. Aznap az egyik tanárnő, aki részt vett a szemináriumon, bejött az irodámba, én pedig felkínáltam neki a folyóiratot. Nagy örömmel elfogadta, és elmondta, hogy ő is küzd egy fóbiával. A következő nap elvittem neki a Fiatalok kérdései – Gyakorlatias válaszok című könyv első kötetét. Ezt is szívesen elfogadta. A kedvező reagálása elgondolkodtatott, hogy talán más tanárokat is érdekelnének a kiadványok. Ezért vittem magammal az iskolába egy doboz Fiatalok kérdései könyvet, és még más kiadványt is.” Nem sokkal később a doboz már üres volt. Marija hozzáteszi: „Annak a tanárnőnek, akinek adtam a Fiatalok kérdései könyvből, néhány kollégája bejött az irodámba, és megkérdezte, hogy hol lehet kapni a könyvekből.” Nos, éppen a megfelelő helyre mentek be!
A szeminárium utolsó napja szombatra esett. Marijának aznap szabadnapja volt, ezért kiadványokat rakott néhány asztalra az irodájában, és egy táblára ezt írta fel: „Kedves tanárok! Bátran vigyenek kiadványokat maguknak és a barátaiknak. Ezek a nagyszerű kiadványok segítenek, hogy sikeresek legyenek a munkájukban, és megerősítik a családjukat is.” Mi lett az eredmény? „Mikor még aznap bementem az irodámba, láttam, hogy szinte az összes kiadványt elvitték. Gyorsan szereztem még könyveket és folyóiratokat.” A szeminárium végére Marija 380 folyóiratot, 173 könyvet és 34 füzetet terjesztett el. Amikor a szeminárium résztvevői visszatértek az elszigetelt területekre, magukkal vitték a kiadványokat. Marija ezt mondja: „Nagyon boldog vagyok, amiért az igazság magvai most eljutottak Tuva legtávolabbi részeire” (Préd 11:6).
[Térkép a 32. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
OROSZORSZÁG
TUVAI AUTONÓM KÖZTÁRSASÁG