Olvasók kérdései

Mit jelent az a Héberek 12:4-ben található kijelentés, hogy „soha nem álltatok még ellen egészen a vérig”?

Az ’ellenáll egészen a vérig’ kifejezés arra utal, hogy valaki a halálig kitart, vagyis szó szerinti értelemben kiontják a vérét.

Pál apostol tudta, hogy a héber keresztények közül néhányan a hitük miatt már ’nagy küzdelmet tűrtek kitartással, szenvedések közepette’ (Héberek 10:32, 33). Amikor Pál erre utalt, valószínűleg a görög atlétikai versenyekkel vonta párhuzamba ezeknek a keresztényeknek a küzdelmét; ezekhez a játékokhoz hozzátartozhatott a versenyfutás, birkózás, ökölvívás, diszkoszvetés és gerelyhajítás. Ennek megfelelően a Héberek 12:1-ben erre ösztönözte keresztény hittársait: „vessünk le mi is minden súlyt és a minket könnyen behálózó bűnt, és kitartással fussuk az elénk helyezett versenyt.”

Három verssel később, a Héberek 12:4-ben a versenyfutás gondolatáról talán az ökölvívás versenyére váltott át. (Pál egyaránt utal a futókra és az ökölvívókra az 1Korintus 9:26-ban.) Az ókori ökölvívók öklét és csuklóját bőrszíjjal kötötték körbe. Olykor „ólmot, vasat vagy fémszegeket” raktak a szíjakra, „ami miatt az ökölvívók súlyos sérüléseket okoztak egymásnak”. Az ilyen kegyetlen mérkőzések véresek voltak, sőt időnként még halálhoz is vezettek.

A héber keresztények Istennek épp elég hűséges szolgájáról tudtak, akik üldözést, könyörtelen bántalmazást szenvedtek el, időnként „egészen a vérig”, ami azt jelenti, hogy az életükkel fizettek. Vizsgáljuk meg a szövegkörnyezetet, melyben Pál felhívta a figyelmet arra, hogy min mentek át ezek a régi hűségesek:

„Megkövezték, próbára tették, szétfűrészelték őket, kard által levágva haltak meg, juhbőrben, kecskebőrben jártak, nélkülözés, nyomorúság, durva bánásmód közepette.” Pál ezután a hitünk Tökéletessé tevőjére, Jézusra utalt: „kínoszlopot tűrt kitartással, megvetve a szégyent, és leült az Isten trónjának jobbjához” (Héberek 11:37; 12:2).

Igen, sokan ’ellenálltak a vérig’, azaz a halálig. Ők nem csupán magukban vívtak harcot a hitetlenség bűne ellen, hanem lojálisak maradtak a kíméletlen fizikai bántalmazások ellenére, és halálukig megőrizték a hűségüket.

A jeruzsálemi gyülekezet némelyik újabb tagja talán azután lett keresztény, hogy elült az üldözés ádáz vihara, és sohasem élt át ilyen rendkívüli próbákat (Cselekedetek 7:54–60; 12:1, 2; Héberek 13:7). Ám a kevésbé nehéz próbák is elvették egyesek kedvét attól, hogy folytassák a versenyt, és ezek a személyek ’megfáradtak, és ellankadtak lelkükben’ (Héberek 12:3). Az érettség felé kellett haladniuk. Ha éretté válnak, képesek lesznek elviselni bármit, ami rájuk következik, akár még a fizikai bántalmazást, sőt a vérük kiontását is (Héberek 6:1; 12:7–11).

A modern kori keresztények közül is sokakat kivégeztek, mert nem alkudtak meg keresztény hitnézetükben. Így elmondható róluk, hogy ’ellenálltak egészen a vérig’. Nem kell, hogy Pálnak a Héberek 12:4-ben található szavai megrettentsenek minket, hanem inkább azt kellene megmutatniuk nekünk, hogy meddig a pontig legyünk készek elmenni, amikor támadás éri a lojalitásunkat. A későbbiekben, még a héberekhez írott levelében Pál ezt jelentette ki: „továbbra is legyen miénk a ki nem érdemelt kedvesség, mely által elfogadható módon végezhetünk szent szolgálatot az Istennek, istenfélelemmel és tiszteletteljes félelemmel” (Héberek 12:28).