Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Miért vitatkozunk állandóan?

Miért vitatkozunk állandóan?

Fiatalok kérdezik

Miért vitatkozunk állandóan?

A következő jelenetben megfigyelhető, hogy Ráhel viselkedése három okból is vitatkozáshoz vezet. Felismered ezeket? Írd le a válaszaidat a jelenet alatti sorokba, és vesd össze őket a cikk végén levő, kiemelt részben található válaszokkal.

Szerda este van. A 17 éves Ráhel elvégezte a házimunkát, és végre jöhet a jól megérdemelt pihenés. Bekapcsolja a tévét, és belehuppan a kedvenc fotelébe.

Abban a pillanatban ott terem az édesanyja az ajtóban. Nem úgy néz ki, mint aki elégedett.

– Ráhel, miért tévézel, amikor a testvérednek kellene segítened, hogy elkészítse a házi feladatát? Sosem csinálod meg, amit kérek tőled!

– Már megint kezdődik – duzzog Ráhel félig hangosan.

– Mit mondtál, kisasszony?! – vonja kérdőre az édesanyja, miközben előrehajol.

– Semmit, hagyjuk . . . – mondja Ráhel grimaszokat vágva.

– Ne beszélj velem ilyen hangnemben! – fakad ki az édesanyja, aki most már nagyon mérges.

– Miért, te hogy beszélsz velem? – vág vissza Ráhel.

A pihenésnek annyi . . . Megint kezdődik a vitatkozás.

1. ․․․․․

2. ․․․․․

3. ․․․․․

ISMERŐS a fenti jelenet? A szüleid és te folyton csak vitatkoztok? Ha így van, szánj egy kis időt arra, hogy átgondold a helyzetet. Legtöbbször mi vezet szóharchoz köztetek? A felsoroltak közül pipáld ki azokat, melyek rátok vonatkoznak, vagy írd le az „Egyéb” mellé, hogy ti min szoktatok vitatkozni.

◯ Magatartás

◯ Házimunka

◯ Öltözködés

◯ Mikor érj haza

◯ Szórakozás

◯ Barátok

◯ A másik nem

◯ Egyéb ․․․․․

A vitatkozás – függetlenül attól, hogy mi váltja ki – benned is, és a szüleidben is feszültséget kelt. Persze megteheted, hogy egyszerűen lakatot teszel a szádra, és úgy csinálsz, mintha mindenben egyetértenél a szüleiddel. De vajon ezt kívánja tőled Isten? Nem. Igaz, a Biblia azt mondja, hogy „tiszteld apádat és anyádat” (Efézus 6:2, 3). Csakhogy arra is ösztönöz, hogy fejleszd ’a gondolkodóképességed’, és használd ’az értelmi képességed’ (Példabeszédek 1:1–4; Róma 12:1). Ha ezt teszed, biztosan határozott elképzeléseid lesznek a dolgokról, és a véleményed nem mindig egyezik majd meg a szüleidével. Ám azokban a családokban, melyekben alkalmazzák a Biblia alapelveit, a szülők és a gyermekek békésen tudnak beszélgetni, még akkor is, ha nem értenek egyet a másikkal (Kolosszé 3:13).

Hogyan fejezheted ki magad úgy, hogy a beszélgetés ne csapjon át vitatkozásba? Könnyű ezt mondani: „Ez a szüleim gondja, végül is ők nyaggatnak állandóan.” De gondolj csak bele, hogy képes vagy-e irányítani másokat, köztük a szüleidet? Valójában az egyetlen személy, akit meg tudsz változtatni, az te magad vagy. A jó hír azonban az, hogy ha megteszed, ami rajtad áll, hogy enyhítsd a feszültséget, akkor sokkal valószínűbb, hogy a szüleid nyugodtak maradnak, és meghallgatnak, amikor elmondod a véleményed.

Lássuk hát, hogy te mit tehetsz azért, hogy vége legyen a vitatkozásnak. Alkalmazd a következő tanácsokat, és meglátod, hogy a szüleid meglepődnek majd, sőt még magad is csodálkozni fogsz, hogy milyen jól megtanultál kommunikálni.

(Javaslat: Pipáld ki azokat a pontokat, melyeken úgy érzed, hogy dolgoznod kell.)

Gondolkozz, mielőtt beszélsz. A Biblia ezt írja: „Az igaz megfontolja szívében, hogy mit mondjon” (Példabeszédek 15:28, Újfordítású revideált Biblia [Úf]). Ha úgy érzed, hogy támadnak, ne zúdítsd rá a szüleidre, ami elsőként eszedbe jut. Tegyük fel, hogy anyukád ezt mondja: „Miért nem mosogattál el? Sosem csinálod meg, amire kérlek!” Erre talán ösztönösen rávágod: „Miért piszkálsz állandóan?” De használd a gondolkodóképességed. Próbálj rájönni, milyen érzések húzódnak meg anyukád szavai mögött. A „mindig” és a „soha” kifejezéseket általában nem kell szó szerint érteni. Ám valamilyen érzést kifejeznek. Mi lehet az?

Anyukád talán azért mérges, mert úgy érzi, hogy nyakába zúdul az összes házimunka. Lehet, hogy csak arra vágyik, hogy biztosítsd őt arról, hogy támogatod. És legyünk őszinték: lehet, hogy már nem egyszer előfordult, hogy húzódoztál a házimunkától. Bárhogy legyen is, a „miért piszkálsz állandóan?” kérdés nem vezet sehova, csak vitatkozást szít. Jobb, ha inkább megnyugtatod az anyukádat. Például ezt mondhatnád: „Jól van anyu, máris elmosogatok.” De vigyázz: ne beszélj gúnyosan! Ha együtt érzően válaszolsz, a köztetek lévő feszültség minden bizonnyal alábbhagy majd.

Írd le, mit mondhat apukád vagy anyukád, ami felingerelhet, ha hagyod, hogy így legyen.

․․․․․

Most pedig írd le, hogyan válaszolhatnál együtt érzően, amivel azt mutatnád, hogy figyelembe veszed az érzéseiket.

․․․․․

Beszélj tisztelettel. Michelle tapasztalatból tudja, hogy nagy jelentősége van annak, hogy hogyan beszél az édesanyjával. Ezt mondja: „Függetlenül attól, hogy mi a gond, mindig oda lyukadunk ki, hogy anyunak nem tetszik az a hangnem, ahogy beszélek.” Ha veled is gyakran ez a helyzet, figyelj rá, hogy ne emeld fel a hangod, beszélj lassan, ne vágj grimaszokat, és máshogy se mutasd ki, hogy mérges vagy (Példabeszédek 30:17). Ha úgy érzed, hogy mindjárt kijössz a sodrodból, mondj magadban egy rövid imát (Nehémiás 2:4). Persze ne azért imádkozz, hogy békén hagyjanak a szüleid, hanem azért, hogy meg tudd őrizni az önuralmad, nehogy olajat tegyél a tűzre (Jakab 1:26).

Írd le a következő sorokba, hogy mit nem lenne jó mondanod vagy tenned.

Ezt nem fogom mondani:

․․․․․

Ezt nem fogom tenni (arckifejezés és testbeszéd):

․․․․․

Figyelj. A Biblia kijelenti: „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés” (Példabeszédek 10:19, Úf). Ezért hagyd, hogy apukád vagy anyukád elmondja, amit szeretne, és figyelj rájuk. Kapcsold ki a zenét, tedd le a könyvet vagy az újságot, és nézz a szemükbe. Ne szakítsd félbe őket, hogy kimagyarázd magad. Egyszerűen csak figyelj. Ha már elmondták, amit akartak, bőven lesz időd arra, hogy kérdéseket tegyél fel, vagy elmagyarázd az álláspontod. Ám ha kötöd az ebet a karóhoz, és egyfolytában mondod a magadét, csak rontasz a helyzeten. Bár lehet, hogy úgy érzed, van még mit mondanod, most alighanem ’a hallgatásnak van itt az ideje’ (Prédikátor 3:7).

Légy kész bocsánatot kérni. Mindig helyénvaló bocsánatot kérni, ha valamivel hozzájárultál egy nézeteltéréshez (Róma 14:19). De azért is kifejezheted a sajnálatodat, hogy egyáltalán nézeteltérés alakult ki valami miatt. Ha nehéznek találod, hogy szemtől szembe kérj bocsánatot, írd le az érzéseidet a szüleidnek néhány sorban. Majd ’menj el velük még egy mérföldre’, vagyis változtass azon, amivel hozzájárultál a nézeteltéréshez (Máté 5:41). Például, ha a vitát az váltotta ki, hogy nem végeztél el valamilyen házimunkát, miért ne lepnéd meg a szüleid azzal, hogy megcsinálod azt? Ha nincs is ínyedre a feladat, vajon nem lenne jobb elvégezni, mintsem szembenézni annak következményeivel, hogy a szüleid azt látják, még mindig nincs kész? (Máté 21:28–31).

Tehát, ha erőfeszítést teszel azért, hogy elsimítsd vagy megelőzd a nézeteltéréseket, könnyebb lesz az életed. A Biblia is azt írja, hogy „a szerető-kedvességű ember jót tesz saját lelkével” (Példabeszédek 11:17). Ezért gondolj arra, hogy milyen hasznod származhat abból, ha megteszed, ami rajtad áll, hogy ne legyen olyan feszült a helyzet közted és a szüleid között.

Nézeteltérések a boldog családokban is vannak, viszont békésen meg tudják oldani azokat. Alkalmazd a cikkben található tanácsokat, és meg fogod látni, hogy még érzékeny témákat is meg tudsz beszélni a szüleiddel anélkül, hogy vitatkoznátok.

AMIN ELGONDOLKODHATSZ

● Miért gondolják a veled egykorúak, hogy jó az, ha valaki tud vitatkozni?

● Miért tartja Jehova bolondnak a vitatkozó embert? (Példabeszédek 20:3)

[Kiemelt rész/képek a 27. oldalon]

MIT MONDANAK MÁS FIATALOK?

„Fel kellett ismernem, hogy bár dolgozom és eltartom magam, mégiscsak anya házában lakom, így hát hallgatnom kell rá. Hosszú éveken át gondoskodott rólam, ezért nem lep meg, hogy tudni akar dolgokat felőlem, például, hogy mikorra érek haza.”

„Ha a szüleim és én nem értünk egyet valamiben, imádkozunk, és kutatunk a témával kapcsolatban, majd megbeszéljük azt. Így meg tudunk egyezni. Ha mindig Jehovára támaszkodunk, abból csak jó származhat.”

[Képek]

Daniel

Cameron

[Kiemelt rész a 29. oldalon]

VÁLASZOK

1. A gúnyos megjegyzés („már megint kezdődik”) csak olaj volt a tűzre, és az anyuka még mérgesebb lett.

2. Tetézte a bajt, hogy Ráhel grimaszokat vágott.

3. A feleselés („miért, te hogy beszélsz velem?”) szinte mindig visszafelé sül el.

[Kiemelt rész a 29. oldalon]

NÉHÁNY SZÓ A SZÜLŐKHÖZ

Olvasd el a cikk elején leírt jelenetet. Felismered, hogy mivel járult hozzá Ráhel édesanyja a vitatkozáshoz? Mit tehetsz, hogy elkerüld a vitatkozást a tizenéves gyermekeddel? Tartsd észben a következőket.

Ne általánosíts, például ne mondd azt, hogy „te mindig . . . ”, vagy „te soha . . . ”. Az ilyen kijelentésekkel csak azt éred el, hogy a gyermeked védekezni fog. Végtére is ezek többnyire túlzások, és a gyermeked jól tudja ezt. Valószínűleg azzal is tisztában van, hogy igazából nem azért általánosítasz, mert ő felelőtlen, hanem mert haragszol.

Ahelyett hogy nyers kijelentéseket tennél, próbáld inkább elmondani, hogyan érint téged a viselkedése. Például valahogy így: „Amikor . . . , úgy érzem . . . ” Akár hiszed, akár nem, a gyermekednek mélyen legbelül igen is fontos az, hogy mit érzel. Ha elmondod neki, hogyan érint téged a viselkedése, nagyobb valószínűséggel számíthatsz az együttműködésére.

Bármilyen nehéz legyen is, várd meg, amíg lecsillapodsz (Példabeszédek 10:19). Majd beszéld meg a helyzetet a gyermekeddel. Ha a vita például amiatt alakult ki, mert a gyermeked nem végzett el valamilyen házimunkát, leírhatnád, hogy konkrétan mit vársz el tőle, és ha szükséges, mondd el azt is, hogy mi lesz a következménye annak, ha nem teszi meg, amit kérsz. Türelmesen hallgasd végig a gyermekedet, még akkor is, ha úgy érzed, hogy téved. A legtöbb tizenévesnél többet lehet elérni azzal, ha meghallgatják őket, mint ha kiselőadást tartanak nekik.

Ne következtess úgy elhamarkodottan, hogy a világ lázadó szelleme hatalmába kerítette a tizenéves gyermekedet. Inkább ismerd fel, hogy sok minden, amit tapasztalsz nála, az a felnőtté válás természetes része. Lehet, hogy csak azért vitatkozik, mert bizonyítani akarja, hogy már nem kisgyerek. Még ha késztetést érzel is rá, ne menj bele a vitatkozásba. Ne felejtsd el, hogy a gyermeked a te példádat fogja utánozni abban, hogy hogyan reagálsz a provokáló helyzetekre. Legyél türelmes és hosszútűrő, így jó példát állítasz elé (Galácia 5:22, 23).

[Kép a 28. oldalon]

Ha vitatkozol a szüleiddel, az olyan, mint ha egy futópadon futnál: sok erőt kivesz belőled, de nem jutsz sehova