Lukács 14:1–35
14 Amikor egyszer sabbaton bement a farizeusok egyik elöljárójának a házába étkezni,+ feszülten figyelték őt.+
2 És íme, egy vízkóros ember volt előtte.
3 Erre Jézus a törvénytudókhoz és a farizeusokhoz szólva megkérdezte: „Szabad-e sabbaton gyógyítani, vagy nem?”+
4 De azok csak hallgattak. Akkor megfogta az embert, meggyógyította és elküldte.
5 És ezt mondta nekik: „Ki az közületek, aki, ha a fia vagy a bikája kútba esik,+ nem húzza ki azonnal sabbatnapon?”+
6 És nem tudtak ezekre mit felelni.+
7 Folytatásképpen aztán elmondott a meghívottaknak egy szemléltetést, mivel megfigyelte, hogyan válogatják ki maguknak a főhelyeket,+ és így szólt hozzájuk:
8 „Ha valaki meghív egy menyegzőre, ne heveredj le a főhelyre.+ Lehet, hogy ugyanakkor meghívott valakit, aki nagyobb tiszteletben áll, mint te,
9 és odajön az, aki téged is meghívott, meg őt is, és ezt mondja neked: »Engedd át neki a helyet.« És akkor szégyenkezve elindulsz, hogy a legutolsó helyet foglald el.+
10 Hanem ha meghívnak, menj, és telepedj le a legutolsó helyre,+ hogy amikor odajön az, aki meghívott téged, ezt mondja neked: »Barátom, menj följebb.« Akkor tisztelni fog a többi vendég.+
11 Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.”+
12 A továbbiakban aztán ahhoz is szólt, aki meghívta őt: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne a barátaidat vagy testvéreidet vagy rokonaidat vagy gazdag szomszédaidat hívd meg. Valamikor még ők is meghívhatnak téged viszonzásul, és ez visszafizetésnek bizonyulna számodra.
13 Hanem amikor vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg,+
14 és boldog leszel, mivelhogy nincs miből visszafizetniük neked. Mert az igazságosak feltámadásakor+ lesz ez visszafizetve neked.”
15 Ezek hallatán az egyik vendégtárs így szólt hozzá: „Boldog, aki az Isten királyságában eszik kenyeret.”+
16 Jézus ezt mondta neki: „Egy bizonyos ember nagy vacsorát adott, és sokakat meghívott.+
17 És a vacsora órájában elküldte rabszolgáját, hogy mondja a meghívottaknak: »Gyertek+, mert minden készen van már.«
18 De azok mind egyaránt elkezdtek mentegetőzni.+ Az első ezt mondta neki: »Szántóföldet vettem, és ki kell mennem megnézni. Kérlek, ments ki engem.«+
19 Egy másik pedig ezt mondta: »Öt pár igavonó marhát vettem, megyek, kipróbálom őket. Kérlek, ments ki engem.«+
20 Megint egy másik így szólt: »Éppen most vettem feleségül egy nőt,+ és emiatt nem tudok elmenni.«
21 Visszatért hát a rabszolga, és beszámolt ezekről urának. Akkor a házigazda megharagudott, és ezt mondta rabszolgájának: »Menj ki gyorsan a város széles útjaira és szűk utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a vakokat és a sántákat.«+
22 Idővel a rabszolga ezt mondta: »Uram, megtörtént, amit parancsoltál, és még van hely.«
23 Az úr pedig így szólt a rabszolgához: »Menj ki az utakra+ és az elkerített helyekre, és kényszerítsd őket bejönni, hogy megteljen a házam.+
24 Mert mondom nektek, hogy a meghívott férfiak közül senki meg nem ízleli a vacsorámat.«”+
25 Nagy sokaság ment vele együtt, és ő megfordult, és így szólt hozzájuk:
26 „Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, igen, még a saját lelkét is,+ nem lehet a tanítványom.+
27 Aki nem hordozza kínoszlopát, és nem jön utánam, nem lehet a tanítványom.+
28 Például ki az közületek, aki, ha tornyot akar építeni, nem ül le előbb, és nem számítja ki a költségeket,+ hogy lássa, telik-e neki arra, hogy elkészüljön vele?
29 Különben lehet, hogy megveti az alapját, de nem képes befejezni, és a szemlélők esetleg mind gúnyolódni kezdenek rajta,
30 ezt mondva: »Ez az ember elkezdett építkezni, de nem volt képes befejezni.«
31 Vagy melyik király az, amelyik hadba vonul, hogy megütközzön egy másik királlyal, de nem ül le előbb, és nem tart tanácsot, hogy vajon tízezer fős katonasággal szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene?+
32 Ha ugyanis nem tudja megtenni, akkor amíg az még távol van, követséget küld ki, és békét kér.+
33 Így biztosak lehettek abban, hogy senki sem lehet a tanítványom közületek, aki búcsút nem mond mindennek, amije van.+
34 A só, persze, jó. De ha még a só is elveszíti az erejét, mivel ízesítik meg?+
35 Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas. Kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja!”+
