2Korintusz 10:1–18
10 Én magam pedig, Pál, kérlellek titeket a Krisztus szelídsége+ és kedvessége+ által, aki megjelenésre egyszerű vagyok+ ugyan köztetek, ellenben távollétemben bátor vagyok veletek szemben.+
2 Könyörgök is, hogy ottlétemkor ne kelljen bátorsággal fellépnem azzal a bizalommal, amellyel, úgy számítom, bátor intézkedéseket+ teszek némelyek ellen, akik úgy értékelnek minket, mintha mi aszerint járnánk, amik a testben vagyunk.
3 Mert bár a testben járunk,+ nem aszerint viselünk hadat, amik a testben vagyunk.+
4 Hadviselésünk fegyverei ugyanis nem testiek,+ hanem az Isten által hatalmasak+ erődítések lerontására.
5 Mert okoskodásokat rontunk le, és minden magaslatot, amelyet az Isten ismerete ellen emeltek,+ és minden gondolatot foglyul ejtünk, hogy engedelmeskedjen a Krisztusnak,
6 és készenlétben tartjuk magunkat, hogy büntetéssel fizessünk minden engedetlenségért,+ mihelyt a ti engedelmességetek teljesen megvalósult.+
7 Ti a külső értékük szerint tekintetek a dolgokra.+ Ha valaki bízik önmagában, hogy ő Krisztusé, azt a tényt is vegye számításba magának, hogy ahogy ő Krisztusé, úgy mi is.+
8 Mert még ha kissé túl sokat dicsekednék+ is azzal a hatalommal, amelyet az Úr az építésetekre, nem pedig lerombolásotokra adott nekünk,+ akkor sem szégyenülnék meg,
9 hogy úgy ne tűnjön, mintha meg akarnálak rettenteni titeket a leveleim által.
10 Mert úgy mondják: „Levelei súlyosak és erélyesek, de személyes jelenléte gyönge,+ és beszéde megvetni való.”+
11 Az ilyen ember vegye számításba azt, hogy amilyenek szavunkban vagyunk levelek által a távollétünkben, olyanok leszünk cselekvésben is ottlétünkkor.+
12 Mert mi nem merjük magunkat azon némelyekhez sorolni vagy hasonlítani, akik önmagukat ajánlják.+ Bizonyos, hogy amikor ők önmagukhoz mérik magukat, és önmagukhoz hasonlítják magukat, értelem nélkül valók.+
13 Mi pedig nem a kijelölt határainkon kívül fogunk dicsekedni, hanem azon terület határának megfelelően, amelyet az Isten osztott ki nekünk mérték szerint úgy, hogy az még hozzátok is elérjen.+
14 Valóban, mi nem nyújtózkodunk tovább a kelleténél, mintha nem érnénk el hozzátok, mert mi voltunk az elsők, akik még hozzátok is eljutottak a Krisztusról szóló jó hír hirdetésében.+
15 Nem, nem dicsekszünk a kijelölt határainkon kívül másvalaki fáradozásaival,+ hanem reménységet táplálunk, hogy amint gyarapodik a hitetek,+ nagyobb eredményeket érünk el köztetek a területünkön.+ Akkor még inkább bővelkedni fogunk,
16 hogy a rajtatok túl eső vidékeknek is hirdessük a jó hírt,+ hogy ne valaki másnak a területével dicsekedjünk, ahol már készen állnak a dolgok.
17 „Aki pedig dicsekszik, Jehovával dicsekedjen.”+
18 Mert nem az talál helyeslésre,+ aki önmagát ajánlja, hanem akit Jehova+ ajánl.+
