Filemon 1:1–25
1 Pál, aki rab+ Krisztus Jézusért, és Timóteusz+, a testvérünk, a mi szeretett Filemonunknak, munkatársunknak+,
2 továbbá testvérnőnknek, Appiának és katonatársunknak+, Arkippusznak+, és a házadban levő gyülekezetnek:+
3 Ki nem érdemelt kedvesség és béke legyen veletek Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!+
4 Mindig hálát adok az én Istenemnek, amikor említést teszek rólad imáimban+
5 — mivel folyton hallok szeretetedről és hitedről, amellyel az Úr Jézus iránt és az összes szent iránt vagy+ —,
6 hogy hitednek+ másokkal való megosztása tettekben mutatkozzon meg, azáltal hogy minden jót elismersz, ami Krisztushoz kapcsolódóan köztünk van.
7 Nagy örömömre és vigasztalásomra szolgált ugyanis szereteted,+ mert általad, testvérem, a szentek gyöngéd vonzalma felüdült.+
8 Éppen ezért, noha Krisztusban teljesen nyíltan beszélhetek, hogy utasítsalak+ annak megtételére, ami helyénvaló,
9 a szeretet alapján inkább buzdítalak,+ tekintve, hogy olyan vagyok, amilyen vagyok: Pál, egy idős ember, igen, aki most még rab+ is Krisztus Jézusért;
10 buzdítalak az én gyermekemért+, akinek rabbilincseimben lettem atyjává,+ Onézimuszért+,
11 akinek korábban nem vetted hasznát, de aki most neked is, nekem is hasznos.+
12 Őt küldöm vissza hozzád, igen, őt, azaz saját gyöngéd vonzalmamat+.
13 Szeretném itt tartani magamnak,+ hogy helyetted ő szolgáljon nekem továbbra is, aki rabbilincseket+ viselek a jó hírért.
14 A beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akarok tenni, hogy jó cselekedeted ne mintegy kényszerűségből, hanem saját szabad akaratodból fakadjon.+
15 Talán valóban azért szökött meg egy órára, hogy örökre visszakapd őt,
16 már nem úgy, mint rabszolgát,+ hanem mint rabszolgánál többet,+ mint aki szeretett testvér,+ kiváltképp nekem, de mennyivel inkább neked, testi értelemben is, és az Úrban is.
17 Ha tehát részestársnak tekintesz,+ fogadd+ őt kedvesen, ahogyan engem fogadnál.
18 Sőt, ha bármit vétett ellened, vagy tartozik neked valamivel, írd azt az én számlámra.
19 Én, Pál, a saját kezemmel írom:+ meg fogom adni — hogy azt ne is mondjam neked, hogy te egyébként még önmagaddal is tartozol nekem.
20 Igen, testvérem, bárcsak hasznom származna belőled az Úrban: üdítsd fel gyöngéd vonzalmamat+ Krisztusban!
21 Abban bízva írok neked, hogy eleget teszel e kérésnek, mivel tudom, hogy még többet is megteszel, mint amit mondok.+
22 Egyúttal pedig készíts szállást is nekem,+ mert remélem, hogy imáitok+ által szabadon engednek+ számotokra.
23 Üdvözletét küldi neked Epafrász+, a fogolytársam Krisztus Jézussal egységben,
24 csakúgy, mint Márk, Arisztárkusz+, Démász+ és Lukács, a munkatársaim.
25 Az Úr Jézus Krisztus ki nem érdemelt kedvessége legyen az általatok tanúsított szellemmel!+
