Cselekedetek 20:1–38
20 Miután lecsillapodott a felfordulás, Pál hívatta a tanítványokat, és bátorítva őket, meg búcsút véve tőlük elindult,+ hogy Makedóniába+ utazzon.
2 Miután átment azokon a vidékeken, és sok szóval bátorította az ottaniakat,+ elment Görögországba.
3 És amikor már három hónapot töltött ott, úgy döntött, hogy Makedónián keresztül tér vissza, mivel a zsidók cselt+ szőttek ellene, amikor arra készült, hogy elhajózik Szíriába.
4 Kísérője volt Szopáter+, a bereai Pirrusz fia, a tesszalonikaiak közül Arisztárkusz+ és Szekundusz, a derbéi Gájusz, Timóteusz+, és Ázsia tartományból Tikikusz+ és Trofimusz+.
5 Ezek továbbmentek, és Troászban+ vártak ránk;
6 mi pedig a kovásztalan kenyerek+ napjai után tengerre szálltunk Filippiben, és öt napon belül eljutottunk hozzájuk Troászba+, és ott hét napot töltöttünk.
7 A hét első napján,+ miután egybegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál előadást kezdett tartani nekik, mivel másnap el akart utazni; és éjfélig meghosszabbította a beszédét.
8 Jó néhány lámpa volt pedig a felső helyiségben+, ahol egybegyűltünk.
9 Egy Eutikusz nevű ifjú, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mialatt Pál tovább beszélt, és mivel elnyomta az álom, leesett a második emeletről, és holtan emelték fel.
10 Pál azonban lement, ráborult+, átölelte, és így szólt: „Ne lármázzatok, hiszen benne van a lelke.”+
11 Azután fölment, megtörte a kenyeret, és eledelt vett magához, és miután még jó ideig — virradatig — beszélgetett, végül is útnak indult.
12 A fiút tehát élve vitték el, és mérhetetlenül megvigasztalódtak.
13 Mi pedig előrementünk a hajóhoz, és elhajóztunk Asszoszba, és ott szándékoztunk felvenni Pált, mert ő maga, miután ilyen utasítást adott, gyalog szándékozott jönni.
14 Így aztán mikor utolért minket Asszoszban, felvettük, és Mitilénébe mentünk;
15 a rá következő napon elhajóztunk onnan, és Kiosz átellenébe érkeztünk, másnap pedig kikötöttünk Számoszon, és az azt követő napon Milétuszba érkeztünk.
16 Pál ugyanis úgy döntött, hogy elhajózik Efézus+ mellett, hogy semmi időt ne töltsön Ázsia tartományban, mivel sietett, hogy ha csak teheti, pünkösd ünnepének napjára odaérjen Jeruzsálembe.+
17 Milétuszból azonban elküldött Efézusba a gyülekezet véneiért+, és hívatta őket.
18 Mikor megérkeztek hozzá, ezt mondta nekik: „Jól tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsia tartományba+ léptem, hogyan voltam veletek egész idő alatt,+
19 rabszolgaként+ szolgálva az Úrnak a legnagyobb alázatossággal+ és könnyekkel meg próbákkal, amelyek a zsidók cselszövései+ miatt értek engem;
20 eközben nem tartottam vissza magam attól, hogy elmondjak nektek mindent abból, ami hasznos, és attól sem, hogy nyilvánosan és házról házra+ tanítsalak+ benneteket,
21 hanem alaposan tanúskodtam+ zsidóknak is, görögöknek is az Isten iránti megbánásról+ és a Jézusban, a mi Urunkban való hitről.
22 Most pedig, íme, a szellemtől elkötelezve+ Jeruzsálembe utazom, noha nem tudom, mi történik ott velem,
23 kivéve, hogy a szent szellem+ városról városra újra meg újra tanúskodik nekem, amikor azt mondja, hogy bilincsek és nyomorúságok várnak rám.+
24 De nem tulajdonítok semmi fontosságot a lelkemnek, mintha drága volna nekem,+ csak hogy befejezhessem pályafutásomat+ és azt a szolgálatot,+ amelyet az Úr Jézustól kaptam,+ vagyis hogy alaposan tanúskodjak az Isten ki nem érdemelt kedvességének jó híre mellett.+
25 És most, íme, tudom, hogy többé senki sem fogja látni az arcomat közületek, akik között jártam, a királyságot prédikálva.
26 Ezért e mai napon felhívlak benneteket annak tanúsítására, hogy mindenkinek a vérétől+ tiszta vagyok,
27 mert nem tartottam vissza magam attól, hogy elmondjam nektek az Isten egész szándékát.+
28 Ügyeljetek+ magatokra+ és az egész nyájra,+ amelyben a szent szellem felvigyázóknak+ nevezett ki benneteket, hogy terelgessétek az Isten gyülekezetét,+ amelyet saját Fiának a vérén+ vásárolt meg.
29 Tudom, hogy eltávozásom után elnyomó farkasok+ jönnek közétek, és nem fognak gyöngéden bánni a nyájjal,
30 és közületek is támadnak majd férfiak, akik kiforgatott dolgokat fognak beszélni,+ hogy maguk után vonják a tanítványokat.+
31 Ezért maradjatok ébren, és tartsátok elmétekben, hogy három éven át,+ se éjjel, se nappal nem szűntem meg könnyek között inteni+ egyenként mindenkit.
32 Most pedig rábízlak benneteket az Istenre+ és az ő ki nem érdemelt kedvességének szavára, amely képes felépíteni titeket,+ és megadni nektek az örökséget az összes megszentelt között.+
33 Senkinek az ezüstjét vagy aranyát vagy öltözetét nem kívántam mohón.+
34 Magatok is tudjátok, hogy ezek a kezek elégítették ki a magam és a velem levők szükségleteit.+
35 Mindenben bemutattam nektek, hogy ily módon fáradozva,+ segítsétek a gyengéket,+ és tartsátok elmétekben az Úr Jézus szavait, aki maga mondta: »Nagyobb boldogság adni,+ mint kapni.«”
36 És miután elmondta ezeket, mindnyájukkal együtt letérdelt,+ és imádkozott.
37 Azok pedig mindannyian igen nagy sírásra fakadtak, Pál nyakába borultak+, és gyengéden csókolgatták,+
38 mert az a szó fájt nekik különösen, amellyel azt mondta, hogy nem látják többé az arcát.+ Ezután elkísérték+ a hajóhoz.
