János 5:1–47
5 Ezek után ünnepük+ volt a zsidóknak, és Jézus felment Jeruzsálembe.
2 Jeruzsálemben pedig a Juh kapunál+ van egy tó — amelyet héberül Betzatának hívnak — öt oszlopcsarnokkal.
3 Ezeken betegek, vakok, sánták és sorvadt végtagúak tömege feküdt.
4 ——
5 Volt pedig ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében.
6 Jézus, amikor látta, hogy ez ott fekszik, és tudomást szerzett róla, hogy már régóta beteg,+ így szólt hozzá: „Akarsz-e egészséges lenni?”+
7 A beteg ezt válaszolta neki: „Uram, nincs emberem, aki betegyen a tóba, amikor a víz felkavarodik, hanem míg én odamegyek, más lép bele előttem.”
8 Jézus ezt mondta neki: „Kelj fel, vedd fel a hordágyadat, és járj!”+
9 Erre az ember azonnal egészséges lett, felvette a hordágyát, és járni kezdett.
Aznap pedig sabbat volt.+
10 A zsidók azért elkezdték mondogatni a meggyógyítottnak: „Sabbat van, és nem szabad+ vinned a hordágyat.”
11 Ő azonban így válaszolt nekik: „Aki meggyógyított, az mondta nekem: »Vedd fel a hordágyadat, és járj!«”
12 Megkérdezték tőle: „Ki az az ember, aki azt mondta neked: »Vedd fel, és járj!«”
13 A meggyógyított ember azonban nem tudta, ki az, mert Jézus félrehúzódott, mivel sokan voltak azon a helyen.
14 Ezek után Jézus a templomban találta őt, és ezt mondta neki: „Íme, egészséges lettél. Többé ne vétkezz, nehogy valami rosszabb történjen veled.”
15 Az ember elment, és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus gyógyította meg.
16 Ezért hát a zsidók üldözni+ kezdték Jézust, mivel sabbaton tette ezeket.
17 Ő azonban így válaszolt nekik: „Az én Atyám mindmostanáig folyton munkálkodik, és én is folyton munkálkodom.”+
18 Emiatt aztán a zsidók még inkább azon igyekeztek, hogy megöljék őt,+ mert nemcsak hogy megszegte a sabbatot, hanem Atyjának is nevezte az Istent,+ egyenlővé téve magát+ az Istennel.
19 Jézus azért még ezt mondta nekik válaszul: „Bizony, bizony mondom nektek, a Fiú semmit sem tehet a maga kezdeményezéséből, hanem csak amit lát, hogy az Atya tesz.+ Mert amiket Az tesz, azokat teszi hasonlóképpen a Fiú is.
20 Mert az Atya vonzalmat érez a Fiú iránt,+ és megmutatja neki mindazt, amit ő maga tesz, és ezeknél nagyobb cselekedeteket is mutat majd neki, hogy álmélkodjatok.+
21 Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és megeleveníti őket,+ úgy a Fiú is megeleveníti azokat, akiket akar.+
22 Mert az Atya senkit sem ítél, hanem az egész ítélkezést a Fiúnak adta át,+
23 hogy mindenki tisztelje a Fiút,+ mint ahogy az Atyát is tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát sem, aki küldte őt.+
24 Bizony, bizony mondom nektek, aki hallja a szavamat, és hisz annak, aki küldött engem, örök élete van,+ és nem kerül ítélet alá, hanem átment a halálból az életbe.+
25 Bizony, bizony mondom nektek, eljön az óra, és az most van, amikor a halottak+ hallani fogják az Isten Fiának hangját+, és akik hallgatnak rá, élni fognak.+
26 Mert ahogy az Atyának élete van önmagában,+ úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.+
27 És hatalmat adott neki arra, hogy ítéletet tartson,+ mivel Emberfia+ ő.
28 Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak,+ hallani fogják az ő hangját,
29 és kijönnek: akik jó dolgokat tettek, az élet feltámadására,+ akik hitvány dolgokat cselekedtek, az ítélet+ feltámadására.
30 Én semmit sem tehetek a magam kezdeményezéséből. Ahogy hallok, úgy ítélek, és az ítéletem igazságos,+ mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát,+ aki küldött engem.
31 Ha én egyedül tanúskodok+ magamról, nem igaz a tanúságom.+
32 Más van, aki tanúskodik rólam, és tudom, hogy a tanúság, amelyet tesz rólam,+ igaz.
33 Ti embereket küldtetek Jánoshoz, és ő tanúskodott az igazság mellett.+
34 Én azonban nem embertől fogadom el a tanúságot, hanem azért mondom ezeket, hogy megmentésben részesüljetek.+
35 Ő égő és fénylő lámpás volt, és egy rövid ideig örvendezni akartatok nagy örömmel a világosságában.+
36 Nálam azonban az a tanúság van, amely nagyobb, mint Jánosé, mert a cselekedetek, amelyeknek elvégzésével megbízott az Atyám, maguk a cselekedetek, amelyeket véghezviszek,+ azok tanúskodnak rólam, hogy az Atya küldött.
37 Maga az Atya is, aki küldött engem, tanúskodott rólam.+ Sem a hangját nem hallottátok soha, sem az alakját nem láttátok;+
38 és a szava sincs meg bennetek maradandóan, mert éppen annak, akit elküldött, nem hisztek.
39 Az Írásokat kutatjátok,+ mert azt gondoljátok, hogy általuk örök életetek lesz, és éppen azok tanúskodnak rólam.+
40 És mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.+
41 Dicsőséget emberektől nem fogadok el,+
42 de azt jól tudom, hogy az Isten szeretete nincs meg bennetek.+
43 Én az Atyám nevében jöttem,+ de ti nem fogadtok be engem; ha valaki más a saját nevében érkezne, azt befogadnátok.
44 Hogyan is hihetnétek, amikor egymástól fogadtok el dicsőséget+, és azt a dicsőséget, amely az egyedüli Istentől van,+ nem keresitek?
45 Ne gondoljátok, hogy én vádollak majd titeket az Atyánál; van, aki vádol titeket: Mózes,+ akibe reménységeteket vetettétek.
46 Bizony, ha Mózesnek hinnétek, nekem is hinnétek, mert ő rólam írt.+
47 De ha nem hisztek az ő írásainak,+ hogyan hisztek majd az én beszédeimnek?”
